Sír a csecsemő BABAÁPOLÁS  
  Tartalomjegyzék Orvosi szógyűjtemény  

5-1. Kapcsolatunk a csecsemővel -- Kommunikáció a fejlődő magzattal

Az évszázadokkal ezelőtt élt és annak idején divatos csillagjósok egyik fontos feladata közé tartozott a jelentős események, pl. a háború megkezdésének, vagy a fogantatás alkalmas időpontjának kijelölése. Egyes keleti, a reinkarnációban hívő tanítások szerint a megszületni kívánó lény választja ki a szüleit.
A munkámmal kapcsolatban is számos fiatal párral találkozom, akik kisbabát várnak, vagy már megszületett csecsemőjüket hozzák el, esetleg második gyermeküket tervezik. Sokszor öntudatlanul apukát, anyukát választok közülük. Az őket körüllengő béke, harmónia, az egymásnak szóló gyengéd mozdulatok, a szavakkal alig kifejezhető jóllét mutatja, hogy a kisbaba jó időben, jó helyen jött a világra.
Kezdjünk el találkozni, kapcsolatot találni a bennünk fejlődő lénnyel.
Akkor kezdjük tudatosan, amikor erre belső igényünk megjelent, lehet két hónapos terhesen, lehet, hogy csak a magzat megmozdulásakor ébred fel ennek szükséglete bennünk.
A kapcsolat kiépítése, felfedezése az elején szokatlan, nehéz lehet. Bár a fejlődő magzat hozzánk van a legközelebb, mégis úgy tűnik, hogy sok "fal", a hasfal, a méhfal, a magzatvíz választja el tőlünk. Szavakkal, szavak nélkül találjuk meg a saját gyerekünkhöz az utat a szívünkön keresztül, az apa szívén keresztül.
Teremtsünk valamennyi nyugalmas időt magunknak, házastársunknak. Készítsünk elő a rajzoláshoz szükséges papírt, ceruzát, vagy tollat. Lehet valami kellemes zenét is találni hozzá.
Rajzoljuk le magunkat a jövendő kisbabával. A rajzolási idő 5 perc legyen, bal kézzel az egyébként jobb kezeseknek, írógéppapír nagyságú lapra.
Rajzolja le, milyen külső és belső eszközökkel, lehetőségekkel rendelkezik, akivel segíteni tud, ha sír a csecsemője, ha nagyon sokat sír.
A rajzot elkészülése után alaposan nézzük meg, mit üzenünk magunknak. Egyensúlyban vannak-e a külső és belső lehetőségek, milyennek rajzoljuk le saját magunkat, van-e megfelelő kezünk, lábunk, stabilan állunk-e a földön stb.
A rajzolást minden hónapban meg lehet ismételni, míg a kisbaba meg nem születik. Természetesen a rajzolásban az apukák is részt vehetnek - külön papíron.
A kisbaba légzőmozgásai már jóval a megszületése előtt, a méhben tartózkodás ideje alatt kimutathatók. A gyermekünkhöz való kapcsolatunk még korábban, már a méhen belüli létezés előtt elkezdődik, formálódik a terhesség alatt és a megszületés után egy életen keresztül.
A kapcsolat lényege a sok munka, a napi rutin tennivalók között elfedődhet és a születés pillanatától szoptatásból, mosásból, napirendből álló "szolgáltató szervizzé" alakulhat, mint a hasonlóan fontos pillanattal kezdődő házasság.
A kisbaba megszületése körüli közvetlen idő egyébként is különleges. A legtöbb család igyekszik az új jövevényt tiszta szobával, tiszta ruhával, esetleg új ággyal várni.
Készüljünk fel a kisbaba jövetelére belülről is. Képzeletben járjuk végig belső útjainkat.

Milyen jó tulajdonságaink vannak, hogyan tudjuk ezekkel elősegíteni jövendő gyermekünk fejlődését,

  • milyen rossz tulajdonságaink vannak, hogyan működnek ezek,
  • hogyan tanuljuk meg kezelni őket, ha megszületik a gyermekünk,
  • milyen eszközökkel, lehetőségekkel rendelkezünk, hogy elősegítsük az új család fejlődését,
  • milyen a kapcsolatunk családtagjainkkal, barátainkkal, szomszédainkkal, munkatársainkkal, az autóbuszon mellettünk szintén nehezen helyet találó idegen emberekkel,
  • hogyan tanítjuk meg őt saját kapcsolatainkon keresztül az emberi kapcsolatokra, szeretetre, nézeteltérés megoldására,
  • milyen kapcsolatban vagyunk a minket körülvevő világgal, növényekkel, állatokkal,
  • hogyan tanítjuk majd gyermekünket a velük való együttérzésre, a környezetért való felelősségérzésre


Milyen viszonyban vagyunk saját egészségünkkel,

  • biztosak vagyunk-e saját testi jóllétünkben, szükséges-e gyakran külső bizonyíték, pl. hőmérőzés, testsúlymérés, vérképvizsgálat, hogy elhiggyük, egészségesek vagyunk,
  • időben észrevesszük-e, ha valami úgy megváltozik egészségi állapotunkban, hogy jó lenne orvoshoz fordulni,
  • megvan-e bennünk a biztonság és hit, hogy gyerekünk egészséges lesz,
  • a legtöbb sírásra azt gondoljuk-e, hogy valami rendellenesség, betegség kezdődik,
  • mi az, amitől nagyon félünk, szorongunk, sokszor hallom pl. a következő mondatot: "Biztos ez a kisbaba is olyan sírós, hasfájós lesz, mint az előző gyerek",
  • szükséges-e legtöbb félelmünket átadni gyermekünknek, vagy létezik számunkra más megoldás is,
  • zavar-e minket, mit gondolnak rólunk a közelünkben lévők, a rokonok, ha sír a csecsemő, meg tudjuk-e velük beszélni.

Érzünk-e megfelelő hitet, bizalmat, szeretetet, megértést saját magunk iránt, hogy nekünk adatott meg a lehetőség a legjobban megvigasztalni, ellátni csecsemőnket, ha sír, ha bármi baja van. Gondolatban járjuk végig a nekünk legszükségesebb belső utakat, esetleg alakítsuk az új szükségletek szerint csaknem mindennap, a csecsemő születése előtti hónapban.

előző fejezet következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü