Szorongásos kórképek Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

4. A stressz okozta kórképek

A mindennapi életben előforduló stressz által okozott kórképek: az alkalmazkodási zavarok

A leggyakrabban előforduló szorongásos kórkép, bár mint látni fogjuk, az alkalmazkodási zavar a szorongáson kívül más tünetekkel is járhat. Az USA-ban a pszichiátriai járóbeteg-rendeléseken megjelenők 5-20 %-a kapja az alkalmazkodási zavar diagnózist.
A mindennapi életben gyakran érnek minket örömteli vagy bosszantó, esetleg bánatot okozó események. Nagy részüket nem tudjuk elkerülni, az élet velejárói. Az iskolákban felelni, vizsgázni kell, összeházasodunk vagy elválunk, a családban gyerekek születnek, betegségek fordulnak elő, a munkahelyen előléptetnek, lefokoznak esetleg elbocsátanak stb. Sok embert apróbb dolgok is "kizökkentenek" a megszokott életritmusból, pl. nem tudnak "idegen ágyban aludni". Igen gyakori, hogy egy tervezett orvosi beavatkozástól (pl. műtét, fájdalmas vizsgálat) félünk, előtte nem tudunk aludni. A stresszt okozhatja egyetlen életesemény (pl. egy szerelmi kapcsolat megszakadása), de lehet a stressz többszörös is (pl. munkahelyi plusz házassági problémák). A stressz lehet folyamatos (pl. súlyos anyagi gondok) vagy visszatérő (pl. kiújuló betegség) és érinthet egy személyt, egy családot vagy egy nagyobb közösséget. Egyes életszakaszokban jellegzetes stresszt okozó események fordulnak elő, mint pl. önálló élet kezdése, házasság vagy nyugdíjazás.
Az alkalmazkodási zavar gyakrabban fordul elő a szociálisan hátrányos rétegekben. Ennek egyrészt az lehet a magyarázata, hogy az alacsonyabb iskolázottságúak és a rosszabb körülmények között élőket több stressz éri, másrészt a stresszek megoldására szolgáló lehetőségek (coping stratégiák) is szegényesebbek, mint a tanultabb és tehetősebb rétegeké.
Az alkalmazkodási zavar különböző tünetekkel járhat, ennek alapján különíthetők el a fontosabb diagnosztikus altípusok is: a) depresszió, b) szorongás, c) kevert szorongás és depresszió, d) viselkedészavar (elsősorban agresszivitás). A tünetek rontják a páciens korábbi teljesítményét és alkalmazkodási képességét. Az alkalmazkodási zavar diagnosztikai kritériuma, hogy ez a betegség a stressz megszűnte után hat hónapon belül lezajlik. Gyakran tapasztaljuk, hogy az alkalmazkodási zavar egy másik, többnyire súlyosabb pszichiátriai betegség, mint pl. depresszió bevezetése.
Nem diagnosztizálunk alkalmazkodási zavart, ha gyász részét képezik a tünetek és akkor sem, ha a tünetek a megszokott reakciónak megfelelhetnek és nem rontják a teljesítményt.

Terápia. Amennyiben alkalmazkodási zavar esetében gyógyszeres kezelés válik szükségessé, akkor nappalra anxiolitikumok, éjszakára altatók javasolták. Ebben a kórképben azonban gyógyszeres kezelés csak átmenetileg ajánlható, a beteg kellemetlen tüneteinek enyhítésére. A gyógyszeres kezelés teljes megoldást jelenthet egy rövid ideig tartó, egyszeri stresszre jelentkező alkalmazkodási zavar esetén (mint pl. egyszeri orvosi beavatkozás), azonban elhúzódó vagy ismétlődő stressz esetén a pszichoterápiás kezelésé az elsőbbség, mely lehetővé teszi a páciens számára, hogy a stressz okozta helyzet megoldására saját tervet dolgozzon ki.

A súlyos stressz által okozott szorongásos kórképek: az akut stressz szindróma és a poszttraumás stressz szindróma

Súlyos stressz alatt olyan eseményeket értünk, amelyek során a személy átéli, hogy őt magát vagy a közvetlen környezetét súlyos sérülés vagy halál fenyegeti, ill. sérülés éri vagy meghalnak körülötte, pl. háború, földrengés, gyilkosság, megerőszakolás. A súlyos stressz közé tartozik az is, ha egy családtagról vagy közeli személyről megtudjuk, hogy váratlanul meghalt, erőszak áldozata lett, súlyos sérülés érte. A stresszre jelentkező heveny betegséget Akut stressz szindrómának, a stressz után tartósan fennállót pedig Poszttraumás stressz szindrómának nevezik.
A súlyos stressz jellegzetesen szorongást, rettegést és a tehetetlenség érzését okozza. Gyerekeknél agitált és dezorganizált viselkedés is jelentkezhet. A pszichés tünetek között gyakran szerepel a derealizáció, deperszonalizáció, disszociatív amnézia (az esemény egyes fontos elemeit nem képes felidézni). A traumát okozó eseményt a beteg ismételten átéli gondolatban, álmaiban. Jellegzetes, hogy a traumát filmszerűen éli át újból és újból a beteg (illúzió; a felvillanó, filmszerű jeleneteket flashback-nek nevezik az angol nyelvű szakirodalomban). A traumára emlékeztető dolgok rendszerint súlyos szorongást okoznak, flashback-et provokálhatnak, ezért a betegek elkerülik, hogy a traumáról beszéljenek vagy arra gondoljanak és elkerülik a traumára emlékeztető embereket és helyeket. A tüneti képet jelentős szorongás és hyperarousal (alvás- és koncentrációs zavarok, motoros nyugtalanság, ingerekre való túlzott érzékenység) jellemzi. Az interperszonális kapcsolatok s
Súlyosan károsodhatnak, a beteg keresőképtelenné, rokkanttá válhat. Jellegzetes, hogy nem képesek segítséget kérni és családtagjaiknak sem tudnak beszélni a traumáról. A holocaust kutatók feltárták, hogy a koncentrációs tábort túlélők évtizedekig nem beszéltek arról, hogy min mentek keresztül, sőt olyan is előfordult, hogy a túlélő a gyerekeinek azt sem mondta el, hogy koncentrációs táborban volt. A megerőszakolt nők közül sokan senkinek nem merik elmondani, hogy mi történt velük.
Az akut stressz szindróma a traumát okozó esemény után közvetlenül (max. 4 héten belül) jelentkezik és 4 hét alatt lezajlik. Amennyiben a tünetek négy hét után is fennállnak, akkor poszttraumás stressz szindróma a diagnózis. A poszttraumás stressz szindróma néha csak hetekkel-hónapokkal a traumás esemény után alakul ki.
A poszttraumás stressz szindróma súlyos, többnyire kedvezőtlen kimenetelű betegség, mint ezt a holocaust túlélők vagy a vietnami veteránok tragikus példája bizonyítja. Gyakori szövődmény a depresszió, az alkoholizmus, az öngyilkosság és előfordul a kedvezőtlen személyiségváltozás (agresszív, antiszociális fejlődés). Bár előfordulnak enyhébb esetek, azonban többnyire vagy nem, vagy csak más problémák kapcsán kerülnek diagnosztizálásra, mint azt alább röviden összefoglalt esetismertetésünk is illusztrálja.
I.A. 33 éves nő, egy nagy, sikeres cégnél igazgató. Jellegzetes pánikrohamok miatt jelentkezett szorongásos betegeknek szervezett szakrendelésünkön negatív eredményekkel záródó, ismételt szomatikus vizsgálatok után. Első pánikrohama nálunk való jelentkezése előtt fél évvel volt, egy nyári, egyébként sikeres és érdekes külföldi út alatt. Azóta nem érzi magát egészségesnek. Kb. 2 hetente jelentkeznek alvás közben, néha közvetlenül elalvás előtt éjszakai pánikrohamok, nappali spontán pánikrohama pedig 1-2 havonta egyszer. Gyakran érez mellkasában kellemetlen, vibráló érzést. Feledékenységre, fáradékonyságra, alvászavarra panaszkodik, igen rossz a közérzete. Gyomortáji panaszai is vannak, étvágya csekély mértékben romlott, azonban emésztése rendben van. Betegsége óta többet dolgozik, kevesebb időt tölt családjával és korábbi kedvenc időtöltéseit (zene, sport) elhanyagolta. - Az első pánikrohama előtt kb. fél évvel halt meg az édesapja súlyos betegségben, akit a beteg nagyon szeretett, és akinek a halálát "nem tudta elfogadni". Ezzel kb. egy időben a páciens gépkocsija elé lépett valaki váratlanul a féktávolságon belül, aki meghalt e balesetben. Azóta "gyakran felvillan, néha képszerűen" a gázolási jelenet. Emiatt soha nem kért segítséget, s bár a terápia során a két halálesetre ismételten visszatért, mint "elfogadhatatlanra", soha nem mondta, hogy a felvillanó jelenetet egy évvel a baleset után kórosnak tartja.
A súlyos stressz által okozott problémák szomorú példája a dunblani tragédia, melyet a Sunday Times 1996. július 14-i számában megjelent tudósítás alapján ismertetünk. 1996. március 13-án reggel egy csendes skóciai kisvárosban, Dunblane-ben behatolt a helyi elemi iskolába egy felfegyverzett férfi és az iskola tornatermében agyonlőtt 16 kisgyereket és egy tanárt, többeket pedig súlyosan megsebesített. Ezt követően saját magát is agyonlőtte. Amikor a városkában elterjedt a hír, hogy az iskolában lövöldözés volt, a szülők odasiettek. (Az akkori tv-adásban látható volt, hogy volt anya, aki másik kisgyerekét kocsiban tolva rohant az iskola felé.) Az egyik szülő a szomszédos Perth-ből 190 km/óra sebességgel vezette a kocsiját és áttört egy útelzáró kordont. Egy másik szülő az iskolától másfél kilométerre kiszállt a kocsijából és úgy rohant tovább az iskola felé. Az iskolába érkező szülőket a rendőrök az iskola egyik földszinti kis termébe irányították, ahol várakozniuk kellett, teljes bizonytalanságban. Volt aki sírt, volt aki teljesen néma lett. A tragédiát néhány gyerek és egy tanár súlyos lőtt sérülésekkel túlélte. Az egyik túlélő kisfiú, akinek a lövedék a vállát, bordáit és gerincét érte, a kórházi kezelés után otthon agresszív lett a hároméves kishúgával szemben. A születésnapjára a korábbi szokással ellentétben nem kapott léggömböket, mert annyira félt a szétpukkanó léggömb hangjától. Amikor meglátogatták az európai Disneyland-et Párizs mellett, meg volt rémülve a fegyvert viselő cowboyok látványától. Ugyanakkor nem félt, ha a tv-ben látott lövöldözést, mert arról elmondása szerint tudta, hogy csak imitáció. A gyilkos halálát azzal magyarázta, hogy a "rossz embert" lelőtte az egyik rendőr. Amikor azonban a hírekből megtudta, hogy a férfi öngyilkos lett, akkor mindössze annyit mondott, hogy "Micsoda egy hülye ember". Egy másik fiú, akinek csodával határos módon sikerült kimenekülnie az épületből két golyóval a lábában, a tragédia óta éjszakánként rémálmokra ébred, játék közben pedig gyakran félrevonul a társaitól és csendben maga elé mered. Az egyik kislány áldozat 8 és 9 éves nővérei testvérük halála óta rettegve mennek az iskolába, mindig együtt, sőt egy ágyban is alszanak.
A mindennapi élet stresszhelyzetei és a súlyos stresszek is a szorongáson kívül más tünetekkel jellemzett betegségeket is okozhatnak, mint pl. kóros gyászreakció, kimerülés, rövidzárlati cselekmények. Stressz (vagy más szóhasználattal trauma vagy pszichotrauma) következtében alakulnak ki az ún. disszociatív (konverziós) kórképek, melyeket az jellemez, hogy a stressz hatására megszűnik a beteg kontrollja egyes lelki és/vagy testi funkciói fölött. Az egyes disszociatív (konverziós) szindrómákat a vezető tünetek alapján különítik el, mint pl. disszociatív mozgászavarok, disszociatív konvulziók. Stressz okozhat depressziót (major depressziós szindrómát) is. Rekurrens depresszió esetében gyakran észlelhető, hogy a betegség kezdetén a fázisokat (epizódokat) valamilyen stressz provokálja, s csak több fázis után jelenik meg először provokáló stressz nélkül is a depresszió.
Terápia. Tekintsük kötelezőnek a súlyos stresszen átesettek vizsgálatát, hogy a kezelésre szorulókat minél hamarabb ki tudjuk szűrni és a kezelésüket el tudjuk kezdeni. Az enyhébb tünetek korai intenzív kezelésével nagyobb az esély arra, hogy nem alakul ki akut stressz szindróma, ill. az akut stressz szindróma szakszerű kezelése csökkenti a poszttraumás stressz szindróma és a további szövődmények kialakulásának az esélyét.
Mint említettük gyakori, hogy a traumáról nem beszélnek az érintettek még legközelebbi hozzátartozóikkal sem. A kezelés és gyógyulás feltétele és fontos eleme, hogy a páciens beszéljen a traumáról. S ne csak a kezelő orvossal vagy pszichológussal, hanem családtagjaival, barátaival is. Ebben a tapintatos, empátiás, de ugyanakkor teljesen őszinte kommunikáció segíti az áldozatokat. Jó tapasztalatok állnak rendelkezésre a hasonló traumán átesettek csoportterápiájával és önsegítő csoportjaival.
A gyógyszeres kezelésben a trauma utáni első időszakban az anxiolitikumok és az altatók fontosak. Amennyiben az akut stressz reakció gyógyul, akkor a gyógyszereket lassan, adagjukat fokozatosan csökkentve hagyjuk el. Poszttraumás stressz szindróma kialakulása esetén kérjük annak kezelésében járatos szakember segítségét. A poszttraumás stressz szindróma kezelés nehéz pszichoterápiás feladat és a gyógyszeres kezelése sem egyszerű, az anxiolitikumok és altatók mellett antidepresszív szerekkel érdemes próbálkozni.
Nehezíti a kezelést, ha azzal egy időben a betegnek jogi ügyei is vannak, melyek kimenetelét az orvosi lelet befolyásolhatja, pl. kártérítési per, rokkantsági nyugdíj iránti kérelem. Ez a probléma néha túlságosan nagy hangsúlyt kap, s előfordul, hogy az amúgy is sokat szenvedő beteg megalázásoknak van kitéve, azzal vádolják, hogy anyagi igényei miatt "ragaszkodik" betegségéhez.

előző fejezet következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat