A mozgásszervekről I. rész Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

5. A mozgásszervek betegségeinek gyógykezelési lehetőségei

Gyógyszeres kezelés
Élesen el kell különíteni a fájdalomcsillapítást minden más gyógyszeres kezeléstől. A fájdalom a mozgásszervi jelenségek legfőbb tünete. Csak néhány elváltozás van - pl. már fixálódott ízületi zsugorhelyzet, elmerevedett ízület, tehát olyan súlyos elváltozások, amelyek már végállapotot jeleznek -, amelyek esetében már nincsen szövetváltozás, és ezért nem járnak fájdalommal. De minden más elváltozás - nemcsak kezdetben, hanem később is - fájdalmat produkál. Ezért a mozgásszervi tünetek kezelésében a fájdalomcsillapítás nem olyan epizód jellegű, mint pl. egy fejfájás elmulasztása. A mozgásszervi fájdalom egy folyamatnak a résztünete és jelzésértékű, de csillapításával nemcsak tüneti kezelést alkalmazunk, hanem segítjük a kóros körfolyamat meggátlását.
A fájdalomcsillapítók felosztásában az úgynevezett egyszeri (orvosi nyelven minor) fájdalomcsillapítók, amelyek többnyire recept nélkül is kaphatók, általában jól ismertek mindenki előtt. Ide tartoznak a paracetamol tartalmúak, az Algopyrin és származékaik. Jelentős szerepet töltenek be a fájdalomcsillapításban a kombinált szerek, az említett egyszerű fájdalomcsillapító kodeinnel - ami morfium származék - és idegnyugtatókkal (pl. barbiturátokkal) kombinálva nagyon jó hatást fejtenek ki.
A gyógyszerek nagy csoportja a nem-szteroid gyulladáscsökkentők. Mint nevükből is kitűnik, elsősorban a gyulladást csökkentik, de önállóan van fájdalomcsillapító hatásuk is. Ezért sokan hiszik azt, hogy a Donalgin, Voltaren, Diclofenac csak fájdalomcsillapító. Ez helytelen, mert ha gyulladás nélküli fájdalomról van szó - pl. csontos képlet nyom egy idegszálat -, akkor szükségtelen az egyébként komoly mellékhatásokkal rendelkező nem-szteroidokat fájdalomcsillapítóként szedni. Igaz, elsősorban az ízületek, izmok és lágyrészek mechanikus eredetű fájdalma - pl. kerti munka miatti túlerőltetés - is mindig gyulladást is jelent, tehát ezekben az esetekben már helyénvaló a nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása. Mindenesetre helyesebb, ha ezeket orvos rendel, és nem egyenként (fájdalomcsillapítóként) szedik őket, hanem rövid időtartamra, ameddig a kóros folyamat fennáll.
Az opiátok csoportjába tartozó erős fájdalomcsillapítókat, amelyek elsősorban a daganatos betegek kezelésére alkalmasak, kizárólag orvosok által rendelhetők, és nagyon meg kell fontolni, hogy mikor alkalmazzák a mozgásszervi betegségek esetében. Sajnos szükség van ezekre, pl. a heveny porckorongsérv okozta tűrhetetlen fájdalmak esetében.
Specifikus reumatológiai gyógyszereknek nevezik azokat, amelyek az adott kóros folyamat okait befolyásolják, ellentétben az előzőekben említett tüneti szerekkel. Ilyenek a súlyos sokízületi gyulladás kezelésében alkalmazott gyógyszerek. Ezeket csak gondos, orvosi, sőt többnyire csak szakorvosi mérlegelés után lehet adni a betegeknek. Ugyanis biztosnak kell lennie a diagnózisnak, és rendszeres klinikai és laboratóriumi ellenőrző vizsgálatokra van szükség, melynek során figyelembe kell venni a páciens korábbi vagy fenálló betegségeit, milyen más gyógszert szed stb. Ezeknek a gyógyszereknek a hatását általában a beteg le sem tudja mérni, csak hónapok alatt alakulhat ki a kedvező változás, viszont a mellékhatások jelentősek lehetnek. Ugyanakkor pl. súlyos sokízületi gyulladást kizárólag ilyen gyógyszerrel lehet jól befolyásolni. Ezek a gyógyszerek az allopurinol hatóanyagot tartalmazzák, amely a felszaporodott mennyiségű húgysav könnyebb lebontását eredményezi, a reumatológia körében a köszvény kezelésére alkalmazzák ezeket a szereket. Specifikus szereknek tekinthetők az osteoporosis folyamatába beavatkozó szerek, amelyek a csontlebontást lassítják, és az új csontot képező sejtek, az osteoblastok működését serkentik. Ide sorolhatók a calcitonin tartalmú injekciók és különböző orrspray-k.
A reumatológiai gyógyszerelésben számos kiegészítő terápia is szóba kerül. Például a gyulladásos betegségtől legyengült betegeknek több vitamint szoktak adni. Az osteoporosisos betegeknek, még ha nincs is kimutatható D-vitamin hiánya, főleg idősebb korban helyes a D-vitamin pótlása. Ha ennek a vitaminnak a szervezetben való szintetizálása nem tökéletes, akkor egyéb kiegészítő kezelésre megfelelő szert is alkalmazni kell. A több ideget érintő, pl. cukorbetegség okozta bántalom esetében a B-vitaminokat tartalmazó Polybé adása javasolt.

Fizioterápia
A gyógykezelések e csoportja - mely a nevét is onnan kapta -, hogy a természetben található energiaforrásokat használ fel a terápiában. Ez a legősibb gyógymód, hiszen amikor még nem voltak gyógyszerek és sebészi eljárások, az emberek ösztönösen használták a természet adta lehetőségeket, pl. termálvizek, iszap stb.
Érdemes hangsúlyozni, hogy manapság a fizioterápia gazdag tárházából, a funkcionális változtatást biztosító és aktív kezelést jelentő gyógytorna a legjelentősebb. A gyógytornászok a mozgásszervek biomechanikájáról, mozgatási lehetőségeiről és határairól az orvosoknál sokkal többet tudnak. Ugyanakkor, a ma fennálló szokásrend szerint orvos rendeli el, hogy mikor és milyen tornára van szükség. A gyógytornász azonban a kezelés kivitelezése során messzemenően egyénileg dönt az alkalmazandó eljárás mibenlétéről, erősségéről stb. A gyógytorna, leginkább egyéni foglalkozásból áll, de nagyhatásúak a csoportos gyakorlatok. Ezek esetében kb. azonos problémában szenvedő betegeket azért kezelnek egyszerre, mert az egyrészt tempósabb munkavégzési lehetőséget ad, másrészt a betegekre kitűnően hat a csoportszellem. E tornatermi gyógytornák mellett a víz alatti torna is hatákony, amely a hydroterápiával kombinált eljárás. A gyógytorna nagyon fontos eleme a betanítás, vagyis a gyógytornász meggyőződik arról, hogy a beteg a gyakorlatokat megtanulta-e, helyesen végzi-e, a cél az, hogy a beteg önállóan is képes legyen ezeket a gyakorlatokat elvégezni.
A mechanoterápia körébe tartozik a gyógytornán kívül a közkedvelt masszázs. Ezt nem csak terápiásan, hanem frissítő, sport, rekreációs jelleggel is lehet végezni, de pl. a gerinc melletti izmok görcsös elváltozásainál - más terápiával együtt -, szinte nélkülözhetetlen kezelési eljárás a reumatológiában.
Hydroterápia: a víz alkalmazása közismert. A gyógyvízben gazdag hazánkban mindenki elsősorban a gyógyvizek gyógyhatására gondol, ezek lebecsülése nélkül állíthatjuk, hogy sokkal jobban érvényesül a terápia mozgást könnyítő és termorelaxáló hatása miatt. A hydroterápia mechanoterápiával való kombinálása a vízalatti zuhanyfürdő, amelynek során a kezelő személy által irányított vízsugár erősségtől és távolságtól függően lazít vagy tonizál. Mindenesetre keringés fokozó.
A meleg vízben történő terápiáknak veszélyei is vannak, a szív- és keringési betegek számára megterhelő lehet. Ezért az orvosi gyakorlat javallatokat és ellenjavallatokat ismer, és ezt szeretné a betegek érdekében betartani. A gyógyfürdőkbe azonban orvosi javallat nélkül is be lehet menni, és hiába írják ki, hogy pl. fél óránál tovább nem ajánlják, gyakorta több órán át ülnek a betegek a meleg vízben, azt gondolván, hogy a hosszabb idő jobban hat.
A balneoterápia körébe tartozik az iszapkezelés is. A Magyarországon természetes körülmények között található iszapot, bizonyos eljárások után többnyire pakolás formájában alkalmazzák. A 42 fokos anyag ráhelyezése - általában csak - egyes testrészekre, és azoknak a beburkolása a hőhatás fokozására. Ez a terápia akkor alkalmazható, ha gyulladásmentes, megkeményedett izmok, vagy zsugorhelyzetbe került lágyrészek oldása a cél.
A fizioterápia számos más ága közül a leggyakrabban alkalmazott az elektroterápia. Ennek során úgynevezett kisfrekvenciás vagy nagyfrekvenciás hullámoknak a szervezett adott részein való átjuttatása, leginkább felmelegítő hatás révén, de fájdalomcsillapítást is elérve fejt ki kedvező hatást. Bár gyakran előfordul önálló alkalmazásuk, azonban ezeknek az eljárásoknak az úgynevezett komplex kezeléseken belül van a helyük, más fizioterápiás eljárásokkal, teljes orvosi kezeléssel együtt. Vagyis önmagában egy 10 perces kisfrekvenciás kezelés hatóereje nem elégséges. Az elektroterápiás eljárások közül, más eljárással kiválthatatlan a szelektív ingeráram, a sorvadt izomrostok elektromos ingerlésével, azok optimális működése állítható vissza.
A fényterápia során, szintén leginkább meleget sugárzunk az adott testrészbe, ami ismerve az oly sok esetben előálló görcsös izomállapotokat, rendkívül hasznos eljárás.

Pszichés kezelés
Miért tartozik a pszichés kezelés is a reumatológiai terápiába? Természetesen nem az elmegyógyászatban szokásos pszichoterápiára kell gondolni, hanem a minden egészségügyi dolgozó, de legfőképpen az orvos által végzendő, úgynevezett kis pszichoterápiára. Ez abból áll, hogy elsősorban a beteg bizalmát meg kell nyerni (ez természetesen más betegségekkel foglalkozóknál is fontos, de talán a reumatológiában még inkább). A fájdalmai miatt nagyon elkeseredett beteg segítséget vár az orvostól, az egészségügyi személyzettől. Ha az orvos magatartása reményt kelt benne, az már önmagában pozitív hatású lehet, nem beszélve arról, hogy ezek után a hosszabb ideig tartó gyógykezelésben a beteg aktívabb együttműködővé válik. Ezen túlmenően rendkívül fontos, hogy a mozgásszervi panaszok jellegét, erősségét és prognózisát a beteggel szakszerűen ismertessék, mivel a beteg nem ismeri a folyamatot, pl. egy gyulladás elején a bénulástól tarthat, a csontfájdalom esetén a daganatos betegségtől, a súlyos ízületi fájdalom kezdetén pedig azonnal a protézisre gondol. Ki más tudja megnyugtatni a betegeket, mint a mozgásszervi szakember. S mivel hónapokig, rosszabb esetben évekig tartó kezelésről van szó, ez alatt a lelket is tartani kell a betegben, a pozitív hozzáállást elérni, hiszen a beteg aktív együttműködése nélkül nem lehet eredményt elérni.

Sebészi eljárások
A sebészi eljárások nemcsak a protetika utóbbi évtizedekben való elszaporodásával nyertek nagyobb szerepet a reumatológiai betegek kezelésében. Az ortopédiának ma már reumasebészetnek nevezhető része az, amelyik elsősorban a gyulladásos, illetve a degeneratív ízületi betegségek ellátásában nagy szerepet játszik. A gyulladásos ízületi betegségekben messzemenően nemcsak az ízületek, hanem az inak és egyéb lágyrészek, így pl. alagút szindromák megoldása sebészi módszerrel történhet. Élesen megkülönböztetjük azokat a reumasebészeti eljárásokat, amelyek valósággal preventívek, tehát nem a létrejött és torzulással járó elváltozást oldják meg, hanem még mielőtt kifejlődik a baj igazán, akkor tudnak segíteni. Ilyenek azok a műtétek, amelyek során az ín rövidítésével, varrásával, az ízületi belhártya részleges kiirtásával, vagy a teherviselő ízületek rossz szögben való állásának megváltoztatásával kap kedvezőbb helyzetet a mozgásszervi beteg. Ha sajnálatos módon már kifejlődött elváltozások alakultak ki, akkor az ízületek tekintetében nagymértékű ízületi belhártya-eltávolítás (synovectomia) mellett kétségtelen az endoprotetika játszik fő szerepet. Ez elsősorban a teherviselő nagyízületek, azok közül is kitüntetettebben a csípők, de a térdek, és manapság már a vállak, vagy a kéz kisízületek, esetleg a boka felszínpótló megoldásai nyújtanak nagy segítséget. Részben a gerincsebészetet kell ide sorolni, holott az az idegsebészet körébe tartozik.

előző fejezet következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat