Szorongásos kórképek Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

3. A szorongás és a szorongásos betegségek

A százarcú szorongás

A szorongás egyes formáit mindnyájan ismerjük saját tapasztalatainkból. Ilyen pl. a fogorvosi váróban vagy a vizsga előtt érzett szorongás. Könnyen felismerjük azt is, ha valaki fél a kutyáktól vagy a repülőgépen való utazástól.
Vannak azonban a szorongásnak olyan megjelenési formái, melyek felismerése nem könnyű, és speciális ismereteket is igényel. Nem mindig egyszerű felismerni a valamiért állandóan aggodalmaskodó ember viselkedése mögött a generalizált szorongásos szindrómát vagy azt, hogy a "szégyenlős" kisgyereknek szociális fóbiája van. A taxisok törzsutasai között gyakori a közlekedési fóbiában szenvedő beteg. Még nehezebb a felismerés, ha a páciensnek elsősorban testi tünetei vannak. A szívinfarktusra emlékeztető pánikroham esetén nem arra gondolnak a betegek, hogy ez egy szorongásos jelenség. Az ismételten jelentkező fejfájás, hátfájás, hasi panaszok, szédülés, nehézlégzés, szinte állandó fáradtságérzés a testi betegségek gyanúját vetik fel. Az ajtózárat százszor is ellenőrző kényszerbeteg az állandó késések miatt kerül nehéz helyzetbe. Az orvosi vizsgálatkor vagy kezelés alatt "ingerülten" viselkedő betegek jelentős része szorong, nem bántó szándék vezeti.
A szorongás tüneteit pszichés, szomatikus/vegetatív és viselkedési tünetekre oszthatjuk fel. Előfordul, hogy mindhárom tünetcsoport egyszerre jelenik meg, de nem ritka, hogy "disszociáltan". Pl. az aggodalmaskodás, mint a szorongás jellegzetes tünete jelen lehet vegetatív tünetek nélkül is. A fóbiások pszichés tünetei között akkor is jelen lehet a félelem fóbiájuk tárgyától, amikor annak nincsenek kitéve, vegetatív és viselkedési tünetek azonban csak akkor jelennek meg, ha a fóbia tárgyát képező helyzetbe kerülnek. Igen gyakori pszichés tünete a szorongásnak a figyelemzavar. Vannak emberek, akiknek a vegetatív idegrendszere "labilis": náluk már az enyhe szorongás is jelentős vegetatív tünetekkel jár, mint az arc kipirulása, szájszárazság, izzadás, tachycardia és vizelési inger. A súlyosabb szorongást mellkasi fájdalom és fulladásérzés is kíséri. Gyakori a szorongáshoz társuló súlyingadozás. Általában egyénileg jellemző, hogy a szorongás az étvágy csökkenésével vagy az étvágy növekedésével társul - vannak, akik "idegességükben esznek", s vannak, akik "egy falatot sem tudnak lenyelni". A szorongásos szindrómák részét képezik alvás- és szexuális zavarok is. A súlyos szorongás viselkedési tüneteit könnyű felismerni: rémült arckifejezés, nyugtalanság, pl. az egyén fel-alá járkál, kezeit tördeli vagy a szék karfáját szorítja. Nehezebb érzékelni a szorongást a türelmetlenség, az agresszív vagy az elutasító viselkedés mögött, pedig ez igen gyakori. Nehezen besorolható tünet a fáradékonyság, ami akár önmagában is keresőképtelenné teheti a beteget.

A mobilizáció és a debilizáló szorongás

Egy verseny, egy vizsga vagy egy szereplés előtt jelentkező idegrendszeri aktivizációfokozódás, melynek szorongás is a része, segítheti a teljesítményünket, ezt nevezzük mobilizáló szorongásnak. A szorongás ilyenkor aktivizál, serkent, fokozza a teljesítményt. Kiemelkedő színészek, sportolók jól tudják, "időzíteni" ezt a szorongást. A szorongás megszüntetése, "kezelése" ilyen esetekben a teljesítmény romlását eredményezi.
A szorongás azonban gyakrabban gátolja, rontja a teljesítményt ("debilizál"), mint segíti: pl. ok nélkül ingerülten viselkedünk, a vizsgán az sem jut eszünkbe, amit a vizsga előtt kiválóan tudtunk, olyan hibákat követünk el, amilyeneket nem szoktunk. Gyakori, hogy a szorongó ember mimikája merevvé válik, az izmok feszültsége fokozódik, a beszéde lelassul vagy a mondatokat nem fejezi be, esetleg összefüggéstelenül kezd beszélni, képtelen a beszédet folytatni vagy dadogás lép fel. Szélsőséges esetben teljessé válik a gátlás, "demobilizáció" alakul ki, a páciens elájul, amit a leggyakrabban vér vagy sérülés látványa és orvosi beavatkozások váltanak ki.
Azt, hogy egy életesemény mobilizáló vagy debilizáló szorongást vált ki, az egyrészt függ az egyéntől (személyiségfüggő), másrészt pedig az életeseménytől. Ismételten és/vagy tartósan jelentkező stressz, amellyel szemben tehetetlenek vagyunk, melynek leküzdéséhez nem rendelkezünk elegendő információval és/vagy eszközzel, debilizáló szorongást vált ki. A tartósan fennálló debilizáló szorongás az, amely pszichoszomatikus betegségek, depresszió, alkoholizmus kialakulásához és agresszivitáshoz, öngyilkossághoz vezethet.
A szorongásos betegségek lényege a szorongás kínos élménye mellett az is, hogy rontják az egyén korábbi teljesítményét és az alkalmazkodását.

A szorongás szövődményei

A szorongásos tünetek hatékony kezelés nélkül gyorsan járnak szövődményekkel. Érthető, hogy a szorongás kellemetlen élményétől szabadulni igyekszünk. Azonban a szorongás nem megfelelő oldása újabb problémákat eredményezhet és tüneteket okozhat, melyek megnehezítik azt, hogy a szorongásos kórképet a beteg és környezete felismerje és orvosi segítséget kérjen. Az alkohollal történő szorongásoldás erre a klasszikus példa: a szorongását alkohollal oldó beteg leheletét könnyen felismerjük, szorongását esetleg soha.
A kezeletlen szorongásos betegeknek nagyobb a rizikója, hogy - többnyire inadekvát - gyógyszereket rendszertelenül szedjenek, ami növeli a gyógyszer-dependencia kockázatát. Ugyanakkor helyesen kezelt betegeknél rendkívüli ritkaságnak számít a gyógyszer-dependencia kialakulása.
Nehezebben felismerhető az ún. elkerülő viselkedés, ami azt jelenti, hogy a beteg elkerüli azt a helyzetet, amelyben szorongás lép fel: pl. a szociális fóbiában szenvedő beteg, aki elkerüli a társaságot, hogy ne kelljen emberekkel beszélgetnie, vagy megszakítja tanulmányait, mert nem képes szorongása miatt elmenni a vizsgákra. Már néhány, de esetleg akár egyetlen pánikroham után is kialakulhat agorafóbia a jellegzetes elkerülő viselkedéssel. Amennyiben az elkerülő viselkedés nem szélsőséges, akkor egyszerűen csak visszahúzódónak, különcnek tartja környezete a beteget. Célzott kérdésekre azonban a betegek elmondják, hogy szenvednek attól, hogy félelmükben le kell mondaniuk korábban kedvelt programjaikról, pl. utazásról és baráti összejövetelekről.
A kezeletlen szorongás igen gyakran társul depresszióval: a szorongásos betegségben szenvedők kb. a fele betegszik meg major depresszióban az élete folyamán. Nehezíti a depresszió felismerését, hogy a tünetek egy része azonos a szorongás tüneteivel.
A szorongás, de különösen a kezeletlen szorongás legsúlyosabb szövődménye az öngyilkosság. A szorongásos betegségben szenvedők öngyilkossági kockázata az átlag lakosság rizikójának kb. 30-szorosa! A szövődménnyel társuló szorongásos betegségek öngyilkossági rizikója extrémen magas. A pánikbetegségben szenvedők 20 %-ának anamnézisében fordul elő öngyilkossági kísérlet. Amennyiben a pánikbetegséghez az alkoholizmus és a depresszió közül egy társul, a kockázat 50 %-ra emelkedik, ha mind az alkoholizmus, mind a depresszió társul (ami sajnos nem ritkaság), akkor az öngyilkossági kísérlet már a betegek 70 %-nak anamnézisében szerepel. Minden kísérlet pedig tovább növeli az öngyilkossági halál kockázatát. A krónikus szorongás növeli a kardiovaszkuláris betegségek előfordulásának az esélyét is, pánikbetegeknél kb. 9 %-kal gyakrabban fordulnak elő ezek a betegségek, mint az átlag lakosságban.
A krónikus szorongás személyiségzavarok kialakulásához vezethet, gyakran súlyos viselkedési és kognitív zavarokkal.

A szorongásos betegségek

A szorongás szinte minden pszichiátriai kórképben jelen van, a ritka kivételek közé talán csak a típusos mániás szindróma és egyes (eufóriával jellemzett) organikus pszichoszindrómák tartoznak. Mint láttuk, a szorongás normális lélektani jelenség is lehet, önmagában nem jelent betegséget. Ezért sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem könnyű a szorongásos betegségek meghatározása. Azokat a kórképeket soroljuk ma ide, melyeknél a szorongást meghatározó tünetnek tekintjük és a tünetek funkciók károsodását okozzák.
A BNO-10 szerint a szorongásos kórképek a következők:

  • Fóbiák
    • Agorafóbia
    • Szociális fóbia
    • Specifikus (izolált) fóbia
  • Pánik szindróma (epizodikus paroxismális szorongás)
  • Generalizált szorongás-szindróma
  • Kevert szorongásos szindrómák (kevert szorongásos-depressziós szindróma)
  • Kényszerbetegség (obsessiv-compulsiv szindróma)
  • Akut stressz reakció
  • Poszttraumás stressz szindróma
  • Alkalmazkodási zavarok

A DSM-IV-ben a szorongásos betegségek fejezetében kaptak helyet a szomatikus betegségek által okozott szorongásos szindrómák (zavarok) és ezen belül külön a "Pszichoaktív szer okozta szorongásos zavar" is.
Amennyiben valamelyik kórkép tünetei fennállnak, akkor a diagnosztika következő lépése az organikus okok kizárása (leggyakrabban alkohol vagy más pszichoaktív szer) majd szorongásos betegség mellett esetleg fennálló személyiségzavar és szomatikus betegség megállapítása következik. A betegség kiváltásában/fenntartásában szerepet játszó stressz és a betegség által okozott teljesítménycsökkenés megállapításával válik teljessé a diagnosztikai folyamat.

A comorbiditás kérdése

A szorongásos betegségekhez társuló alkoholizmus vagy depresszió esetén könnyen érthető, hogy "comorbiditás"-ról beszélünk. Ugyanakkor ha agorafóbia társul a pánikbetegséghez, akkor "pánikbetegség agorafóbiával" diagnózist adunk, azaz a beteg az egyik diagnosztikus kategória (a pánikbetegség) helyett egy újat, kibővített kap. Bonyolultabb a helyzet, ha a pánikbetegség generalizált szorongás szindrómával vagy a pánikbetegség kényszerbetegséggel társul, egy időben vagy egymást követve; ez a "comorbiditás" az új, kis kategóriákat tartalmazó diagnosztikai rendszerek bevezetésének a következményei. A "neurózis" diagnózis magában foglalta a ma különböző kategóriákba tartozó betegségeket, így a betegség lefolyása során bekövetkező tüneti változásokkal a beteg nem váltott diagnosztikai kategóriát. A "comorbiditás" kérdése további vizsgálatokat igényel, elsősorban ezen állapotok hosszútávú kezelési javaslatainak kialakításához.

előző fejezet következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat