Galagonya	Szív- és idegerősítő: a galagonya
	A galagonyavirágból és leveléből készült tea valamelyest erősíti a túlfárasztott szívet, oxigénhez és glukózhoz segíti a szívizomzatot, szabályozza a szívritmust és mindezeken keresztül közvetve nyugtatólag, kiegyensúlyozólag hat, továbbá segíti az alvást. Hosszú évtizedek tapasztalata ez! Habár a középkorban írott gyógynövénykönyvekben más áll, mégis el kell fogadnunk, hogy az ókorban a galagonyát nem használták, vagy legalábbis nem a gyengült, öreg szív erősítésére. Csupán az tűnik biztosnak, hogy a IV. Henrik (1553-1610) francia udvari orvosától származó itala a Sirupus Senelorum galagonyatermésből készült. A galagonya (Crataegus) a rózsafélék növénytani családjába tartozik. Bokrokról, kis fákról van szó, melyek ágain hegyes tüskék nőnek. A virágok felfelé álló ernyőfüzéreket alkotnak, májusban vagy júniusban leírhatatlan pompával virágoznak. A galagonya világos töltéseken és sövényekben nő, gyakran fordul elő napsütötte lejtőkön és ritkás erdőkben. Gond nélkül nevelhető a házi kertben is. Gyógynövényként csak a századforduló óta szólnak a galagonyáról. Hatása tudományosan kivizsgált és alkalmazási területe világosan körvonalazott. Segít idős és öreg, fáradt, túlterhelt, stresszben élő, túlhajtott szívű embereknek, mert enyhíti az olyan panaszokat mint: teljesítőképesség-csökkenés, szívtáji nyomás és szorító érzés, valamint a szívritmuszavarok egy-egy formája. A kúraszerűen alkalmazott – levélből vagy levél és virág keverékéből készült – galagonyatea felüdülést jelent a túlterhelt szív számára, mivel erősíti és tehermentesíti azt. Bizonyított, hogy tartós fogyasztása esetén sem kell tartanunk mellékhatástól. Lezajlott infarktus után is ajánlatos egy teakúra végzése és a galagonyatea lehetséges infarktust megelőző hatását sem utasíthatjuk el. Túlhaladott az a vélemény, miszerint a galagonyának vérnyomást csökkentő hatása is lenne. Magas vérnyomás esetén csak a kiegészítő kezelésben hasznosítják. Gyógyászati célokra a különböző Crataegus-fajok virágát és levelét használják. A legfontosabb fajok közé a Crataegus laevigata L., azaz kétbibéjű galagonya és a Crataegus monogyna Jacq., azaz egybibéjű galagonya tartozik. A galagonya hatóanyagát kivizsgálták, azonban a hatás nem tulajdonítható csupán ezen összetevő anyagoknak. A procianidinek, flavonoidok és aminok kétségtelenül hozzájárulnak a főhatás kialakításában. A tudományos álláspont szerint a teljesítménycsökkenés, digitáliszra még nem szoruló idős szív, szívtáji nyomó és szorító érzés, ritmuszavarok enyhe formájának kiegészítő kezeléseként jól alkalmazhtó.
Golgotavirág	Gyógyhatású dísznövény: a golgotavirág
	A Passifloraceae családba tartozó csodaszép golgotavirág – Passiflora incarnata L. –, amely növénytani szempontból a fügéhez áll a legközelebb, egyszer csak megjelent a gyógynövénypiacon. Valóban hasznos szernek mutatkozott idegesség, alvászavarok és enyhe depresszió esetén. A golgotavirág hazája Észak-Amerika déli része és Mexikó, ahol több mint 400 különböző változata létezik. Közülük több fajta terem lédús gyümölcsöt, amelyet fogyasztanak, és amelyből igen ízletes, Maracuja néven ismert levet készítenek. Ez az ital szintén rendelkezik feszültségoldó, nyugtató hatással. Gyógyászati célokra a hússzínű golgotavirág (a Passiflora incarnata L.) zöld növényi részét használják. A gyógynövény a Mexikóban jezsuita misszionáriusként dolgozó Ferrari atyától kapta nevét. A virág sajátos szerkezete volt az, ami az atyát Krisztus passiójának kínzóeszközére emlékeztette. A három bibében a feszület három szegét, az öt portokban Krisztus öt sebhelyét, a szálkoszorúban pedig Krisztus töviskoronáját látta. A nálunk dísznövényként kedvelt golgotavirág hosszú, csupasz, vékony, gyengén barázdált, tekeredő szárat hajt. Ezen helyezkednek el átellenesen a mélyen szabdalt háromlebenyű, alapjuknál ék alakú levelek. A levéllemezek tojás, vagy lándzsa formájúak, szélükön enyhén fogazottak. A levélnyél két – a virágon kívül elhelyezkedő (extrafloren) – nektármiriggyel van ellátva. Több levélhónaljban képződik hosszú, szorosan összetekeredett, egyszerű inda. A golgotavirág nyeles virágai, melyek szélesen kiterjedő kehely- és koronaleveleikkel kb. 8 cm átmérőjűek, mindig az éppen legfiatalabb levelek tövéből hajtanak ki. Az alapjuknál rövid kehelylevelek csővé összenőtt, hosszúkás tojásdad alakúak és tűhegyesek. A virág koronalevelei fehérek, hússzínűek vagy majdnem lilák, formájuk a kehelylevelekéhez hasonlít, de tompább. A koronaleveleken belül bíborvörös, középen csaknem fekete mellék-koronalevelek képeznek sűrű szálkoszorút. A golgotavirág öt portokkal és három bibével rendelkezik, ezek alul összenőttek. Gyógyászati célokra a termesztett golgotavirágot alkalmazzák herba nyerésére, a növényt virágzási ideje táján gyűjtik be és hatékonyan szárítják. Természetes kivonatát a friss növényből készítik. A golgotavirág teája mindenekelőtt gyermekek számára elismert gyógy- és enyhítőszer, amely ideggyengeség, elalvási zavar, szorongásos állapot és nyugtalanság esetén ajánlott. Más nyugtató hatású gyógynövényekkel keverve (citromfű, macskagyökér, komló, orbáncfű) a golgotavirág hatásos összetevője altató és nyugtató teakeveréknek. A házi patikában a golgotavirágot természetes eredetű kivonata formájában altatószerként használják. Habár a golgotavirág hatóanyagait gondosan kivizsgálták, fő hatóanyagának kérdését illetően a vélemények nem egységesek. Az orvostudomány a golgotavirág teáját nyugtalanság, enyhe elalvási zavar, ideges eredetű gyomor- és bélbántalmak esetén javasolja. Mellékhatások mindeddig a golgotavirág-készítmények hosszabb ideig történő fogyasztása esetén sem ismertek.
Gyermekláncfű	Nagyon alkalmazkodó, igénytelen: a gyermekláncfű
	Ez az elsősorban a népi gyógyászatban nagyra értékelt gyógynövény az egész északi féltekén otthonos. Csodálatra méltó az alkalmazkodóképessége és igénytelensége. Bárhová repíti is a szél jól ismert "ejtőernyős" magjait, azok megtapadnak a talajban. A gyermekláncfű parkok betonkockáinak réseiben, járdák szegélykövei között, öreg falakon is megél. A talaj adottságai szerint egyszer dúsan, nagyra nő, máskor kecses, kicsi marad. Vaskos, karó alakú gyökere a földbe horgonyozza, tőrózsában álló, egyenetlenül fogazott leveleiben fehér, tejszerű folyadék van. A tőrózsa közepéből nő ki a magas, ugyancsak tejszerű folyadékot tartalmazó szár, ennek végében fészek alakban  helyezkednek el a virágok. A botanikusok által Taraxacum officinale-nak nevezett gyermekláncfű a fészkesvirágúak (Compositae, Cichoriaceae) családjába tartozik. Gyakran már márciusban nyíló aranysárga virága tavasszal a rétek, gyümölcsösök, útszélek és töltések éke. Elvirágzása után a sárga virágból a terméseken ejtőernyőhöz hasonló, ezüstszínű szőrbóbiták fejlődnek ki. Nem csoda, hogy egy ilyen egyedülállóan szép növény már régen felhívta magára a figyelmet. Tavasszal leveleit salátaként fogyasztották, hogy a téli időszak vitamin- és ásványianyag-hiányát pótolják, használták ún. vértisztítóként, és a belőle készült gyógyteát vizelethajtó tulajdonsága miatt nem utolsósorban a vese- és hólyagműködés élénkítése céljából fogyasztották. Reumás betegek is kipróbálták és enyhülést találtak általa. Epe- és májbetegek is elégedettek voltak hatásával, és aki bőrbetegségben szenvedett, gyermekláncfűteát ill. levet ivott. A gyermekláncfű közkedveltsége nem csökkent, de minthogy különleges hatóanyagot nem tartalmaz, a tudomány meglehetősen visszafogottan értékeli. A tudományos álláspont szerint epeelfolyási rendellenességek, funkcionális eredetű gyomor- és bélpanaszok, mint telítettségérzés, felfújódás és emésztési panaszokra javalt a gyermekláncfű. Nyilvánvalóan elnézték a gyermekláncfű vizelethajtó hatását, azt a lehetőséget, hogy általa a hólyagkő és vesehomok "vízlökéssel" kiüríthető, és az arthrosis is kedvezően befolyásolható. Egyen mindenki olyan gyakran, ahogy csak lehet, de elsősorban tavasszal gyermekláncfűből készült salátát, keverje a finomra vágott leveleket túróba, vagy krémsajtba, adja röviddel a tálalás előtt levesekhez, egytálételekhez – gyomornak, bélnek, epehólyagnak, májnak húgyhólyagnak és vesének jót tesz vele.