A lélek egészségvédelme PSZICHOLÓGIA PSZICHOLÓGIAI SZAKKIFEJEZÉSEK  
  Tartalomjegyzék Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  

4.3 Mentálhigiéné - gyakorlati megközelítések

Az ismert közmondást így módosíthatnánk: "Habent sua fata verba" - a szavaknak is megvan a maguk sora.

1. A nemzetközi gyakorlatban a C. W. Beers és Adolf Meyer által elterjesztett értékes fogalom, a "mentálhigiéné" meglehetősen háttérbe szorult. Az eredetileg angolszász nyelvterületről származó kifejezést ma az angolok és amerikaiak használják legkevésbé, még inkább a franciáknál, hollandoknál találkozunk vele. Angolszászok helyette a "lelki egészség", a "mental health", a németek a "Psychohygiene" vagy anyanyelvükön a "seelische Gesundheit" - "lelki egészség" kifejezést használják.
Hazánkban - mint láttuk - legmegfelelőbb lenne a "lelki egészségvédelem" kifejezés. Olvashatunk azonban a prevencióról a pszichiátriában (Rudolf és Töle , 1984), "preventív pszichiátriáról" és "preventív pszichológiáról" is. A Caplan (1964) által elindított "preventív pszichiátria" középpontjában a már említett krízisfogalom áll. Az elmeegészség (mental health) széles körű alkalmazásában sokan - így pl. a skandinávok - elsősorban az epidemiológiai megelőzést tartják alapvetőnek.

2. Hazánkban a gyakran használt szavak sokszor vulgarizálás áldozatává lesznek, amilyen pl. a kreativitás. Ennek a - zseni kérdésből származó - fogalomnak az alkotás, a kreáció a lényege. Ez pedig nem pusztán belső teremtő folyamat, hanem társadalmilag is hasznost, értékeset, újat, eredetit is jelent. Szükségtelen hangoztatni, hogy mi lett belőle.
Hasonló a helyzet a mentálhigiénével, melyet ma nálunk a legkülönfélébb értelemben használnak. Ami a szó szoros értelmét illeti, ebben a fizikai higiénéhez hasonlóan a megelőzés gondolata a lényeg. Tehát elsődlegesen az oki (pl. a fizikai higiénénél a fertőző betegségekkel kapcsolatban a tisztaság, a bakteriális fertőzés elkerülése, kézmosás vagy a védőoltás, másodlagos a korai felismerés, amely a kezelési szakban akadályozza meg a nagyobb baj kifejlődését. Benedetti [1984] és mások erre a kettőre használják a "pszichohigiéné" megnevezést. Természetesen sokan a harmadlagos megelőzést is ide veszik, vagyis a visszaeséstől való megóvást, mely gondozással, alapos kezeléssel sokszor elérhető. Közel áll ehhez Juhász és Pethő felfogása [1983]. Különbséget tesznek prevenció és pszichohigiéné között; előbbinek célja a lakosság morbiditásának csökkentése, utóbbinak pedig a lakosság átlagos jólétének megvalósítása a pszichiátriának és társtudományainak eszközeivel.

3. A "mentálhigiénét" - mely a nemzetközi gyakorlat "mental health"-jének felel meg - nálunk sokszor a "pszichiátria" helyett alkalmazzák. Itt a kettő határai elmosódnak, sőt a kifejezések szinonimaként szerepelnek. A lelkes laikusok részéről érthető a nemzetközi törekvés, hogy a lelki szenvedés gyötrelmei ellen számos oldalról tevékenykedjenek. Innen a sokarcú szóhasználat is. Sajnos azonban - nálunk és másutt is - a "mentálhigiéné" sokszor azonossá válik a pszichiátriával és elegáns szóhasználattal "mentálhigiénés" vagy "elmeegészségügyi" ellátásról beszélnek pszichiátriai ellátás helyett. Mi értelme van a mentálhigiénének, ha ez a pszichiátria szinonimájává válik? Egy új szót használunk a régi bevált helyett: a cégtáblát átfestik és minden marad a régiben. Sokan azt válaszolhatnák, hogy ezt fedőszóként használják, mivel nincs riasztó jellege. Egy szónak mikor van riasztó jellege és mikor nincs - ez egyfelől a gyakorlat, másfelől a felvilágosító, nevelő munka függvénye.
A Kairói Nemzetközi Elmeegészségügyi Kongresszuson (1987) tulajdonképpen a stílus is megkülönböztette az üléseket a pszichiátriai kongresszusoktól.
Az elmeegészségügyi tevékenység a tartalom mellett a megközelítés módjában is különbözik a pszichiátriától. Nem azonos a pusztán klinikai, pszichiátriai, diagnosztikus-terápiás hozzáállással, hanem a pszichológiai kulturáltság (l. 45. oldal) alapján a mindennapi élet közelségében vizsgálják az egészség megóvásának, fenntartásának, pszichés nehézségek közösségben való megoldásának kérdéseit.

4. A vulgarizált használat egyik válfaja a pszichikus hiányok pótlására vonatkozik. Beszélnek "mentálhigiénés magatartásról", befolyásról, sőt a szociálpolitikában "mentálhigiénés csoportokról", ami - mint láttuk - vitatható: igaz ugyan, hogy különböző foglalkoztató és kulturális tevékenységet végző együtteseknek, mint minden célszerű foglalkoztatásnak, van kedvező egészségügyi hatása, ez azonban még nem mentálhigiéné! (Ennek alapján akár a munkaterápiás intézeteket is "mentálhigiénésnek" nevezhetnénk). Az ilyen "pszichés vitaminhiányt" pótló használat problematikus.
Az eddigieket összefoglalva fontosnak tartom, hogy a mentálhigiéné fogalma az eredeti értelmének megfelelően az elsődleges, másodlagos és a harmadlagos megelőzés szolgálatában álljon. A vulgarizálás helyett pedig használjuk mindig célszerűen a megfelelő szót: pszichiátriai ellátásról beszéljünk, ha pszichiátriai betegek kezeléséről van szó, valamint klinikai és orvosi pszichológiáról, ápoláslélektanról stb., ha a gyakorlat valamilyen más, speciális lélektani feladatot igényel. Éljünk az anyanyelvünk adta lehetőséggel: vállaljuk a "lelki egészség" vagy "lelki egészségvédelem" kifejezést.
A pszichiátria orvosi és humanista korszakában elmondható, hogy mintegy 150 év óta harcolunk betegeink rehabilitásáért, a társadalomba való visszatéréséért. A "forgóajtó-pszichiátria" szerint a gyógyult vagy tünetmentes betegeket a társadalom előítélete, magatartása kirekeszti és visszaűzi a pszichiátriai osztályra. Így szinte ingajáratban vannak az otthonuk és a kórház között. Ezt a megfigyelést a családterápiás adatok is segítik, azok szerint az egyes pszichiátriai megbetegedések a családi dinamika következményei (ő a "leggyengébb láncszem" a bűnbakkeresés áldozata" stb.). Mindezek egyértelműen megerősítik betegeink védelmének szükségességét, a beilleszkedésüket, rehabilitációjukat akadályozó előítéletek elleni nevelő munkát. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Másfelől a gyakorlati életben számos alkalommal találkozunk beteg emberekkel, akik súlyosan károsítják családjukat, környezetüket, mondhatni, körülöttük minden pusztasággá válik. Sokszor nem is kell messzire menni a hétköznapoktól, hisz emlékszünk a "Gázláng" című filmre (melyről a pszichiátriában még szindrómaként is szólnak): A kóros személyiségű férj - mint mondani szokás - "őrületbe kergeti" meggyötört feleségét. Egyes személyiségzavarban szenvedők, alkoholbetegek súlyos veszélyt és kárt okozhatnak környezetükben. A szociálpolitikában is egyik-másik intézmény nyugalmát egy-egy aszociális-agresszív személyiség dúlja fel, teszi tönkre. Hasonlóképpen egy kocsma részegeivel, hangosságával sokat árthat környezetének. Tehát beszélnünk kellene "lelki környezetvédelemről". Elég csak arra gondolni, hogy egy alkoholista apa mit károsít környezetén, gyermekein, családján stb. Szükséges tehát a nyugodt, biztonságos környezet megteremtése. Nem csupán betegeink, az egészségesek is lelki egészségvédelemre szorulnak, elsősorban a gyermekek és az ifjúság.
Aki tulajdonképpeni preventív célú lelki egészségvédelmi műveket olvassa, pl. Heinrich Meng kitűnő sorozatát (1958, 1960), látni fogja, hogy az alapvető pszichiátriai, pszichoterápiás, pszichoanalitikus gyakorlat mellett számos más rokontudománynak, pszichológiának, pedagógiának, etikának, szociológiának és más diszciplínáknak sajátos ötvözetéről van szó, mely nem nélkülözi a filozófiai hagyományokat sem.
Ez a megelőzéssel foglalkozó tudomány pszichológiai, sőt pszichopatológiai kulturáltságon alapul. Egyértelmű, hogy igazán az tud, pl. időskori delíriumot megelőzni, aki az életben látott már ilyen kórképet, s tudja, hogy milyenek az idős emberek kóros és normális megnyilvánulásai. Ismeri lelki egyensúlyuk fizikai, lelki és szociális feltételeit. Ismereteit, tapasztalatait aktuálisan is jól alkalmazza.
A lelki egészségvédelmi, pszichológiai, pszichopatológiai ismeretek elterjedésének jelentőségét egyre jobban felismerik. Hosszú, kényszerű szünet után felkeltődött az emberek érdeklődése a lelki problémák iránt. A művészetben, színdarabokban, filmekben számos alkalommal találkozunk lélektani, sőt kórlélektani ábrázolásokkal. Nőttön-nő az emberi kérdések iránti finom, differenciált szemlélet, a megértő magatartás általános igénye. A technika fejlődése, a gépek világa paradox módon serkentően hat a bizonyos fokig háttérben lévő emberrel foglalkozó pszichés tudományokra. Gondoljunk pl. a különféle technikai pályák alkalmassági vizsgálataira, vagy az űrhajózásnál előforduló pszichofiziológiai feltételekre, problémákra.
Az egészségnevelés természetesen elsősorban az egészséges életmódot és annak megtartását tartja fő feladatának, de természetesen foglalkozni kell a már kóros jelenségekkel kapcsolatos ismeretek és a hozzáállás kérdéseivel. Ebben alapvetőnek tartjuk - kiindulásképpen - azt a fogalmat, amelyet a pszichológiai kultúra kifejezéssel írtam le (Hárdi, 1966, 1987):

  • A pszichológiai ismeretek alapvetőek, de a lexikális tudás önmagában még nem elégséges. A pszichológiai kultúra a zenei kulturáltsághoz hasonlítható: a zeneelméletben és esztétikában jártas még lehet "botfülű", így a pszichológiai ismeretekkel rendelkező is lehet érzéketlen a pszichikus sajátosságok és rezdülések iránt. Gondoljunk csak a mindennapi élet tapintatlanságaira. Hányszor esik szó "akasztott ember házában - kötélről"!
  • A pszichológiai kultúra a lélektani ismeretek begyakorlását, személyiségbe ágyazódását, beépítését jelenti. Az ilyen összefüggések az egyénnek olyan tulajdonává válnak, hogy az érzékeléshez hasonlóan "fel tudja fogni" és regisztrálni a jelenségeket.

Az ismeretek ilyen irányú mélyebb feldolgozása az emberekkel való intenzívebb személyes nevelő munkát igényli. Bizonyos fokú önismeret, átformáló munka indokolt, hiszen éppen a "szubjektív" nehézségek, személyiségi akadályok okozzák, hogy valaki pl. éppen a saját szorongása miatt nem ismeri fel mások hasonló érzéseit vagy a fájdalomtól való ösztönös védekezésében nem tudja felfogni mások hasonló élményeit. A közmondást módosítva mondhatnánk: más szemében nem ismeri fel a gerendát, mert a saját szemében szálka van.

  • További tartozéka a pszichológiai kulturának a megfelelő rezonancia, magasabb fokon való együttérzés, vagy szakszerűbben "beleérzés", "Einfühlung", "empátia". Sok emberben gyakran találkozunk ilyen irányú készséggel.
  • Az előbbiek és a beleélés mellett megjelenik a jó hozzáállás is.
előző fejezet következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár főmenü