A mozgásszervekről I. rész Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

4. A mozgásszervek törzstesttájékok szerint

A törzs csontjai és csontjainak összeköttetései a gerincre, a mellkasra és a medencére osztható.

 
9. ábra A gerincoszlop  

A gerinc

A gerinc legfontosabb feladata a kb. 50 cm hosszú és 1 cm széles gerincvelőnek a védelme. Ha ezzel ugyanis bármilyen komoly sérülés történik bénulás következhet be. A gerinc egyik legfőbb érdeme, hogy ennek a háromrétegű hártyás tokba csomagolt, rázkódáscsillapító folyadékban úszó gerincvelőnek az ütésálló burkolatát biztosítja. A természet nagyszerű stratégiai és ökonómiai bölcsességét és képzelőerejét dicséri, hogy ugyanakkor a gerinc az egész törzs tengelyét képezi. Ez a központi tengely nemcsak az egész test támasztó oszlopa, amelyre függesztő öveik segítségével végtagok is kapcsolódnak, hanem az agyvelőt rejtő koponya alátámasztását is biztosítja.
A gerincoszlop különben nem is igazi oszlop, hanem kettős "S" formájú spirálrúgó. Ha a meztelen emberi háton figyeljük meg a dudoros gerincet szembetűnően hasonlít egy csomókkal tarkított, hajlékony, rugalmas bambusznádhoz. Kicsit jobban megvizsgálva az egész konstrukció nagyon emlékeztet egy lenyűgöző, pompás hajóárbocra, amelyre kosárként illeszkedik a csontos mellkas; és mint egy fregatt vagy korvett kötélhágcsói és vitorlarendjei, úgy kapaszkodnak a gerincárboc szalagkészülékei és a hát széles "izomvásznai".

A gerinc építőkövei
A gerincet a csigolyák alkotják. Az ember csigolyáinak száma 33-35. Közülük 24 valódi, 9-11 álcsigolya. A valódi csigolyák önálló csontok, az álcsigolyák fejlődésük folyamán önállóságukat elveszítették és egymással összenőttek. Ezek alkotják a gerinc alsó részén található keresztcsontot és farokcsontot.
A gerinc képlete: 7, 12, 5, 5, 5. Ez azt jelenti, hogy 7 nyakcsigolya, 12 hátcsigolya, (melyeket 12 pár borda kapcsol tojásdad mellkassá) 5 ágyékcsigolya, (a hasüreg hátsó falában) 5 összecsontosodott keresztcsonti csigolya, (a medence zárókövét alkotva) és 5 elkorcsosult áfonyanagyságú farkcsonti csigolya (mely a keresztcsigolyák folytatásaként a medencéről kakukkcsőrszerűen lóg le /Coccyx: görögül kakukkot jelent/) alkotja együttesen a gerincet.

 
  10. ábra Nyakcsigolya

A csigolyák egymásra helyezett összeilleszthető lakatra vagy pecsétgyűrűre emlékeztetnek. Az üreges "gyűrűoszlop" belsejében függ a gerincvelő. A csigolyákformája egészen sajátságos.
A gerincen belül tulajdonképpen azonos fő részekből épülnek föl. Ezek az alkotó elemek kisebb módosulásokkal minden csigolyán megtalálhatók. Minden csigolyának van egy szivacsos csontból felépülő hengerszerű teste.
A test alsó és felső felszínét üvegporc borítja. A testről hátrafelé kiinduló csigolyaív a tövisnyúlványba végződik. Az ívet az ízületi nyúlványok osztják fel két részre: gyökértalpacskákra és ívlemezekre. Az ízületi nyúlványokról oldalirányba húzódnak a páros harántnyúlványok. Több kisebb járulékos, módosult nyúlvány létezik ezeken kívül is pl.: az ágyékcsigolyákon.
A nyaki és a felső hátcsigolyák könnyűek, keskenyek, levegősek, mert nem kell nagy terhet hordaniuk. Az alsó háti- valamint az ágyékcsigolyák tömörek, szélesek és robosztusak, mert rajtuk nyugszik egész testünk súlya.
A két felső nyakcsigolya más alakú, mint a többi, mert azt a különleges feladatot kapta, hogy a fejet alátámassza és a koponya mozgásainak vápáját képezze. Az első nyakcsigolyát atlasznak hívjuk, mert rajta nyugszik a fej terhe, mint a görög monda Atlasz nevű polyphemoszának (óriás-félisten) a vállán a földgolyó. A második nyakcsigolya a forgó, mert rajta forog az atlasz a koponyával. Ha "igent" mondunk a koponya előre és lefelé billen az atlasz "tojástartójában", miként egy fabölcső vagy egy hintaló. Ha "nem"-et akkor az atlasz az egész koponyával együtt jobbra-balra fordul a forgó fognyúlványa körül, mint a csapágy a tengelye körül. A nyakcsigolyák harántnyúlványain mindkét oldalon a gerincvelőér átbocsátására szolgáló lyukak találhatók.
Az öt keresztcsonti csigolya az élet második évtizede során gyalogsági ásóra emlékeztető egységes csonttá forrad össze. A keresztcsont helytelen magyar elnevezés; a német "Kreuzbein" szónak hibás, szolgai fordítása. Az ó-német "Kreutz" ugyanis a lovak két csípőcsontja közötti kiemelkedést jelentette és nem keresztet. Az emberi gerinc is ezen a területen hátrafelé kipúposodik, tehát ilyen szempontból korrekt volt a régi elnevezés.
A felső nyakcsigolyák megváltozott alakjára a fejmozgások voltak döntő befolyással, míg a farkcsigolyák elcsenevészesedésére a farkizomzat hiányos jelenléte.

 
11. ábra Gerincoszlop porckorongokkal  

A porckorongok
A gerinc összetartásában az ízületek szinte minden fajtája részt vesz. Találkozhatunk itt folytonos-(szalagos, porcos és csontos) és megszakított összeköttetésekkel egyaránt. Nagyon jellegzetesek a csigolyák "gyöngysorát" összefűző, hosszanti szalagpántok. Talán még ezeknél is fontosabbak a csigolyák közötti porcos összeköttetést megteremtő porckorongok. Számuk 23. A porckorong alakja megegyezik a csigolyatestekével - első pillanatban olyan, mint egy kisméretű diszkosz, az orvosi neve (diszkusz) is ezt az analógiát tükrözi - szélessége és vastagsága azonban változik, szakaszonként különböző. Az első és a második nyakcsigolya fölött, valamint a keresztcsonti- és farkcsonti csigolyák között nincsenek porckorongok. A porckorongban a belső - bár kocsonyás, mégis tömör - magot külső rostos héjak gyűrűje veszi körül.
Funkcióját technikai példákkal illusztrálva: a kocsonyamag olyan szerepet játszik a korongban, mint a golyóstollban a golyó, működésére nézve pedig olyasmi szerkezet, mint a golyóscsap, vagy a gömbcsukló. A csigolyák zárólemezei cirkuszi mutatványra emlékeztető mozdulatsort végeznek a kocsonya golyón egyensúlyozva. A csigolyák összepréselve tartják a porckorongot, a kocsonyamag ilyenkor enyhén lapított, tojás formájú (ez a helyzet a nap végén sok állás vagy cipekedés után). Ha a csigolyákat szétfeszítjük, akkor a kocsonyamag igazi gömb alakban szinte előbuggyan (ez történik reggeli ébredéskor, fekvés vagy vízszintes helyzetű pihenés után: a porckorongok visszanyerik eredeti, aktív, gömbölyű formájukat, egész napra konzerválva a gerinc mozgásaihoz szükséges "energiát"). Ez a felismerés a porckorong és főleg a kocsonyamag "vízmegkötő" képességével függ össze. A gerinc tartós megterhelése ugyanis a porckorong víztartalmának csökkenésével jár, ill. pihentetése annak növekedésével. Ez azt jelenti, hogy a korong víztartalma reggel jóval nagyobb (a kocsonyamag gömbölyű), mint este (a kocsonyamag tojásdad). Talán ezek után nem is annyira meglepő, hogy reggel (a korongok vastagságbeli növekedésének következtében) 2-3 cm-rel magasabbak vagyunk, mint este. Hosszabb betegségből lábadozók és a nők is a gyermekágy után hasonló tapasztalatokról számolnak be. (Ha minden egyes korong csak 1 mm-rel vastagszik a 23 x 1 = 2.3 cm, és ehhez még hozzáadódik a görbületek kiegyenesedéséből származó növekedés is).
A porckorong azonban nemcsak a gerinc mozgásait szavatoló "energiakonzerv", hanem a rugalmasságát és a teherbíró képességét is garantáló görbületek legfőbb biztosítéka.

A gerinc mozgásai
A csigolyák éleinek, nyúlványainak, dudorainak összefekvéseinél ízületek keletkeznek. A hátcsigolyának 12 ízesülésre szolgáló felszíne van. Ebből arra következtethetnénk, hogy az egyes csigolyák rendkívül nagy mozgékonysággal rendelkező csontok. Az egyes csigolyáknak ezzel szemben a gerinc feszes szalagkészüléke miatt csak nagyon csekély mozgási szabadságuk van. Mivel azonban a 24 valódi csigolya mintegy 150 ízületi kiképzésű ponton csúsztatható el egymással szemben, az egész gerinc olyan hajlékony, mint egy fiatal bambusznád. A csigolyák között keletkező parányi elmozdulások összegződve a gerinc egészében különböző irányú, terjedelmes mozgásokat eredményeznek. (Ha a gerinc hajlik a porckorongok a homorú oldalon összepréselődnek, a domború oldalon pedig kitágulva vastagodnak.)

A gerincben négyféle alapmozgása:
(A gyakorlatban szinte mindig az alapmozgások kombinációja jön létre.)
Előre- és hátrahajlás

 
  11. ábra Előre- és hátrahajlás

Maximális előrehajlás esetén a gerinc görbületei eltűnnek és a gerinc egy hasi homorú, ill. háti domború ívet rajzol. A valódi csigolyák az egyes szakaszokon más-más mértékben vesznek részt ebben: a nyaki szakaszon ez az érték: kb. 40 fok, a háti-ágyékin: mintegy 105 fok, az ágyékin: 60 fok. Az előrehajlás teljes mértéke: 110 fok.
Maximális hátrahajláskor a gerinc három helyen - a nyaki-háti, a háti-ágyéki és az ágyéki-keresztcsonti csigolyák határainál - szögletben megtörik. A hátrahajlás teljes terjedelme: kb. 140 fok. Ebből a nyakra jut 75 fok, a háti-ágyéki szakaszra: 60 fok, az ágyékira pedig: 35 fok.
Ezek az értékek érthetővé válnak akkor, ha figyelembe vesszük az egyes gerincszakaszok csigolyáinak számát,valamint a csigolyák ízületi nyúlványainak síkját és térbeli elhelyezkedését.
Az előre- és hátrahajlás a nyílirányú síkban történik, mozgási amplitúdója: 250 fok. Ez a számérték különösen figyelemreméltó akkor, ha számításba vesszük, hogy a mozgásrendszer többi ízületének mozgáskiterjedése még a 180 fokot is csak ritkán éri el.

Oldalra hajlítás
Ez a mozgás a homloksíkban történik. Az oldalra hajlítás szélső helyzetében a gerinc ugyanolyan megtöréseket szenved, mint hátrahajláskor. Itt a hajlítás legnagyobb mértékben a nyakon: 35 fok és egyenlő 20-20 fokos mértékben a háti és ágyéki szakaszokon történik. A mozgások együttes pályája: 75 fok.

Csavar-mozgás vagy torzió
A torziós mozgás a vízszintes harántsíkban játszódik le. A mozgás itt is a nyaki szakaszon a legjelentősebb: mintegy 50 fok. A háti szakaszon 35 fok, az ágyékin pedig szinte csak jelképes 5 fokos torzió jön létre.

Rugózó mozgás
Ezt a mozgásformát a porckorongok rugalmassága és a gerinc "S" görbületei teszik lehetővé. A rugózó mozgás a járás, futás, ugrás közben a lábboltozat és a medence által csökkentett ütközések erejét tovább tompítja, s így óvja a koponyában elhelyezkedő agyvelőt a rázkódásoktól. Ugráskor - amikor a testünk várhatóan nagyobb rázkódásnak lesz kitéve - a görbületeket a gerinc szerkezeti rugalmasságának növelése érdekében akaratlanul is fokozzuk. Nyújtott derék és törzs mellett a váratlanul bekövetkező kisebb zökkenés is kellemetlen: ha sötétben az útpadkáról óvatlanul az úttestre lépünk.

A gerinc szerkezete
A gerinc-szerkezet megértésének kulcsa a gerinc görbületeinek ismerete. A görbületek a nyílirányú- és homloksíkban fejlődnek ki. Az újszülött gerince két enyhe hajlattól eltekintve szinte egyenesnek mondható. A görbületek kialakulása a fej megtartásával (6 hetes korban), mozgatásával (3 hónapos korban), emelésével (6 hónapos korban), a megfordulásokkal (9-10 hetes korban oldalról hátra, 3 hónapos korban hátról oldalra, 6 hónapos korban hasról hátra)-, a négykézlábra állással (4-7 hónapos korban)-, a felüléssel (5-6 hónapos korban)-, a kétlábra állással (8-10 hónapos korban), a járással (1 éves kor körül), az ugrálással és szaladgálással (kisgyermek korban) kapcsolatosak (23. ábra). A görbületek végleges kifejlettségüket a pubertás körül érik el, de még a növekedés végéig változhatnak. A görbületek elsősorban az izmok fejlődésével és használatával összhangban, tehát fentről lefelé fejlődnek. A nyaki és háti görbületek a fejmozgásokkal, megfordulásokkal, mászásokkal kapcsolatosak, az ágyéki, keresztcsonti görbületek pedig a felüléssel, a felállással és a járással szinkron fejlődnek. Öregkorban pedig deformálódnak.

Görbületek a nyílirányú síkban
A gerinc kizárólag emberre jellemző nyílirányú görbületei révén kettős "S" alakú kígyózó vonallá lesz. A görbületeket főleg a porckorongok teszik lehetővé. Az ék alakú porckorongok mindig a homorulat felé keskenyednek.

 

Felnőtt emberben négy görbület figyelhető meg. A háton és a keresztcsonton hátrafelé domború, a nyakon és az ágyéki szakaszon hátrafelé homorú, azaz előre felé domború hajlatot látunk.
A nyaki hajlat a legrövidebb, az ív teteje a III.-IV. nyakcsigolyára esik. A háti hajlat a leghosszabb, az ív tetőpontja a V.-VI. hátcsigolyára esik. Az ágyéki hajlat görbülete a legnagyobb, a sugara legkisebb, csúcsa a III.-IV. ágyékcsigolyára esik. A keresztcsonti görbület legmélyebb pontja a III. keresztcsigolyánál van.
Az ágyéki és keresztcsonti csigolyák találkozásánál a gerinc hegyesszögben hátrafelé megtörik, ezt régen előfoknak hívták, ma inkább medencefoknak nevezzük. A gerinc görbületei egymást kiegyenlítik. A fejgyámtól az utolsó farkcsigolyáig egy - súlyvonalnak is tekinthető - egyenes húzható. Idősebb korban a görbületek fokozódnak, alakjuk is deformálódhat: a háti görbület intenzívebbé válik az ágyéki rovására elsősorban a hát feszítő izmainak lazulásával és a hátsó szalagapparátus gyöngülésével. Természetesen ehhez a folyamathoz annyi más mellett a csontok és a porckorongok kopása és zsugorodása is hozzájárul.
A gerinc "S" alakban kígyózó görbülete rendkívül elegánsan oldja meg a két lábon járás és az egyenes testtartás technikai problémáját.
Ha a gerinc egyenes oszlop lenne, akkor a terhelhetősége a görbületnek csak töredéke volna. Az egyenlet szépen tükrözi azt, hogyha a görbületek száma lineárisan (egyenesen) növekszik, akkor a terhelhetőség exponenciálisan (hatványozottan) fokozódik: T (terhelhetőség)= G (görbületek száma) négyzet + 1. Ha a "G" = 0 akkor merev rúddal van dolgunk, amelynek teherbíró képessége: "T" = 1. Ha a G = 1, akkor a T már 100 %-kal növekedett az előző esethez képest. Ha a G = 2, a T már 5 és végül négy görbület esetében ha a G = 4, akkor már a T = 17, ami azért elég tetemes növekedés egy merev rúd teherbírásához képest.
Az "S" alakú görbület felfogja a járás közben keletkező rázkódásokat, lökéseket. Az egyenes gerinc ezeket a lökéseket a medenceövtől a koponyába vezetné, ami könnyed andalgás után is kisebb fokú agyrázkódáshoz vezetne.
A mell- és hasüreg súlyos zsigereinek terhe egyenes gerincoszlop mellett egész napunkat megkeserítené, és csak komoly energiák bedobásával (a hát és a vállöv hátrafeszítésével) őrizhetnénk meg egyensúlyunkat. Az "S" alakú görbület segít kiegyenlíteni az aszimmetrikus súlyelosztás előnytelenségét.
A háti és a keresztcsonti mély, öblös görbületekkel nagyon hasznos teret nyerünk a mellkasi és hasi szerveink számára. A váltakozó, sinushullámszerű görbületek rendkívül ökonomikusan vesznek részt a teherviselésben: a felső hajlat a fejet tartja; a középső a mellkasi-; az alsók pedig a hasi- és medencei zsigereket. Ha a gerinc egyenes volna, akkor a fej, a mellkas, a has és a medence súlya összeadódva kibírhatatlanul nagy nyomást jelentene az alsó csigolyáknak. Ez tételesen is megfelel az építészetben alkalmazott tapasztalatnak, miszerint: négy boltozat többet bír el, mint egy oszlop. Arról nem is szólva, hogy egy merev rúd sokkal könnyebben válik törési sérülések áldozatává, mint egy rugalmas többívű szerkezet.
Noha az építészeti elvekre szépen rezonálnak a gerinc formai-esztétikai elemei, a működő szerkezetének megkonstruálása a megfontolt építész-tervezőt minden bizonnyal megoldhatatlan feladat elé állítaná, a megszállottabb fajtát pedig valószínűleg az őrületbe kergetné.
A feladat ugyanis az, hogy 35 nagyteherbírású, ám szinte pehely-könnyű gyűrűből, 150 ízületi csuklóból és 1000 összekötő szalagpántból, 300 kisebb-nagyobb rugalmas, összehúzódásra képes nyalábból (izom) és legalább kétszer annyi eredő-tapadó merevebb ínpántból építsen kb. 80-100 cm magas, szilárd és egyben hajlékony rugalmas tornyot, amelynek a teherbírása legalább 300 kp, és ugyanennek a tehernek szinte minden irányú mozgatására képes, a súlya nem nagyobb, mint 100 kp. Ha azonban nem elégednénk meg ennyive,l és azt kérnénk agyafúrt mérnökünktől, hogy ebbe a kígyózó remekműbe konstruáljon gerincvelőt, azaz sok-sok millió vezetékből álló idegállományt, melynek gyűrűközönként leváló kötegei a gyűrűk hézagai (csigolya közötti lyuk) között lépjenek k, és ráadásul még azt is megkívánnánk, hogy e hatalmas kábelnek és kilépő finom rostjainak semmilyen hajlásnál, rázkódásnál, lökődésnél és fordulatnál nem szabad érintkezniük, odaütődniük az íves torony falához - nos akkor éles-elméjű és türelmének végső határán már-már Gaudi-ként felocsúdó mérnökünk bizonyára azt hinné, hogy megrendelője megzavarodott, ugyanis a feladat megoldása technikailag lehetetlen. Íme a természet tökéletesen megoldotta ezt a hihetetlenül bonyolult feladatot és ezzel páratlan bizonyítékát adta technikai zsenialitásának. S miközben úszunk, sízünk, lovagolunk, golfozunk, kajakozunk vagy csak egyszerűen szaladgálunk és cipekedünk halvány sejtésünk sincs arról a hallatlanul merész bűvészmutatványról, amit a természet produkált akkor, amikor ezt a friss marcipán omlósságával vetekedő gerincvelőt a csigolyák könnyű ropogós ostyájába zárta. A legtöbb ember - a sorsnak hála - egész életében nem szerez tudomást arról, hogy egyáltalán van gerincvelője, pedig ez a sérülékeny velőköteg olyan szabadon lóg a gerinccsatornában, mint a füstölésre kiakasztott kolbász az öreg kéményben. A gerinccsatorna a XI. háti csigolyánál a legszűkebb, a nyaki szakaszon pedig a legtágabb. Ez azzal a körülménnyel is összhangban van, hogy ahol a gerinc mozgékonysága szabadabb, ott a csatorna is tágabb kell, hogy legyen, ahol viszont korlátozottabb ott a csatorna is szűkebb. A csigolyákat a legkiemelkedőbb nyaki VII. csigolya tövisnyúlványától lehet megszámolni.

A gerinc görbületei a homloksíkban
A legtöbb ember gerincének a homloksíkban is vannak görbületei. Ezt élettani oldalgörbületeknek (scoliosis) nevezzük. Legkifejezettebben a háti-mellkasi szakaszon figyelhető meg. Ha az ujjunkkal végigtapintjuk a tövisnyúlványok sorozatát észrevehetjük, hogy ez a vonal nem fut egyenesen, hanem a mellkas magasságában jobbra, ritkábban balra hajlik. Ez természetesen kihat a bordákra és a vállövre is. Ez a magyarázata a vállak különböző magasságának. Az ágyéki és kisebb fokban a nyaki szakaszon ellenkező irányú kiegyenlítő görbületek alakulnak ki. A görbületek kialakulására nincs egységes magyarázat. A leghihetőbb talán az, hogy valamelyik (általában a bal) lábunk kicsit hosszabb, emiatt a medence is kissé ferdén áll s a gerinc, hogy megtalálja egyensúlyát kénytelen kissé ívben (általában) jobbra görbülni. A görbületek erősödésére hatással lehet az iskoláskorú, gyorsabban növő gyermekek hanyag, rézsútos tartása (pl. íráskor, rajzoláskor).
Bizonyos sportágakban a görbületek kóros megnagyobbodásának nagy az esélye: golfozóknál, asztaliteniszezőknél, teniszezőknél, vívóknál, gerelyhajítóknál stb. ott, ahol az egyoldalú igénybevételt nem megfelelő edzésmunkával korrigálják a másik oldalon.

A gerincoszlop elváltozásai
Az összes mozgásszervi struktúrára érvényesnek látszik Murphy tétele: ami elromolhat, az el is romlik.
A gerinccel kapcsolatos ártalmakat három csoportra oszthatjuk. Szerencsére ritkább, a már születéskor meglévő rendellenességek (pl. csigolyadeformitás), amelyek miatt különböző mértékben korán elkezdődhetnek a panaszok.
A gyakori gerincpanaszok zöme a használat során kialakuló elváltozások miatt jön létre. Általában először a csigolya közötti porckorong károsodik, ennek következtében - az úgynevezett segment védekezésként - a károsodott rész kevesebb mozgást engedélyez az adott gerincmagasságban. A merevebb gerincszakasz miatt, lassan az érintett izmokban is változás jön létre: feszesség, megkeményedés, spontán és használati fájdalommal. Mindez beszűkíti a csigolyák közötti kisízületek mozgásait, elindítva azok porckopásos folyamatát.
Az előbbiektől elkülöníthető jelenség a harmadik csoport, a hirtelen bekövetkező változások okozta tünetek, ide tartoznak a traumás elváltozások. Esések, balesetek stb. miatt pillanatok alatt jelentős anatómiai elváltozások alakulhatnak ki, csigolyatörések, behorpadások, ínszakadások. Ezek elsődleges traumatológiai ellátása - műtéti rekonstructio, gipszágyban fekvés - is következményekkel járhat. Tulajdonképpen a csigolyaközti porckorong (jelentős) elmozdulása, a porckorong sérv is hirtelenül kialakuló jelenség.
A serdülők korban előforduló kóros gerincgörbületek a kopás - amely jellegzetesen idősebb korban fejlődik ki - miatt kialakuló panaszokhoz teljesen hasonló tünetegyüttest eredményeznek. A Scheuermann-betegségnek nevezett kórkép során a csigolyák zárólemezei felrostozódnak, a háti csigolyák ékalakúvá válnak, külsőleg előregörbülés látható. A panasz, ha van, a hátigerinc melletti izom feszessége, fájdalma, fáradékonysága. Főleg az állást nem bírja a fiatal beteg. Gyakran nincs éles és így meghatározható határ a között, hogy valaki beteg vagy egészséges, a nagyon súlyos és egyértelmű képek mellett igen sok az enyhe forma. Kis túlzással az is mondható, hogy mindenkinek van pici mértékben ifjukori csontelhalása a háti szakaszon.
A másik görbület oldalirányú: ez a scoliosis. Az ifjúkor ezen baja ismeretlen eredetű, ezért idiopathiásnak hívjuk. Biztos, hogy az izomzat szimmetricitása változik meg, feltehetően központi idegrendszeri okból. A gerinc tehát következményesen görbül el. Az izmok fájnak. Később csontos elváltozások is kialakulnak, és a kép felnőtt korban épp olyan lehet, mint a későn kialakuló spondylosis miatti oldalirányú gerincgörbület (scoliosis).

előző fejezet következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat