|
|
|
|
|
| A,Á |
B |
C,CS |
D |
E,É |
F |
G,GY |
H |
I,Í |
J |
K |
L,LY |
M |
N,NY |
O,Ó |
Ö,Ő |
P |
Q |
R |
S,SZ |
T,TY |
U,Ú |
Ü,Ű |
V,W |
X |
Y |
Z,ZS |
|
| Hárs
|
Virága
segít megelőzni a meghűlést: a hárs |
|
|
A germánoknál a hárs szent fa volt: a szerelmesek fája,
az a fa, amely termékenységet és jómódot ad. A középkorban
a hársból Mária-képeket és szentek figuráit faragtak,
és "Lignum sacrum"-nak, szent fának nevezték.
Az ókori füvészkönyvekben, orvosi iratgyűjteményekben
a hárs nem szerepel.
Ma a hársvirágot a meghűléses megbetegedések
megelőzésére alkalmas szernek tartjuk. Különösen a nátha
az, amit a hársvirágtea és a fokozatosan emelkedő hőfokú
lábfürdő idejekorán történő alkalmazásával többnyire
sikeresen leküzdhetünk. A hársfatea köhögés
ellen is jól bevált.
A hivatalos orvostudomány a hársfateát a megfázásos
betegségeket kísérő köhögési inger csillapítására,
valamint lázzal járó meghűléseknél mint izzasztóteát
ajánlja. Flavonidokat, nyálkaanyagokat, cseranyagot
és illóolajat tartalmaz.
A természetgyógyászok felfedezték, hogy rossz szagú
széklet, bélbántalmak és hasmenés esetén
hársfából égetett faszenet porrá zúzva szedünk, az igen
jó hatással van. A vastagbél görcsös állapotánál is
segít a hársfaszén.
A hársfa szinte minden falu főterén és minden parkban
megtalálható. két fajtája a legelterjedtebb: a széleslevelű
hárs (Tilia cordata L.) és a kislevelű hárs. Ez kb.
14 nappal korábban virágzik, mint a széleslevelű. Alacsonyabb
is, viszont több rajta a virág. A kislevelű hársak leveleinek
fonákján, az erek elágazásainál vörösesbarna szőrcsomók
vannak. Mindkét hársfajta virágjait és a rajtuk lévő
pergamenszerű murvaleveleket is használjuk gyógyászati
célokra. A virágokat röviddel a kinyílásuk után szedjük,
mert az első három napon adják a leghatékonyabb teadfüvet.
Szedés után rögtön és gyorsan meg kell szárítani. Ez
történhet a levegőn, vagy 40 C-os, nyitott ajtajú sütőben.
A hársfavirágot apróra vágva, jól záródó edényben fénytől
és nedvességtől védve tároljuk. |
| Hibiszkuszvirág
|
Íze
frissítő: a hibiszkuszvirág |
|
|
A gyógynövényboltban
núbiai virág, afrikai mályva vagy rozella néven ajánlják,
de mindig ugyanarról a hibiszkuszvirágról van szó, a
vörös mályváról (Hibisci flos). Gyógyhatású szerként
a bokrosan növő mályvacserje, a Hibiscus sabdariffa
nevű növény nyíláskor leszedett, szárított virágkelyheit
használják fel. Ezt a növényt leginkább Afrikában termesztik,
de Kínából, Mexikóból, Thaiföldről és Szudánból is szállítják.
A hibiszkuszvirág íze frissítő, savanykás, mert többféle
szerves sav (citromsav, hibiszkuszsav, almasav, borkősav)
van benne. Aszkorbinsavban (C-vitamin)
is gazdag, és teája szép vörös színű. Ha azt akarjuk,
hogy egy teakeverék frissítő jellegű, szebb színű vagy
savanykás ízű legyen, akkor adjunk hozzá hibiszkuszvirágot.
A tudomány valamely haladást ért el a hibiszkuszvirág
hatóanyagainak vizsgálatában. Enyhe vizelethajtó
hatást tulajdonítanak neki, de görcsoldó
hatásról is szó van, és esetleg bélféregűző hatás
is szóba jön. Enyhe baktériumellenes hatást
is megállapítottak. Ezek azonban nem elégségesek ahhoz,
hogy a hibiszkuszvirág a gyógynövények sorában olyan
fontos helyet foglaljon el, mint például a kamilla,
mégis értékesebbé teszi a teakeverékeket. |
|
|
|