Vesebetegségek Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

7. Művesekezelés

Krónikus veseelégtelenség következtében a vesefunkciók olyan mértékben rosszabbodhatnak, hogy az élet már csak a mérgező anyagok és felesleges folyadék mesterséges úton való eltávolításával biztosítható. A méregtelenítés történhet gyárilag előállított szűrő, vagy a szervezet hashártyájának segítségével. Az előbbi módszert művesekezelésnek, az utóbbit hasi vagy peritoneális dialízisnek nevezzük. A művesekezelés lehet hemodialízis (HD), hemofiltráció (HF), és hemodiafiltráció (HDF). Ezek különbségéről a későbbiekben írunk.

Mikor válik szükségessé dialízis?

Természetesen mindenki azt szeretné, ha a művesekezelést minél későbben lehetne elkezdeni. A korábbi évekkel ellentétben ma már hazánkban is a dialízis elkezdésének időpontját nem a kapacitás határozza meg, hanem a szakmai indokok, mert van elég művesegép, és van elegendő személyzet a kezeléshez.
A kezelés elkezdése függ a beteg állapotától és a laboratóriumi leletektől. Általános elvként mondhatjuk, hogy akkor kell a dialízist elkezdeni, amikor még nincs sok és jelentős panasz. Ha késlekedünk a művesekezelés elkezdésével, sem rövid, sem hosszú távon nem tudjuk elérni azokat az eredményeket, amelyeket a kellő időben elkezdett kezeléssel nyújtani tudunk. A dialízis elkezdésének szükségességét jelzi a vizelethajtókra már nem reagáló vizenyő, a mozgásra jelentkező nehézlégzés, a hányinger, hányás, fogyás, az egyre fokozódó gyengeség. A művesekezelést feltétlenül el kell kezdeni, ha a szívburokban a folyadék felhalmozódott. Laboratóriumi leletek közül a 800 µmol/ örüli szérumkreatinin és a megfelelő diétára nem csökkenő 35 mmol/l karbamidnitrogén-érték, vagy a 7 mmol/l szérumkálium indokolja a kezelés elkezdését. A cukorbetegség okozta veseelégtelenségben korábban, 400-500 µmol/l szérumkreatininnél kezdjük el a dialízist.
A művesekezelés lényege, hogy a szervezetből kijövő vér szűrön folyik át, amit dializátornak nevezünk. Kapillár dializátorról beszélünk, ha a szűrőkben hajszálcsövekben, lapdializátorról, ha lapokból készült "zsákban" áramlik a vér. A dializátorokban folyó vért féligáteresztő hártya választja el a másik oldalán a vérrel ellentétes irányba áramló dializáló oldattól (13. ábra). Azért beszélünk féligáteresztő hártyáról, mert az átengedi a kis molekulasúlyú anyagokat, de visszatartja a vér sejtjeit és a nagy molekulájú fehérjéket. A mérgező anyagok döntő többsége kis molekulájú, ezért a vérből eltávolítható. A mérgek a dializáló oldattal távoznak.

Használhatók-e többször a dializátorok?

11. ábra. A vér és a dializáló oldat áramlása a kapillár dializátorban

A gyárak minden dializátort egyszeri felhasználásra készítettek! Nem szakmai, hanem gazdasági szempontok miatt több országban a dializátorokat ugyanannál a betegnél, fertőtlenítés után, többször is használják. Sok vizsgálat történt azzal a céllal, hogy nem ártalmas-e a dializátorok ismételt felhasználása? Az eredmények részben ellentmondásosak. Azonban azt senki sem bizonyította be, hogy az újrafelhasználás biztosan ártalmatlan. A Magyar Nephrologiai Társaság állásfoglalása szerint a dializátorokat csak gazdasági kényszer esetén szabad ismételten felhasználni. Nem állunk egyedül azzal a véleményünkkel, hogy a gazdasági kényszer kimondása nem a kezelő osztály, hanem az egészségügyi kormányzat joga és feladata.
Hazánkban néhány osztályon többször felhasználják a dializátorokat. A Magyar Nephrologiai Társaság szerint is a beteg joga, hogy megfelelő felvilágosítás után írásban nyilatkozzék, hogy őt kezelhetik-e ismételten felhasznált dializátorral. Az erre vonatkozó írásbeli nyilatkozatot a beteg bármikor visszavonhatja. A beteg nem részesülhet semmiféle hátrányban, ha ahhoz ragaszkodik, hogy őt mindig új dializátorral kezeljék.

A művesekezelés folyamata és módjai

A művesekezelés akkor hatékony, ha percenként kb. 200 ml folyik át a szűrőn. A kar visszerének (vénájának) vastag tűvel történő szúrásával sem kapunk ennyi vért. Ezért az érsebész a csukló felett, vagy ritkábban a könyökárokban érösszeköttetést létesít az artéria (ütőér) és a véna között (14. ábra). Az ütőér nagyobb nyomása átterjed a vénára is. A nagyobb nyomás következtében a véna szúrásával elegendő vért nyerhetünk, és a kitágult véna könnyebben is szúrható. Az artéria és a véna összeköttetését arteriovenozus, vagy Cimino-fisztulának nevezzük. Az érműtét után általában még hetekig kell várni, hogy a vénát megszúrhassuk. Vékony és meszes erek esetében nem mindig sikerül első alkalommal jól működő érösszeköttetést létesíteni. E két ok miatt az érműtétet már akkor érdemes elvégezni, amikor a szérumkreatinin a 700 µmol/l-t eléri.

12. ábra. Cimino fisztula. Érösszeköttetés a csukló felett az ütőér (artéria) és a visszér (véna) között

A működő, vérvételre alkalmas fisztula még nem jelenti, hogy a művesekezelést el kell kezdeni, csak annak lehetőségét teremti meg. Ha nincs működő fisztula és a művesekezelés szükségessé válik, akkor a nyaki vénába kell behelyezni egy viszonylag vastag csövet (kanült). A kanül behelyezése és viselése több kellemetlenséget jelent. A fertőzés és a bealvadás lehetősége miatt viszonylag csak rövid ideig használható. Lehetséges, hogy valakinek olyan vékony erei vannak, hogy az artéria és véna összeköttetés után sem nyerünk elegendő vért a művesekezeléshez. Előfordul, hogy az éveken át történő dialízis során az erek "elhasználódnak". A rendszeres szúrások következtében az ér fala hegessé válik, az ér esetleg elzáródik. Ilyen esetekben új érösszeköttetést alakítanak ki. Ha erre nincs lehetőség, műanyag eret "ültetnek be", amit graftnak nevezünk. A graft szúrásával nyerjük a szükséges vérmennyiséget.
A fisztula vagy a graft használhatóságának időtartama a betegtől is függ, ezért azt tanácsoljuk:

  • alvás közben ne feküdjön a fisztulás karjára,
  • karját ne tartsa hosszú ideig behajlítva,
  • óvja minden ütéstől és feszítéstől,
  • a másik kezén hordja az óráját, mérjék a vérnyomását, vegyenek vért, vagy kössenek be infúziót.

A jól működő fisztulában a beteg érzi a vér surranását. Ha ezt a surranást már nem érzi, vagy az összeköttetésben otthon fájdalom jelentkezik, azonnal (akár éjszaka is) jelentkezzék művese osztályon! Minél hamarabb látja orvos, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a fisztulát ismét működőképessé lehet tenni, így elkerülhetővé válik az újabb érösszeköttetés kialakítása.
A művesekezelés technikai feltétele a művesegép .
A gép feladata, hogy pumpák segítségével biztosítsa a vér és a dializáló oldat áramlását. A gép melegíti fel testhőmérsékletre a dializáló oldatot, így érjük el, hogy a szervezeten kívül áramló vér nem hűl le. A gép állítja elő a dializáló oldatot különleges tisztaságú vízből és úgynevezett koncentrátumból. A dializáló oldat központilag is előállítható. A művesegép segítségével szabályozzuk a dializátoron belüli nyomást, amitől függ a folyadék eltávolítás mértéke és időbeni lefolyása. A gép heparin pumpájával folyamatosan adagolhatjuk a heparint, amivel biztosíthatjuk, hogy a szervezeten kívül keringő vér nem alvad be.
A vér nyerése történhet egy vagy két tűvel. A "kéttűs" kezelésnél az egyiken jön ki a vér, a másikon a megtisztított vér folyik vissza a vénába. Előnye, hogy a véráramlás folyamatos, ezért hatékony. Hátránya, hogy két helyen kell az eret megszúrni. Az "egytűs" kezeléskor csak egyetlen helyen szúrjuk meg az eret. A tűhöz Y alakú műanyag cső csatlakozik. A véráramlás szakaszos, az egyik száron folyik ki a vér, majd az áramlás megszűnése után a másik száron folyik vissza a megtisztított vér. Ehhez olyan gép szükséges, mely két vérpumpával rendelkezik. Hol az egyik pumpa szívja ki a vért, hol a másik nyomja vissza. Ezt a módszert azoknál a betegeknél alkalmazzuk, akiknek csak rövid érszakaszuk alkalmas vérvételre. A kezelés hátránya, hogy ugyanannyi idő alatt kevesebb vér tisztul meg, mint a "kéttűs" módszernél, mert szakaszos áramlás miatt ugyanannyi idő alatt kevesebb vér folyik át a dializátoron.
A kezelés időtartama átlagosan 4-5 óra. A kezelés ideje függ a méreganyag mennyiségétől, a beteg testsúlyától és a klinikai állapottól. A kezeléseket hetente 3-szor végezzük. Ha a dialízist időben kezdjük el, lehetséges, hogy hosszabb-rövidebb ideig elegendő heti 1 vagy 2 kezelés.
Nem minden idős, szívbeteg bírja a 4 órás kezelést. Ilyen esetekben a kezelés időtartamát 3 órára csökkentjük és emeljük a dialízisek számát. Emelni kell a heti dializáló órák számát bizonyos szövődmények esetén, pl. ha folyadék halmozódik fel a szívburokban, a mellhártya lemezei között vagy a hasüregben.
Sok beteg szeretné, ha a kezelés minél rövidebb ideig tartana és nehezen egyezik bele a kezelés idejének akár csak fél órával történő meghosszabbításába is. Minden betegnek illik tudni, hogy hosszabb ideig tartó kezelésnél több mérget tudunk eltávolítani. Ha a laboratóriumi leletek a mérgező anyagok megemelkedését mutatják, indokolt a kezelési idő meghosszabbítása, még akkor is, ha panaszok nincsenek. A kezelés hatékonyságát fokozhatjuk a dializátoron átfolyó vér sebességének növelésével, nagyobb felületű dializátor használatával is. A beteg szív- és keringési állapota, és általános alkalmazkodó képessége dönti el, hogy melyik módszert válasszuk. A kezelés hatékonyságának növelésével a szövődmények kialakulását megelőzhetjük, mivel azok gyógyítása nehezebb és a betegre is terheket ró. Fontos, hogy ezeket a betegek megértsék és elfogadják, mert a betegek akarata ellenére a kezeléseken nem tudunk változtatni. Természetes, hogy ha a kezelés időtartamának meghosszabbításával panaszok jelentkeznek, más megoldást kell keresnünk.
A művesekezeléskor nemcsak mérgeket távolítunk el, hanem folyadékot is. A dializátorba befolyó és az onnan távozó vér közötti nyomáskülönbség préseli át a folyadékot a membránon. A nyomáskülönbség mértékét és ezáltal az eltávolítandó folyadék mennyiségét szabályozni tudjuk.
Nem mindig könnyű megállapítani a beteg alapsúlyát, azt a súlyt, amikor a betegben már nincs felesleges folyadék. Ez a súly változhat. Ha valakinek jó az étvágya hízhat, ha étvágytalan fogyhat, és az alapsúlyt e szerint kell változtatni.
Ha több folyadékot távolítunk el a szükségesnél, a kezelés alatt a vérnyomás leesik, izomgörcsök jelentkeznek. Lehetséges, hogy vérnyomásesés akkor is bekövetkezik, ha a betegnek még van felesleges folyadéka. Ez a jelenség akkor lép fel, ha két kezelés között nagy folyadékfelvétel történt, aminek következtében a testsúly 3-5 kg-mal is gyarapodik. Arra kérjük a betegeket, hogy a szomjúság ellenére ne fogyasszanak naponta 1-1 1 l-rel több folyadékot, mint amennyi a 24 óra alatt ürített vizelet-mennyiségük. A folyadék mennyiségéhez hozzá kell számolni a leves, a főzelék és a gyümölcs folyadéktartalmát is. A kezelés alatt kevesebb panasz jelentkezik, ha egy művesekezelés során csak 1-2 liter folyadékot kell eltávolítanunk. Az is hiba, ha a művesekezelést az alapsúlynál nagyobb súllyal fejezzék be. Ebben az esetben a visszamaradt folyadék emeli a vérnyomást és növeli a szív munkáját.
A művesekezelés ritkább módja a hemofiltráció (HF). Ennél a kezelésnél nagy pólusú membránt használunk, ezért óránként 4-5 liter folyadékot is eltávolíthatunk, ami lényegesen több a feleslegesnél. A hiányzó folyadékot infúzió formájában pótoljuk. A kezelésnél dializáló oldatot nem használunk (13. ábra). A kezelés egyik előnye, hogy olyan nagy molekulájú mérgeket is kiszűrünk, melyeket hemodialízissel nem tudunk eltávolítani. A kezelés hátránya, hogy a kreatinint és karbamidot kisebb mértékben távolítja el. A HF és HD kombinációja a hemodiafiltráció (HDF), mely hazánkban is egyre jobban elterjed. Ennél a módszernél is nagy pólusú membránból készült dializátort használunk és emellett dializáló oldatot is alkalmazunk.
A HDF egyesíti a HD és HF előnyeit. Egyik hátránya, hogy "kéttűs" kezelésnél használható, a másik, hogy drágább, mint a HD-kezelés.
A kezelések idejét a beteg kívánsága és aktuális állapota szerint vagy ágyban vagy fotelben tölti. A fotel helyzetét a beteg könnyen, elektromos vezérléssel változtathatja. Kezelés alatt olvashat, rádiót hallgathat, TV-t nézhet, étkezhet vagy alhat. Igen hasznosak a betegek egymás közötti dialízis alatti beszélgetései. Megosztják egymással örömeiket, gondjaikat.

a) hemodialízis b) hemofiltráció c) hemodiafiltráció
13. ábra. A művesekezelés három fajtája:

Dialízis alatti diétás változások

A rendszeres művesekezelésben részesülők diétája lényegesen megváltozik. A dialízis előtti időszak diétájának egyik lényeges része a fehérjemegszorítás volt. A dialízis alatt az élettani szükségletnél is több fehérjét kell fogyasztani! A gyökeresen megváltozott diéta oka, hogy nemcsak a mérgeket távolítjuk el, hanem a fehérje építőköveit, a kis molekulájú aminosavakat is. Ha ezek pótlásáról nem gondoskodunk fehérjehiányos állapot fog bekövetkezni. A beteg lefogy, gyenge lesz, a fertőzésekkel szembeni állóképessége csökken. Az aminosavpótlásnak legegyszerűbb módja a fehérjefogyasztás. A táplálék fehérjetartalma függ a kezelések számától is. A heti 2 kezelés esetén testsúlykg-ként 1-1,2 g, heti 3-szori kezelés esetén 1,2-1,5 g fehérjét szükséges fogyasztani. Különösen fontos a fehérjében gazdag táplálkozás, ha HF- vagy HDF-kezelést végzünk, mert itt nagyobb az aminosav-veszteség. Sok beteg fél a szabadabb diétától. Attól tartanak, hogy a több fehérjefogyasztás miatt gyakrabban kell kezelésre járni. A táplálkozás fontosságát bizonyítják azok a statisztikai adatok, amelyek szerint a beteg állapota inkább függ a szérumfehérje-tartalomtól, mint a mérgező anyagok mennyiségétől. A szérumfehérje-tartalmat az elfogyasztott mennyiség is befolyásolja. Jelmondatnak tekinthetjük a következőt: "A beteg egyen sokat és dializáljuk, ahányszor szükséges!" Ebben az időszakban is fontos a testsúlykg-ként 30 kcal energia elfogyasztása. A művesekezelés több megszorítást jelent, örüljön legalább annak, hogy a fehérjefogyasztás korlátozása megszűnik.
Továbbra is törekedni kell azonban a foszforbevitel mérséklésére. A dialízisek során foszfort is távolítunk el, de nem olyan mennyiségben, hogy ne kelljen foszforszegény diétára törekedni.

Folyadékfogyasztás dialízis alatt

A másik lényeges változás a folyadékfogyasztás. A művesekezelés elkezdése előtti közvetlen időszakban is már általában csökken a vizelet mennyisége. Ilyenkor már mérsékelni kell a korábbi jelentős folyadék felvételt. Ez a folyamat a dialízis alatt tovább folytatódik. A vizelethajtók (Furosemid) adagjának emelésével törekszünk a vizelet mennyiségének lehetőség szerinti fokozására. Akkor látjuk értelmét a vizelethajtók adásának, ha a vizelet napi mennyisége legalább 7-800 ml. Ennél kisebb mennyiségű vizelet napi mennyisége esetén nemcsak felesleges, hanem káros is a vizelethajtók szedése. A naponta fogyasztott folyadék mennyisége legfeljebb 1-1,5 l-rel lehet több az ürített vizeletnél. Ennek betartása nehéz, mert a gyakori és néha kínzó szomjúság nem a folyadékhiány, hanem a felhalmozódó mérgek következménye. Az ivás csak időlegesen csökkenti a szomjúságot. A sószegény diéta mérsékli a szomjúságot. Javasoljuk, hogy egyszerre csak kevés folyadékot fogyasszanak, ezt elősegíti, ha kis pohárból isznak.
A dialízis előtti időszakban kevés kivételtől eltekintve alig kellett az élelmiszerek káliumtartalmára ügyelni, mert a vizelethajtók okozta fokozott vizeletürítéssel káliumot is veszített a szervezet. A művesekezelés időszakában a vizelet mennyiségének csökkenésével nő a káliumfelhalmozódás veszélye! A magas káliumszint egyik jele a nagyfokú izomgyengeség, másik a szív működésének zavara, ami szívmegálláshoz is vezethet! A veszélyt fokozza, hogy figyelmeztető jel alig van, vagy csak közvetlenül katasztrófa előtt jelentkezik.
A Segédlet a diétához című fejezet 4. táblázatban feltüntettük a legfontosabb élelmiszerek káliumtartalmát. A táblázat segít a diéta összeállításában. Törekedni kell arra, hogy a művesekezelés előtti szérumkálium ne haladja meg a 6,0 mmol/l értéket. Nagyfokú izomgyengeség esetén azonnal (még éjszaka is) jelentkezzék a művese osztályon, vagy hozassa be magát, ha önálló közlekedésre a gyengeség miatt képtelen. Ennek elmulasztásáért életével fizethet! Ha időben kerül művesekezelésre, a kezelés után panaszmentesen távozhat.

Dializált beteg vérszegénysége

Amit a vesebetegek vérszegénységéről a vörösvértestképzésre ható gyógyszereknél írtunk, az itt még fokozottabban érvényesül. Mire a dialízis szükségessé válik, a vese eritropoetin-termelése tovább csökken, ezért a vérszegénység még kifejezettebb, mint dialízis előtti időszakban. A vérszegénység kezelésében döntő különbség, hogy a dializált betegek kaphatnak eritropoetint. Az eritropoetin kezelést akkor kezdjük el, ha a hematokrit érték 0,30-nál kisebb. A kezeléssel 0,30-0,35 közötti szintet kívánunk elérni.
Az eritropoetint adhatjuk vénába és adhatjuk bőr alá. A bőr alá adva ugyanaz az eritropoetin-dózis eredményesebben fokozza a vörösvértestképződést. Kérjük ezért, hogy a betegek viseljék el ezt a kis kellemetlenséget, amit a kis tűvel adott injekció okoz.
A gyakori vashiány pótlására a vastartalmú tabletták ritkán eredményesek, ezért vénás vaskészítmények adandók. A művesekezelések alatt a folsav egy részét is dializáljuk, ezért minden kezelés után 1 tabletta Folsavat kell szedni. Fontos, hogy erről soha ne feledkezzenek el, mert folsav hiányában az eritropoetin nem tud kellőképpen hatni. A vörösvértest képzéséhez B12-vitamin is szükséges. A művesekezelésnél kevés B12-vitamint is eltávolítunk, de ennek ellenére igen ritkán szükséges a B12-vitamin pótlása.
Az eritropoetin mellékhatásai közül a véralvadást fokozó hatás a dializáltakon nagy figyelmet érdemel. Lehetséges, hogy a Cimino-fisztula elzáródását elősegítheti. A fisztula elzáródásának tüneteit a 66. oldalon írtuk le. Ha ennek jelét észlelik, azonnal orvoshoz kell fordulni. Trombózis kialakulásának veszélyével gyakorlatilag csak 0,35-nél nagyobb hematokrit értéknél kell számolni.
Az eritropoetin másik gyakoribb mellékhatása a magas vérnyomás, ill. annak fokozódása, már terápiás értéknél is jelentkezhet. Ezen a vérnyomáscsökkentők adagjának emelésével tudunk segíteni.
A vérszegénység eredményes kezelésével javul a szervek oxigénellátása, s ezáltal azok működése is. Fiatal vagy középkorú nőkön az elmaradt menstruáció visszatérhet, és fogamzásra ismét képesek.

Dialízishez társuló mozgásszervi elváltozások

A csontok felépítésében jelentős szerepet játszik a kalcium és a foszfor. A korábbi fejezetben írtunk a kalcium és a foszfor anyagcserezavarairól, amelyek a dialízis időszakában fokozódnak, és amelyhez más tényezők is társulnak. A panaszokat okozó csont- és ízületi eltérések általában többéves művesekezelés után jelentkeznek, leggyakrabban a mellékpajzsmirigy jelentős túlműködése és a csontok mészszegénysége miatt. Évekkel ezelőtt, amikor a mellékpajzsmirigy fokozott működését gyógyszerekkel kevésbé tudtuk megakadályozni, gyakran vált szükségessé a mellékpajzsmirigy műtétje.
Ma már a művesekezelés technikai fejlődésével, a foszfátkötő gyógyszerekkel és aktív D3-vitaminokkal a csontelváltozások nagy részét meg tudjuk előzni, vagy kialakulásukat lényegesen tudjuk lassítani. Ezért a foszfátkötő gyógyszerek rendszeres szedése és a foszforban gazdag ételek elkerülése meghatározó jelentőségű.
Időskorban veseelégtelenség nélkül is gyakori a csontok mészszegénysége. Az időskorú dializált betegeken gyakoribbak az ízületi fájdalmak. A csontok mészszegénysége miatt kis sérülések is csonttörést okozhatnak. Tanácsos ezért óvatosan mozogni.
A D3-vitamin-készítmények és a bélcsatornából jól felszívódó kalciumtartalmú gyógyszerek szedésének is lehetnek mellékhatásai. Ha ezeket a gyógyszereket magas szérumfoszforszint mellett szedik, testszerte meszesedések alakulhatnak ki az ízületek körül, a szívizomzatban és az erek falában. Megfelelő ellenőrzés mellett ezeknek a gyógyszereknek ilyen mellékhatásai nincsenek.
A hosszú éveken át művesekezelésben részesülőkön amiloidózis alakulhat ki, melynek gyógyszeres kezelése egyelőre nem ismert. Megfelelő művesekezeléssel ezek a szövődmények lényegesen csökkenthetők. A művese kezeltek ízületi panaszainak kezelésében a reumatológus vagy az ortopéd szakorvos és gyógytornász tud segíteni.

Bőrgyógyászati elváltozások

A rendszeres művesekezeltek közül sokan panaszkodnak különböző mértékű viszketésről. Vannak betegek, akiknek bőre alig viszket, és akadnak -- szerencsére kevesen --, akik a viszketést alig tudják elviselni és bőrüket néha véresre vakarják.
Ha a művesekezelés alatt a viszketés fokozódik, akkor azért a kezelés során a vérrel érintkező anyag a felelős. A beteg allergiás lehet a dializátor anyagára, a sterilizáló anyagra vagy ritkán a dializáló oldat valamely összetevőjére. Ilyenkor dializátort, esetleg dializáló oldatot váltunk, ritkán a Heparin helyett más alvadásgátlót használunk. Ha a viszketés független a kezelés idejétől, akkor már nehezebb azt megszüntetni vagy csökkenteni. A viszketést több ok idézheti elő, aminek kiderítésére törekedni kell. Ha kalcium- és foszfortartalmú sók lerakódása okozza a viszketést, a foszfor csökkentése vagy a mellékpajzsmirigy működésének visszaszorítása vezethet eredményre. Lehetséges, hogy a heti dialízis órák számának emelése fogja csökkenteni a viszketést. Lehetséges, hogy valamelyik gyógyszer, pl. a Furosemid felelős a viszketésért. A dializáltak többségének bőre száraz, ami önmagában is okozhat viszketést. Gyakran kérjük a bőrgyógyász segítségét, aki különböző kenőcsökkel enyhíti a panaszokat. Vannak olyan gyógyszerek, melyek, ha nem is szüntetik meg a viszketést, de lényegesen csökkentik.
Lehetséges, hogy az idegesség is fokozza a viszketést, ennek megszüntetése sokszor nagy türelmet kíván. Néhány tanács: viseljen puha pamutból készült fehérneműt, mert a műanyagok fokozhatják a viszketést, használjon a bőrgyógyász által ajánlott speciális szappant, kerülje a különböző dezodorokat. Ügyeljen arra, hogy otthona levegője ne legyen száraz.

Életmódváltozások a művesekezelés időszakában

A művesekezelés elkezdése testileg, lelkileg megviseli a beteget. Ahogy közeledik a művesekezelés szükségessége, úgy nő a szorongás, félelem az ismeretlentől. A köztudatban, még az orvosi köztudatban is, a valóságnál sötétebbnek látják a dializált betegek életkilátásait. A 20-25 évvel ezelőtti lehetőségek alapvetően javultak, de ezek az eredmények még nem váltak közismertté. Talán legnehezebb elfogadni azt a tényt, hogy a vese átültetéséig, vagy esetleg életük végéig rendszeresen kell járni dialízisre. Az eddigi szabad mozgásuk térben és időben korlátozottá válik. Sokéves tapasztalatom alapján állíthatom, hogy a betegek többsége rövid idő alatt alkalmazkodni tud a megváltozott körülményekhez. "Kívülről" sokkal elviselhetetlenebbnek látszik a művesések élete, mint "belülről".
A krónikus veseelégtelenség dialízis előtti szakaszának életmód-változásairól a korábbi fejezetben írtunk. Ezeket most a művese időszak változásaival egészítjük ki. A rendszeres művesekezeléssel nemcsak az a célunk, hogy a beteg életét meghosszabbítsuk, hanem, hogy olyan testi-lelki állapotba segítsük, hogy tudjon örülni az életének. Arra törekszünk, hogy a dialízis - lehetőség szerint - minél kevésbé változtassa meg életmódját.

A betegek szorongása a kezeléstől

A kezeléstől való szorongást enyhíti, ha a beteg tudja, mi történik vele a dialízis alatt.
Az új helyzet elfogadása nem könnyű. Komoly és időt igénylő munkát kíván a személyzettől, és a betegség elfogadására való törekvést a betegtől. A művesekezeléstől való félelem csökkentésére, ill. a szorongás oldódására érdemes elbeszélgetni a már hosszabb ideje dializált betegekkel. Megkönnyíti a beteg alkalmazkodását, ha a kezelés hatására állapota javul, munkavégző képessége fokozódik. A beteg meggyőződik arról, hogy nemcsak vigasztalni akarták, amikor a művesekezelés hátrányai mellett előnyeiről is igyekeztek meggyőzni. A betegtől is függ, hogy a kezelés milyen mértékben borítja fel korábbi életmódját. Biztosan lelki erő, komoly erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy úrrá tudjon lenni az új helyzetén. Hinnie kell abban, ha egyedül nem is, de segítséggel eléri, hogy a művesekezelésben eltöltött időszakban is megtalálja azokat az eseményeket, melyek az öröm forrásai lehetnek.
Egy példával mutatom be azt a változást, ami a beteg ember szemléletében dialízis alatt bekövetkezik. Az eset bizonyítja, hogy "kívülről" sokkal elviselhetetlenebbnek látszik a művesekezelés, mint belülről. Egy fiatal ápolónő minden igyekezetünk ellenére visszautasította a dialízist. Elbúcsúzott az ápoló személyzettől és hazament meghalni. "Számomra ez az életforma elviselhetetlen" mondta. Néhány nap múlva otthon elveszítette eszméletét, rángógörcsök jelezték a halál közeledtét. Édesanyja mentőkkel klinikánk művese osztályára szállítatta. Kérésére művesekezelést végeztünk. A beteg magához tért. Nem tett szemrehányást az akarata ellenére végzett kezelésért. Meglepetésünkre néhány hónap múlva egészségügyi főiskolára kérte felvételét. Az a beteg, aki nemrég még értelmetlennek látta az életét művesekezeléssel, néhány hónap múlva évekkel előre tervezett és vállalta a főiskolával járó nehézségeket. Két év múlva sikeres veseátültetésben részesült. Befejezte tanulmányait, és ma is eredményesen dolgozik az egészségügyben.
A művesekezelés annak ellenére, hogy hetente kétszer-háromszor meghatározott időben kórházi tartózkodást tesz szükségessé, alapvetően nem korlátozza a beteg időbeosztását. A művesekezelés történhet délelőtt, délután vagy este. A kezelés időpontját a beteg határozhatja meg elfoglaltságának megfelelően. Többen azért választják az esti műszakot, mert nappal teljes vagy részidőben dolgoznak. Néhány beteg nem is rokkantosította magát, mert a kezelés nem korlátozza munkavégzését. Előfordul, hogy az apa veszi át a háztartási munkát és a feleség a kenyérkereső.

Dialízis és gépjárművezetés

Ma már sok ember életmódjához tartozik a gépkocsivezetés. Csaknem minden jogosítvánnyal bíró beteg megkérdezi, hogy a művesekezelés nem zárja-e ki a jogosítvány meghosszabbítását. Maga a művesekezelés nem kizáró tényező, csak ha olyan szövődmények lépnek fel, melyek dialízis nélkül is akadályt jelentenek. A gépjárművezetői engedély meghosszabbítása felelősséggel jár, amelyet nem akarunk más orvosokra hárítani. Ezért olyan igazolást adunk a betegnek, hogy a jogosítvány meghosszabbításának nefrológiai szempontból nincs akadálya, annak ellenére, hogy rendszeres művesekezelésben részesül.
Gazdaságilag fejlett országokban a műveseállomás mellé parkolókat építenek a betegek részére.
A művesés beteg csak "géphez kötött", de nem településhez! Ha üdülni akar vagy munkája más városba szólítja, másik műveseosztályon folytathatják a kezelést. Ma már hazánkban annyi műveseosztály működik, hogy erre mindig van lehetőség. A Vesebetegek Országos Szövetsége évente rendez a dializált betegek részére üdülést az ország különböző helyein. Az üdülés kedvezményes áron történik, ahová családtagjaik is elkísérhetik őket. A művesekezelést a szervezők helyben biztosítják.
Lényeges, hogy a dializált beteg el tudja fogadni betegségét! Ne tegye fel ismételten a kérdést: miért jutottam ide? Ki a hibás, hogy csak dialízissel tudok életben maradni? Fogadja el az egyelőre megváltoztathatatlan állapotát. A betegség el nem fogadása idegességhez, feszültséghez, rossz közérzethez vezet, ami károsan hat a szervi betegségre is. Egyre több tudományos adat szól amellett, hogy a lelki egészség a testi jólétet is szolgálja. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt a művese-kapacitás nagyfokú hiánya miatt nehéz volt művesekezeléshez jutni. Emlékszem néhány betegre, akinek örömét nehéz leírni, amikor a hasi dialízis helyett művesekezelésben részesülhettek. Állapotukban bekövetkező döntő javulást nemcsak a művesekezelésnek, hanem lelki egyensúlyuk helyreállásának is köszönhették. Különösen nehéz a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás a korábban vezető beosztást betöltő betegeknek. Az az ember, aki megszokta, hogy másokat irányított, utasított, felelősségre vont, nehezen fogadja el, hogy most ő a kiszolgáltatott, a művesegéptől és a nála esetleg kisebb iskolai végzettségű és intelligenciájú nővértől függ. Ez a konfliktus állandó stresszhelyzetet teremt, ami visszahat a szervi betegségekre is, fokozza a magas vérnyomást, szorító szívtáji fájdalmak oka lehet, rossz kedve állandósul, életét értelmetlennek látja. Az ilyen betegnek igen nehéz segíteni.
A művesekezelt beteg is törekedjék arra, hogy szabad idejét hasznosan, tevékenyen töltse. A tevékenység egyik területe a sport. Erőnlététől függően a művesés beteg is folytathatja korábbi sportját, természetesen nem versenyszerűen. A nem megerőltető testmozgás javítja a vesebeteg kóros anyagcseréjét is. Általában bárki úszhat, kerékpározhat, kirándulhat, végezhet nem megerőltető tornagyakorlatokat. Tanácsos, ha a testedzés mértékét megbeszéli kezelő orvosával.

A család szerepe a dialízis időszakában

A család minden ember életében meghatározó tényező. A család jelentősége krónikus betegségeknél még fokozottabb. A krónikus beteg akkor tudja betegségét elfogadni, ha érzi a közvetlen vagy távolabbi családtagok segítő szeretetét. A szeretet ne legyen szánakozó. A sajnálat még nehezebbé teszi a beteg életét. A család örüljön hozzátartozója életének, hiszen művesekezelés nélkül már halott lenne. Érezze a beteg, hogy családjának "édes teher", ha több segítségre is szorul, mint egészségesen. Tapasztalja meg, hogy ezt a többletgondoskodást örömmel végzik. A család akkor tud hatékonyan segíteni, ha a beteg megosztja velük gondjait, gondolatait. Ne gondolja, hogy ezekkel terheli őket. A beteg zárkózottsága miatt a család is szenved. A segítség kérése és elfogadása nem csökkenti az ember értékét. A betegség megronthatja, de meg is javíthatja a családtagok kapcsolatát. Szomorú példák bizonyítják, hogy mennyire tudja a férj, vagy a feleség megkeseríteni dializált házastársa életét. Szerencsére több olyan családdal ismerkedtem meg, akik igazi szeretettel vették körül hozzátartozójukat. Megható a 30-40 éves házasok ragaszkodása, "áldozatvállalása".
Csak első hallásra meglepő, hogy hosszabb ideig tartható jó általános állapotban az a beteg, akinek családi háttere szilárd. Ezek a betegek nyugodtabbak, lelkileg kiegyensúlyozottak, ami a szervi megbetegedésüket is kedvezően befolyásolhatja (pl. magas vérnyomás).
Fiataloknál, középkorúaknál komoly gondot jelent a szexuális igény csökkenése, ami gyakori, de nem törvényszerű. A házastársi kapcsolat lényeges, de nem egyetlen tényezője a szexualitás. A gyengédség, a megértés, a szeretet átsegít a nehézségeken, még a szexuális vágyat is fokozhatja. Gondoljunk arra is, hogy a veseátültetés után a szexuális zavarok csaknem mindig megszűnnek.
A művesekezelt beteg hangulata, fizikai teherbíró képessége változhat részben veseelégtelenség átmeneti szövődményei, részben a közbejövő más betegségek miatt (pl. vírusfertőzések). Ezekre a változásokra is fel kell készülnie a családnak. Lehetséges, hogy a művesekezelt beteg eredeti munkakörébe nem tud visszatérni. A család segítsen megfelelő munkahely keresésében, esetleg új szakma elsajátításában. Nemcsak azért szükséges ez, mert így keresethez jut a beteg, hanem azért is, mert így a csökkent önbecsülése is visszatérhet, aminek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Különösen idősebb betegeknél lehetséges, hogy a munkavégző képesség nem tér vissza, vagy hosszú éveken át végzett művesekezelés folyamán fokozatosan csökken. A család együtt érző szeretete segít a betegnek elfogadni azt a nem könnyű tényt, hogy pénzkereső munkát nem tud végezni. Érezze a beteg, hogy családja örül annak, ha köztük van, ha régi élményeikről beszélgethetnek, ha tanácsaival segít a jövő tervezésében.
Itt is hangsúlyozzuk, hogy az ember értéke nem attól függ, hogy mennyi és milyen munkát végezhet. Az emberi élet önmagában is felbecsülhetetlen érték. Hiába mondja ezt az orvos, ha a beteg, a család magatartásában nem ezt tapasztalja!

Hasi dialízis

A kezelés lényege, hogy a méregtelenítés folyamatosan, a beteg saját hasüregében történik. A hasüreget, illetve hasüregi szerveket borító hashártya, a benne lévő apró erek hálózatával, féligáteresztő hártyaként működik. A méregtelenítés során, a hashártya érrendszerén átáramló vérből diffúzió, valamint koncentrációkülönbség révén jutnak a káros anyagcseretermékek és a folyadéktöbblet a beteg hasüregébe juttatott oldatba, melyet naponta periodikusan cserélni kell.
Ahhoz, hogy a dializáló oldatot ("mosófolyadék") a beteg hasüregébe juttathassuk, ill. az oldatcserék során eltávolíthassuk, egy katéter beültetésére van szükség (14. ábra). Ez a katéter vékony, puha szilikoncső, melyet kb. félórás, kábító-fájdalomcsillapító injekció, helyi érzéstelenítés mellett végzett műtét során ültetnek a testbe a köldök alatt vezetett kb. 8-10 cm-es metszésen át.

14. ábra. A peritoneális dialízis katéter (Tenckhoff helyzete)

A katéter testfelszín feletti része a középvonaltól oldalt, általában balra (balkezeseknél jobbra) lép ki a bőr alól (ún. kimeneti nyílás). Ehhez csatlakozik csavarmenettel egy kb. 20-30 cm-es, ún. "összekötő cső" (transzfer szett), melynek a segítségével csatlakoztatja a beteg a dializáló oldatot tartalmazó zsákokat a hasába ültetett katéterhez. Az összekötő cső görgős vagy kónuszos elzáróval rendelkezik, végén steril, csavarmentes dugó zárja le.
A hasi dialízis fajtái: IPD, CAPD, CCPD. Az orvosi gyakorlatban megszokottá vált betűszavak az angol kifejezések kezdőbetűiből álltak össze.

Intermittáló hasi dialízis (IPD)

(IPD = intermittáló peritonealis dialízis) A kezelés lényege a CAPD-CCPD-nél a következő fejezetben leírtakkal azonos, de maga a kezelés a beteg, ill. hozzátartozók vagy a szociális környezet alkalmatlansága miatt kórházban történik.
Heti 3-4 alkalommal, napi 8-12 órán át a kezelés során az ápoló kézzel vagy automata segítségével 1,5-2 liter dializáló oldatot enged a beteg hasüregébe. A méregtelenítés ideje kb. 30-45 perc, melyet a kifolyatás követ. A ciklusok periodikusan ismétlődnek, ezért a méregtelenítés nem folyamatos.
Ma már korszerűtlen, a beteg részére kellemetlen, igen ritkán alkalmazott eljárás.

Folyamatos ambuláns hasi dialízis (CAPD)

(CAPD = folyamatos ambuláns peritonealis dialízis) A kezelés a beteg otthonában történik, általában maga a beteg, ill. hozzátartozója végzi (15. ábra). Az oldatcsere naponta 4 alkalommal ismétlődik, 4-6 óránként, alkalmanként kb. 30-40 perc (20-25 perc a hasüregben lévő folyadék kifolyási ideje, és kb. 10-15 perc az új oldat befolyása). A kezelés során állandóan van a beteg hasüregében 1,5-2,0 l oldat, így az ép vesék működéséhez hasonlóan folyamatos, egyenletes méregtelenítés, folyadékeltávolítás folyik a nap 24 órájában. Emiatt a kezelés igen kíméletes, főleg idősebb, szívbeteg emberek számára. Ugyancsak a folyamatossága miatt kisebb folyadékdiétás megszorítást tesz szükségessé. A vérnyomás jobban egyensúlyban tartható, egyes anyagok jobb eltávolíthatósága, ill. a technikai vérvesztés hiánya miatt a betegek kevésbé vérszegények. A kezelés jellegéből adódóan vér nélkül is elvégezhető. Cukorbetegeknél lehetőség van az inzulint a zsákban lévő oldatba fecskendezni. Így a betegnek nem kell megszúrnia magát, ugyanakkor az így naponta 4-szer adott inzulin a szervezet számára egyenletes szintet biztosít (az étkezések az oldatcserékhez igazodnak, azokat követik).
A katéterrel a beteg zuhanyozhat, de az úszás (strand, szabad vizek), ill. kádfürdő ellenjavallt, a kimeneti nyíláson (katéter kilépési helye a bőrön) keresztül létrejövő fertőzések megelőzésére.
A CAPD-s beteg dolgozhat, sportolhat, de a testmozgás olyan formáit, melyek a hasizmokat, hasprést igénybe veszik, ill. a kimeneti nyílás sérüléséhez, szennyeződéséhez vezethetnek, kerülni kell.
Miután a beteg nincs géphez, kórházhoz kötve a CAPD nagyfokú mobilitást, szabadságot, jobb társadalmi rehabilitációt biztosít.

A kezelés menete

Az oldatot konvektor, radiátor, speciális oldatmelegítő elektromos párna segítségével kb. 37 0C-ra kell melegíteni. Előzetes kézmosás, kézfertőtlenítés után a beültetett katétert meghosszabbító összekötő cső záródugóját eltávolítja a beteg, majd az Y alakú szerelék menetes végét az összekötő csőhöz csatlakoztatja. Ezt követően az Y szereléken lévő teli zsákot vállmagasságban felakasztja (fogas, alkalmas kampó), az üres zsákot a földre helyezi. Az összekötő csövön lévő elzáró "csap" kinyitása után a nehézségi erő, ill. a fizikából ismert közlekedési edények elve alapján a hasban lévő oldat az üres zsákba folyik. Ezután a teli zsákból kis mennyiségű oldattal a szereléket átöblíti (természetesen az összekötő csövön lévő "csap" elzárása után). Az öblítés után az üres zsákhoz vezető zárat elzárja, az összekötő csövét kinyitja, és az új oldatot a hasüregbe bocsátja a beteg. Az oldat áramlása enyhe feszítést okozhat, de fájdalommentes.
A befolyatás után az összekötő cső végét a beteg steril dugóval zárja.
A záródugó, valamint az oldatot tartalmazó zsákok egyszerhasználatosak, ismételten nem használhatók fel. Kezelés előtt mindig meg kell győződni a csomagolás, a zsákok épségéről, az oldat tisztaságáról! Sérült zsák, szennyezett oldat nem használható fel!

15. ábra. A CAPD-kezelés ciklusai: 1. kifolyatás (használt oldat) 2. befolyatás (friss oldat) 3. benntartás (méregtelenítés)

Ha a záródugót a beteg leejti, újat kell kibontani és felhasználni!
Két csere között a beteg hasán csak az összekötő cső van, mely praktikusan a bőrt nem izgató ruha, pl. pamutháló anyagból készült, tépőzáras övben hordható. Ez részben rögzít, ill. a bőr irritációjától is véd. (Célszerű kettőt készíteni, hogy legyen váltás is.)
A kezelés technikája szabványosított valamennyi CAPD-centrum számára.
A beteg betanítását és rendszeres ellenőrzését a centrumok CAPD kezelő csoportja végzi. A csoportban dolgozó orvos az asszisztencia segítségével nemcsak a kezelés technikáját tanítja meg a betegnek, de a tréning során a kezelés paramétereit (oldatok töménysége, inzulindózis) is meghatározza. Ennek alapja a beteg aktuális állapota, maradék vesefunkciója. A beteg ellenőrzése az első elbocsátást követően egy-két héttel, majd zavartalan kezelés során havonta egy alkalommal történik. Ilyenkor betegvizsgálat (testsúly-, vérnyomás-, pulzusmérés), illetve laborvizsgálat történik (vérből, valamint az aznap reggeli oldatból). Ezekkel részben a beteg általános állapotát, részben a kezelés hatásosságát ellenőrizzük. Ilyenkor van mód arra, hogy a beteg beszámoljon az elmúlt időszakban észlelt változásokról, tanácsot kérhessen, ill. a gondozó orvos, nővér a leletek alapján terápiás, életmód, diétás javaslatot tehessen. A betegeit jól gondozó centrum munkatársai azonban nemcsak a kórházi kontroll során, hanem időről időre lakásán is, meglátogatják a beteget, ellenőrizendő a tanultak helyes végrehajtását, a beteg állapotát, szükség szerint tanácsokat is adva.

A kezelés szövődményei

Fertőzéses szövődmények

A kezelés leggyakoribb és legsúlyosabb szövődménye a hashártyagyulladás. Oka a hasüregbe jutott baktérium, gomba, mely leggyakrabban a katéteren keresztül, ill. a mellett jut a szervezetbe.
Tünetei: Hasi fájdalom, láz, a kifolyó oldat zavarossá válik, hányinger, hányás, hasmenés kísérheti. Jelentkezésekor a beteg azonnal értesítse a centrumot, és az üres zsákból kifolyt zavaros oldattal haladéktalanul jelentkezzen a centrumban. (Az oldatból mikrobiológiai vizsgálat történik a kórokozó kimutatására.)
Minél hamarabb jelentkezik a beteg és kezdhető meg a kezelés, annál gyorsabb a javulás és kisebb a későbbi szövődmények kialakulásának lehetősége.
Kezelés: A hasüreg átöblítése, antibiotikum adása a hasüregbe az oldattal.

További szövődmény: A hashártya lemezei a gyulladás következtében összetapadnak, és a dializáló oldat szabad áramlása megszűnik, ill. az ismételt gyulladások során a hashártya megvastagodik, szűrőképessége tönkremegy. Szükség esetén sor kerülhet a katéter cseréjére vagy eltávolítására is.
A másik gyakoribb szövődmény a katéterkilépési hely környékének gyulladása.
Tünetei: A kilépési hely érzékeny, piros, duzzadt, váladékozik, "kisebesedik".
Kezelés: Helyileg fertőtlenítő lemosás, fedőkötések gyakori cseréje, antibiotikum.

További szövődmény: A katétert rögzítő dacron mandzsetta kicsúszhat, ezzel rögzítő és védő funkciója megszűnik, ill. a helyi bőrfelszíni fertőzés a katéter mentén felkúszhat a bőr alatti szövetekbe, ill. akár a hasüregbe is.

Gyulladásos szövődmények megelőzése

Személyi test- és kézhigiénia. Körmök ápolása, a köldökgödör napi tisztítása, főleg nyáron napi többszöri zuhanyozás, a katéter-összekötő, ill. -kimeneti nyílás sérüléseinek kerülése, a kezelés szabályainak betartása. A kezelés során legyen csukva a helyiség ajtaja-ablaka (szúnyogháló), állatok, cserepes növények ne legyenek a helyiségben. Helyes, ha az oldatcsere ideje alatt szájmaszkot vesz a beteg (ha náthás, légúti fertőzése van: kötelező!), a térdére, vagy ölébe tiszta ruhát terít vagy kötényt köt.
Ha a beteg testén-végtagján seb-sérülés van, ennek kötözése mindig csak oldatcsere után történjen! Ha keze sérült, húzzon gumiujjat vagy gumikesztyűt! (Önfertőzés lehetősége!)

Ritkább, nem fertőzéses problémák

  • Oldatkifolyási zavar, melynek oka lehet a katéter helyzetváltoztatása, esetleg eltömődése.
    Tünete: kevesebb oldat folyik vissza, mint a befolyó mennyisége. Ilyen esetben a beteg azonnal jelentkezzen a gondozó centrumban!
  • Vizenyőképződés.
  • Tünetei: beteg súlya nő, lábai dagadnak, esetleg fulladás, vérnyomás- emelkedés.
  • Kiszáradás: (folyadékhiány).
    Tünetei: testsúly gyors csökkenése, bőr ráncos lesz, beteg gyenge, szédül, pulzus szapora, vérnyomása alacsony.

Javaslat: mindhárom esetben a centrumban jelentkezni, kezelőorvossal konzultálni!
Ha a páciens cukorbeteg, vércukorszint rendszeres ellenőrzése szükséges az anyagcsere-állapot felbomlásának megakadályozására.
A mai korszerű kezelési módszerek mellett a hashártyagyulladás gyakorisága lényegesen csökkent. Jól felkészített beteg esetében átlagosan 1-2 évente alakul ki gyulladás.

Milyen esetben javasolt a CAPD-kezelés?

A kezelés javasolt gyerekeknek, idős betegeknek, krónikus szív-keringési betegségben szenvedőknek, cukorbetegeknek, mozgásukban korlátozottaknak, vérszegénységben szenvedőknek, akiknél nem készíthető érbejárat a hemodialízishez (de a hasi kezelés lehetőségei megvannak!) Valamint olyan betegek számára, akik a centrumtól távol laknak, illetve ez a kezelés magasabb fokú rehabilitációt tesz lehetővé.

Milyen esetben ellenjavallt a CAPD-kezelés?

Nem javasolt a hasi dialízis (CAPD), korábbi (főleg többszörös) hasi műtétek után, hasi daganat, hasfali, nem operálható sérvek, terhesség, hasi értágulat, rekeszsérv, krónikus tüdő-, bőrbetegség, valamint higiénés problémák, csökkent szellemi képesség, rendezetlen pszicho-szociális háttér, elmebetegség esetén.
A fenti javaslatok-ellenjavaslatok többsége a vesepótló kezelés szükségessé válásakor (optimális esetben már a gondozás során) megítélhető. A betegségek ismerete, a beteggel és családjával történt megbeszélés mellett fontos a szociális-higiénés háttér felmérése is. Ezért a CAPD-team tagjai a kezelés megkezdése előtt ellátogatnak a beteg otthonába, megismerik a viszonyokat, tanácsokat adnak a kezelési hely kialakítására, oldattárolás megoldására.
Meg kell említenünk, hogy vannak határterületi állapotok, melyek esetében a kezelés javaslatának eldöntése igen gondos mérlegelést igényel a felmerülő relatív ellenjavallatok miatt.
Ilyen a jelentős elhízás, tágulatok a vastagbélen, policisztás vese, vakság, károsodott kézügyesség.

Összefoglalva

A CAPD során a beteg egy természetes szűrőt használ, saját hashártyáját, melyet akár harmadik vesének is felfoghatunk. Speciális katéter segítségével naponta 4 alkalommal dializáló oldatot juttatva hasüregébe, folyamatos, egyenletes, kíméletes kezelés során tudja eltávolítani a káros bomlástermékeket, illetve a felgyülemlett folyadékot. A kezelést a beteg otthonában végezheti, így az igen nagyfokú szabadságot, független életet biztosít számára.

Ciklusos ambuláns hasi dialízis (CCPD)

(CCPD = krónikus ciklikus peritonealis dialízis) A kezelés előkészítéseként a korábbiakban részletezett módon a beteg hasüregébe ültetett katéter segítségével a hasüreget borító hashártyát használjuk méregtelenítésre. A kezeléshez, ún. peritonealis dialízis automata van segítségünkre (16. ábra).

16. ábra. Automata peritonealis dialízis kezelés

A gép magából a programozható készülékből és ehhez csatlakozó teli és üres műanyag zsákokból áll. Az automata a program által meghatározott mennyiségű steril peritonealis dializáló oldatot testhőmérsékletre melegíti, amely nehézségi erő vagy pumpa segítségével jut a hasüregbe a beültetett katéteren át. A méregtelenítési idő leteltével a hasüregből az oldatot kiengedi és a ki-befolyó mennyiség különbségét méri. Ezek a ciklusok (befolyatás - benntartás - kifolyatás) a beteg állapota, szükséglete szerint ismétlődnek. Változtatható a hasban maradó oldat mennyisége is. A készülék automatikusan riaszt, ha áramlászavar, volumenhiány lép fel.
A készülék elsősorban azon betegek számára ajánlott, akik CAPD-re is alkalmasak, de a kezelés során olyan szövődmények, panaszok jelentkeznek, mely miatt a jó katéter-hashártya működés ellenére is rontja a CAPD az állapotot - pl. sérv, hasfalba történő folyadékkilépés, elviselhetetlen derék-, hátfájdalom stb. Ugyancsak ajánlott azon betegeknél, akiknél a CAPD folyamán a hashártya fizikokémiai elváltozásai miatt elégtelen és gyakoribb, összességében nagyobb volumenű oldat szükséges.
Miután a beteg a kezeléseket általában éjjel végzi, nappali oldatcsere nem szükséges, a napközi szabad órák jobb rehabilitációt tesznek lehetővé. Ezen okok miatt gyermekek részére is javasolják.
A kezelés szövődményei a CAPD-nél leírtakkal azonosak.

Művesekezelés vagy hasi dialízis?

Az előzőkben ismertettük a művesekezelés és a hasi dialízis fajtáit. A két alapvető kezelést nem állítjuk egymással szembe. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. A kezelés megkezdése előtt mindkét kezelési módot a valóságnak megfelelően, érthetően ismertessük a beteggel. Sok beteg idegenkedik a hasi dialízistől, fél a szövődményektől. Hogy fogok élni csővel a hasamban? - teszik fel gyakran a kérdést. A választ ne csupán az orvos adja meg, hanem azok a betegek, akiket hasi dialízissel kezelünk. A betegek véleményét a többi beteg sokszor hitelesebbnek tartja. Az orvos feladata nem a kezelés megválasztása, hanem hogy tanácsaival elősegítse a beteg egyéniségének és körülményeinek leginkább megfelelő döntést. A döntés meghozatala a beteg joga.

előző fejezet következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat