7. Az agyat ellátó erek betegségei

Az agyhoz vezető verőereken is kialakulhat megvastagodás, szűkület vagy elzáródás?

Sajnos igen! Ez a betegség is gyakoribb, mint hisszük; s gyakoribb, mint amennyit az egészségügyi szolgálat napjainkban felfedez és meggyógyít. A következő adatok alátámasztják mondanivalómat. Hazánkban 1986-ban 22 467 beteg halt meg agyi érbetegség következtében, ami akkor az összes halálozás 13,5%-a volt. A betegség gyakorisága az életkorral nő, ötévenként a betegek száma megduplázódik. Ma hazánkban évente közel 40 000 beteget kezelnek kórházban ilyen baj miatt. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ezekben a számokban benne van minden egyéb ilyen jellegű megbetegedés is. Ilyen típusú betegség miatt évi 2000 beteget operálunk meg.
Témánk szempontjából a megbetegedéseket két nagy csoportra oszthatjuk:

1. A koponyán belüli verőér-megbetegedések: tágulat, szűkület, embólia, érrepedés.
2. A koponyán kívüli, agyhoz vezető verőerek megbetegedései.

A továbbiakban az agyhoz vezető, azt tápláló, de koponyán kívül elhelyezkedő verőerek betegségéről, tüneteiről szólunk.

A koponyán kívüli, agyhoz vezető verőerek megbetegedései

Az ideggyógyászati kórképek (koponyán belüli megbetegedések) különleges elbírálást, vizsgálatot, szakértelmet igényelnek. Kezelésük is más elveket igényel, mint ami a jelen beszélgetésünk témája.
Az agyhoz négy verőér vezet. Kis egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy két verőér a nyak elülső oldalán szalad végig, két párja pedig a nyakcsigolyák között éri el az agyat. Az említett verőerek a mellkasban, illetve a mellkas-nyak határán más artériákból erednek. Ezek az erek méretük, fekvésük miatt jól vizsgálhatók, a műtét során jól hozzáférhetők.
Az első és hátsó verőércsoport betegségeinek tünetei különbözőek. (Lásd korábban az 1. ábra első két számmal jelzett verőerét.)

A betegség fokozatai

A korábbi példákban a betegség négy csoportját különböztettük meg. Itt is érvényes a csak terhelésre jelentkező panaszok betegséget előrejelző jellege?

Nagyon nehéz kérdést tett fel. Vegyük sorra a tudnivalókat. A betegség (beszéljünk a verőér megvastagodásáról, népies nevén érszűkületről) tünet szerinti négyes felosztása itt is érvényes.
Az első fokozat az, amikor a nyaki verőéren szűkület támad, de ennek még nincsen jele; a második lépcső az, amikor a tünet már megjelenik (erről még szólunk); a harmadik stádiumban a tünetek állandósulnak; végül a negyedikben az érbetegséget (esetleg nagy szűkületet, máskor elzáródást) végleges funkciókiesések kísérik. És itt nagyon óvatosan fogalmaztam, ugyanis az agy nem az izomzattal azonos minőség, nem tudjuk, mikor igényel több oxigént; nem tudjuk, mikor válik működése rendezetlenné.
Igen sok ismeretet kellene leírnunk (sokszor csak elméleteket) ahhoz, hogy egy-egy állításunkat igazoljuk. Ehelyett néhány speciális tényt szögezzünk le.

1. Az agy csak öt percet bír ki teljes oxigénhiányban.
2. Az agy bármilyen bántalomra (oxigénhiány, sérülés, rázkódás stb.) vizenyő kialakulásával reagál.
3. Az agy működésének részleges vagy teljes kiesése eszméletvesztéssel, különleges funkciókieséssel, bénulással, tudatzavarral jár.
4. Az agy működéséhez nagy mennyiségű vérre, oxigénre van szükség.
5. Az agyi vérkeringés biztosításában és szabályozásában igen sok tényező játszik szerepet, ezért a betegség következményei olykor kiszámíthatatlanok (például a nyaki verőér elzáródása okozhat hirtelen halált, de működésének kiesése akár tünetmentes is lehet).
6. A tartósan rossz vérkeringésű agyi terület pusztulása az agylágyulás.

Ezeknek az ismereteknek a birtokában nehéz meghatározni, hogy mikor jelentkezik tünet az agy oxigénigénye és -ellátása közötti egyensúly felbomlása miatt.
A másik fontos különbség a végtag kóroktanához képest, hogy itt hamarabb, kisebb érelváltozások következtében alakulnak ki tünetek, és a IV. stádium nem seb (gangraena) kialakulását, hanem az agy egy részének elhalását jelenti. Ezt az elhalt területet viszont nem lehet amputálni.

Tünetek

Mégis milyen tüneteket lehet megkülönböztetni agyérszűkület esetén?

Szeretném felhívni a figyelmet azokra a tünetekre, amelyeket a képzett beteg maga is könnyen felismerhet.
Korábban már jeleztem, hogy a két hátsó nyaki, agyi verőér és a két első verőér megbetegedésének tünetei különböznek. Az első nyaki verőér megbetegedésének tünetei súlyosabbak, következményei veszélyesebbek. A hátsó nyaki verőér tünetei változatosabbak, kellemetlenebbek, de a gyakorlatban enyhébb kimenetelűek.
A két első nyaki verőér megbetegedésének tünetei a következők:

• a test féloldali zsibbadása,
• féloldali (például jobb kéz-, jobb láb-) bénulás,
• féloldali látászavar,
• beszédzavar,
• a féloldali szájzugelmaradás,
• eszméletvesztés.

A hangsúly tehát a test egyik felét (jobb vagy bal) érintő panaszokon van.
A két hátsó, csigolyában futó nyaki verőér megbetegedésének tünetei a következők:

• szikralátás, kettős látás,
• fülzúgás,
• émelygés,
• szédülés (forgó jellegű vagy oldalra húzó),
• a felső végtag zsibbadása,
• a felső végtag használatával kiváltható ájulásszerű, de öntudatvesztés nélküli rosszullét.

Hangsúlyozni szeretném, hogy hasonló tünetet számos más betegség is okozhat. Mielőtt tanult kollégáim figyelmeztetnének az ismertterjesztés határainak túllépésére, magam is óvok mindenkit attól, hogy a felsorolás alapján diagnosztizáljon! A tünetek értékelése nehéz, szakorvosi feladat. A tanács lényege: ilyen tünetek jelentkezése esetén tessék felkeresni az orvost!

Úgy érzem, a felsorolás mégsem volt haszontalan. A bevezetőben ott bujkált valami, amihez szükség volt a fentiek megértésére.

Jól érezte. Felejtsük el a sok veszélyt és tünetet, de egyet ragadjunk ki. Elmesélek egy orvosi történetet.

Budapest egyik kerületében, egy bérház harmadik emeletén élt egy 65 éves bácsi. Az egyik este a meccs nézése közben lefordult a székről és nem tudta megmozdítani a jobb kezét és lábát, a szája bal felé elhúzódott és csak azt ismételgette: mi az? mi az? Nagy volt az ijedelem.
Hívták a házban lakó negyedéves orvostanhallgatót, aki gyorsan nyugtató injekciót adott a bácsinak. Lám, lám alig 6-7 perc telt el és a bácsi ismét a széken ült, elmúlt a bénulás, beszélt, mosolygott. A medikus ugyan mentőt, meg kórházat emlegetett, de a kedves bácsi és a kedves néni erről hallani sem akart. Tovább nézték a tv-t. A következő két évben még négy alkalommal ismétlődött a jelenet. Igaz ijesztő volt, igaz egyre hosszabb volt a bénulás ideje, de hát a múltkor is elmúlt. Két évvel később aztán egyszer nem múlt el, és a bácsi azóta is a krónikus belosztályon nézi, de nem érti a tv műsorát.

Remélem nem voltam cinikus, sajnos ez a típusos történet. Tanulsága pedig az, hogy a spontán (nem injekció hatására) múló tünet is fontos figyelmeztetés a szervezet részéről. Olyan jellegű baj van, amin lehet segíteni, aminek kiküszöbölésével egy későbbi súlyos állapot megelőzhető. Az átmeneti bénulás után szakorvosi kezelésre, esetleg műtétre lett volna szükség. Ezt a figyelmeztetést sokszor az orvosok sem veszik komolyan. (Az epilepszia is okozhat hasonló tünetet, az azonban fiatal korban kezdődik, rendszerint ismert betegség és tünetei elkülöníthetők az előbb említett tünetektől. Ideggyógyászok foglalkoznak a kórképpel.) Ilyen tüneteket produkálhat a nyaki verőéren kialakult, 1-2 cm-es szűkület. Az agy kiabál! Amíg a kis szűkület műtétileg orvosolható, addig az elzáródás bekövetkezte után (a szűkületben megalvad a vér) már nem tehetünk semmit. A bénuláshoz vezető elzáródást véglegesnek kell tekintenünk.
A betegség diagnosztizálása, igazolása nem fájdalmas. Ma már ultrahang segítségével is ábrázolható a szűkült szakasz, de az ultrahangos vizsgálat pozitivitása esetén persze érfestést kell végezni (ez a térkép a műtéthez). Különös gondot kell fordítanunk a nyaki erek vizsgálatára olyan beteg esetében, akin az érbetegség egyéb tüneteit már korábban is észleltük. A verőérbetegség ugyanis minden artériát érintő elváltozás!
Ha úgy tetszik, a kopás jelei mindenütt előfordulnak a gépezetben. Nem ritka, hogy az alsó végtag betegségét az agy ereinek szűkülete is kíséri.

Fejfájás

Gyakran szédülök, fáj a fejem. Ez az agyi erek betegségének a következménye?

A feltett kérdésre nincs egyértelmű válasz. Sok esetben a verőér-megbetegedés, máskor azonban egyéb más kórkép okoz szédülést, fejfájást.
Az idős betegek agyi erei (a koponyán belüli erei) elmeszesednek. Az erek alkalmazkodóképessége, áteresztőképessége csökken, kis gócok alakulnak ki az agyállományban. Ennek lehet következménye a feledékenység, a szédülés, a fülzúgás, a fejfájás. Ezen a problémán sajnos nehéz segíteni.
A fiatal betegek rohamokban jelentkező, jellemzően féloldali fejfájása gyakran együtt jár fokozódó szédüléssel, émelygéssel, hányingerrel, súlyosabb esetben hányással. Az ilyen tünetek oka gyakran a migrén, vagyis a koponyát ellátó verőérrendszer görcse.
A magas vérnyomás is vezethet - főleg tarkótáji - fejfájáshoz. A fül, a szem betegségei is lehetnek a szédülés vagy fejfájás okozói, és a súlyos kórképek (daganat, tályog) is jelentkezhetnek ilyen tünetekkel. A koponyán kívüli erek érszűkülete fájdalommentes, bizarr tüneteket okoz, felismerésükben fontos jel a szakaszosság és a fájdalommentesség.
De most ismét nehéz, szakorvosi kérdések fejtegetésébe kezdtem, ami nem volt célom. Rövid válaszom az, hogy a feltett kérdésre vizsgálat, elemzés nélkül nem lehet válaszolni.
A szédülős, fejfájós betegek igen nagy százaléka nem érbeteg. Náluk, mint korábban már beszélgettünk erről, a nyaki gerinc kopása állhat a háttérben. A tünetek súlyossága pedig nem mindig arányos a talált elváltozás súlyosságával. Vannak olyanok, akik belső történéseiket élénkebben élik meg, ők rendszerint színesen ecsetelik a panaszokat, pontos, olykor képszerű leírásokat adnak érzéseikről. Az egyik beteg súlyos gerincmeszesedése egy kis fejfájásban, a másik beteg enyhe elváltozása tűrhetetlen, égő, vándorló, lüktető, szúró fájdalmakban nyilvánul meg. Ez az utóbbi sem hisztéria. A vegetatív (nem tudatos) idegrendszer jelzéseit különböző mértékben fogjuk fel. Az a körülmény, hogy a panaszokat nem komoly betegség okozza, megnyugtató lehet, de ne hitetlenkedjünk a megélt panaszok valóságosságát illetően.

Látászavar

Látászavaraim vannak. A szemész nem talált kóros eltérést. Összefügghetnek a panaszaim egy olyan távoli szervvel, mint a nyaki verőér?

A látászavar lehet a nyaki verőér megbetegedésének tünete. Az összefüggés gyakorlati tény. Nehezíti a magyarázatot az a körülmény, hogy mindkét nyaki verőérrendszer (az első és a hátsó is) okozhat látászavart. Persze látászavaron most nem a távollátás vagy közellátás optikai hibáját értem. Élesen látó szemen is jelentkezhet látótérkiesés, különös szikralátás, részleges elhomályosodás, az egyik szemre kiterjedő átmeneti vagy végleges vakság.
És itt ismét az átmeneti zavarok veszélyére hívom fel a figyelmet. A múló zavar nem a gyógyulás jele, az ilyen tünet mindig kivizsgálást igényel. Gyakori hiba, hogy - különösen idős emberek körében - minden érzetet a vérnyomás ingadozására kenünk. A vérnyomást persze mérni, méretni kell, de nem minden magyarázható egy vérnyomáskiugrással. Annál is inkább, mivel az agy átmeneti "kiabálása" rendszerint vérnyomás-emelkedéssel jár, tehát a nyomásnövekedés nem ok, hanem másodlagos tünet, következmény.

Bénulás

A nagyapám az egyik oldalára megbénult. Összefügghet ez a nyaki erek betegségével?

Nagyon valószínű, hogy a féloldali testbénulást valamilyen éreredetű megbetegedés is okozhatta. Megfordítva a kérdést, a válasz egyértelmű. A végső stádiumú verőérbetegség egy testrész vagy az egyik oldal bénulásához is vezethet. A jobbkezes beteg jobb oldali bénulása beszédzavarral is járhat. Ilyenkor a központ megbénul, az agy megfelelő területe elhal, az agyállomány lágyul. Az agy kiesett területének működése véglegesen megszűnik. Ezek a lágyulásos gócok jól kimutathatók komputerrel vezérelt speciális röntgen-rétegfelvétellel (CT). Ilyenkor már kevés a kezelési lehetőség, javulás azonban még várható. Egyrészt a beteg terület környékén mindig észlelhető vizenyő, amelynek megszűnésével, felszívódásával a még ép területek felszabadulnak és újra munkába állnak. Másrészt az agy csodálatos szerv, egyes részei átvehetik egymás feladatait. Az alapigazság itt is érvényes, a javulásba vetett reményt nem szabad feladni. A remény birtokában pedig aktívan cselekedni kell, a mozgás, a torna, a gyakorlatok, a próbálkozások, az aktivitás mind szükséges a megfelelő rehabilitációhoz. Bámulatos eredményeket tapasztaltam olyan, alig gyógyítható betegeken, akik meg akartak gyógyulni, talpra akartak állni. A rehabilitáció szakemberei - akik sajnos kevesen vannak - minden tudásukkal segítenek ebben a küzdelemben, de a harcot a betegnek kell megvívni.

A két karon mért vérnyomáskülönbség

A két karomon mért vérnyomásértékek között jelentős különbség van. Miért okoz ez szédülést?

Önnek valószínűleg az egyik felső végtagjához futó verőerén elzáródás van. A kar saját vérellátásához minden kerülőpályát felhasznál. Különleges anatómiai helyzete miatt a kerülőpályák egyike érintheti az agyat is. A felső végtag tehát - fő artériájának elzáródása miatt - vért lop az agytól. Erős kéz- vagy karmunka során a kar vérigénye növekszik és olyan vérmennyiséget "szív el" az idegrendszertől, hogy az agyban működési zavarok támadnak. A zavar azonban gyakorlatilag sohasem vezet eszméletvesztéshez vagy bénuláshoz. A betegség kis kockázattal, jól operálható. A beavatkozás nem sürgető, a javallat egyéni elbírálást igén

Nyaki verőérműtét

A végállomás ijesztő képe arra ösztönöz, hogy a felismert baj esetén műtétre szánjam el magam. Szeretném tudni, nagy kockázatot vállalok-e?

A nyaki verőér műtéti tágítása jó eredménnyel kecsegtet a beteg számára, de mint minden beavatkozás, ez is kockázattal jár. Beszélgettünk már az agy kiszámíthatatlan reakciójáról és érzékenységéről. Bizony ez a műtét jelentős rizikóval jár. A klasszikus megfogalmazást kell említenem: minden műtét indokolt, ahol a beavatkozás kockázata kisebb, mint a magára hagyott betegség okozta károsodásé. Nos, a nyaki verőér megbetegedése a fent vázolt bénulási állapothoz vezet. A műtét után is kialakulhat átmeneti vagy végleges mozgáskiesés, ennek valószínűsége azonban csekély (1-3%).
A kockázatvállalás megkönnyítésére elmondom, hogy gyakran az egyéb típusú nagy műtétek előtt is megoperáljuk a felfedezett, tünetmentes nyaki verőérszűkületet éppen azért, hogy a tervezett szív- vagy hasi műtét kevésbé legyen kockázatos. Igen meglepő lehet, amikor a hasi panaszokkal érkező betegnek elmondjuk, hogy "bevezetésül" kap egy vágást a nyakára.
Ez bizonyítja, milyen komolyan kell venni az agy vérellátását. Többféle tervezett beavatkozás esetén az agyérműtét mindig elsőbbséget élvez, éppen a kockázat csökkentése miatt.

Az agyvizenyőcsökkentő glicerin

Az előbb azt hallottam, hogy az agy minden bántalomra vizenyő-képződéssel reagál. Van-e lehetőség ezt a "bénító" jelenséget csökkenteni, kiszámítani?

Az orvosi tevékenységek tárházát nem sorolom fel. Van azonban egy olyan szer, amit a patikában vény nélkül is kaphatunk, szájon át bevehető, az íze ugyan nem kellemes, de melyik orvosságnak jó az íze? A glicerinről beszélek. Akár literes üvegben is tarthatjuk ezt a vízszerűen átlátszó, sűrű folyadékot. Napi 1-3 evőkanállal bevéve agyvizenyőt csökkentő hatása van. A nyaki verőér helyreállításának műtétjén átesett betegeinknek otthoni használatát is ajánljuk. Hasznos szer, mert tartósan is és ideiglenesen is alkalmazható. Még az időjárás-változás okozta fejfájásnál is (elsősorban alacsony légnyomáskor) haszonnal alkalmazható. Megfigyelhette kedves olvasóm (vagy nevezzem beszélgetőpartneremnek?), hogy e könyv lapjain sehol nem írtunk gyógyszerneveket, nem ajánlottunk egyedüli gyógymódot. Ez orvosi feladat. Csak azért tettem most kivételt, mert egy méltánytalanul kevéssé ismert szerről, nem is annyira készítményről, inkább kémiai anyagról van szó. Mellékhatása alig van, haszna viszont jelentős.

Életmód a műtét után

A nyaki verőeremet megoperálták. Mire kell vigyáznom?

Az szinte közhely, hogy elmondom, tartsa be orvosa utasítását, ne dohányozzon, ne fogyasszon sok alkoholt, szedje a gyógyszereket, járjon kontrollra, figyelje vérnyomását, idegrendszeri tünet esetén pedig azonnal jelentkezzen orvosánál. Közhely - mondom én - de tapasztalatom szerint sajnos sokan nem tartják be az utasításokat!
A műtéttel kapcsolatban néhány egyéb dolgot is szeretnék elmondani. A fül, az állszöglet furcsa érzéketlensége nem ijesztő jel. A műtét során átmetszett bőrben számos finom érzőideg húzódik, ezeket nincs mód megkímélni. Kiesésük fonák érzést eredményez. Az operált beteg érzi a fülcimpáját, de valahogy nem úgy, mint az ellenoldalon. Ártatlan, szokványos állapot, ami általában múló jellegű panaszt okoz. Hasonló panaszról tesznek említést azok az operált betegek is, akiknek az alsó végtagján került sor helyreállító érműtétre. A lágyékszalag körüli metszés után a comb belső oldalán és a térd körül érzik a vázolt fonák érzést. Az elmondottak rájuk is vonatkoznak.
A nyaki verőérműtétek kicsit kellemetlenebb, de ritkább velejárója a rekedtség. A hangszalagokat ellátó érzékeny, hosszú ideg a nyaki ütőér mellett halad el. A beavatkozás során (érintés, elhúzás, vérömleny) ez az ideg "megsértődhet". Duzzogása átmeneti kiesést eredményez, az esetek nagy többségében ez a panasz is múló jellegű.
A műtét után otthon szedhető glicerinről már szóltam. Tanácsolom, hogy a verőérműtéten átesett beteg ne tartózkodjon huzamosan tűző napon, ne menjen olyan helyre, ahol egy pillanatnyi szédülés nagy veszéllyel jár (például szakadék széle), ne fogyasszon szeszes italt, ne hordjon szoros nyakravalót, ne űzzön veszélyes sportokat, lehetőség szerint ne erőlködjön, ne hordjon vállra vetett, fejnek támasztott nagy terhet. A kávé mérsékelt fogyasztása megengedett. Félévenként - nem fájdalmas - ultrahangvizsgálat szükséges, a "visszaszűkülés" valós veszélyének (ez az operáltak 8-10%-a, 1-3 éven belül) felismerésére. A felismert "progresszió" (rosszabbodás) kezelhető.

	előző fejezet	következő fejezet
Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat