Hárs	Virága segít megelőzni a meghűlést: a hárs
	A germánoknál a hárs szent fa volt: a szerelmesek fája, az a fa, amely termékenységet és jómódot ad. A középkorban a hársból Mária-képeket és szentek figuráit faragtak, és "Lignum sacrum"-nak, szent fának nevezték. Az ókori füvészkönyvekben, orvosi iratgyűjteményekben a hárs nem szerepel. Ma a hársvirágot a meghűléses megbetegedések megelőzésére alkalmas szernek tartjuk. Különösen a nátha az, amit a hársvirágtea és a fokozatosan emelkedő hőfokú lábfürdő idejekorán történő alkalmazásával többnyire sikeresen leküzdhetünk. A hársfatea köhögés ellen is jól bevált. A hivatalos orvostudomány a hársfateát a megfázásos betegségeket kísérő köhögési inger csillapítására, valamint lázzal járó meghűléseknél mint izzasztóteát ajánlja. Flavonidokat, nyálkaanyagokat, cseranyagot és illóolajat tartalmaz. A természetgyógyászok felfedezték, hogy rossz szagú széklet, bélbántalmak és hasmenés esetén hársfából égetett faszenet porrá zúzva szedünk, az igen jó hatással van. A vastagbél görcsös állapotánál is segít a hársfaszén. A hársfa szinte minden falu főterén és minden parkban megtalálható. két fajtája a legelterjedtebb: a széleslevelű hárs (Tilia cordata L.) és a kislevelű hárs. Ez kb. 14 nappal korábban virágzik, mint a széleslevelű. Alacsonyabb is, viszont több rajta a virág. A kislevelű hársak leveleinek fonákján, az erek elágazásainál vörösesbarna szőrcsomók vannak. Mindkét hársfajta virágjait és a rajtuk lévő pergamenszerű murvaleveleket is használjuk gyógyászati célokra. A virágokat röviddel a kinyílásuk után szedjük, mert az első három napon adják a leghatékonyabb teadfüvet. Szedés után rögtön és gyorsan meg kell szárítani. Ez történhet a levegőn, vagy 40 C-os, nyitott ajtajú sütőben. A hársfavirágot apróra vágva, jól záródó edényben fénytől és nedvességtől védve tároljuk.
Hibiszkuszvirág	Íze frissítő: a hibiszkuszvirág
	A gyógynövényboltban núbiai virág, afrikai mályva vagy rozella néven ajánlják, de mindig ugyanarról a hibiszkuszvirágról van szó, a vörös mályváról (Hibisci flos). Gyógyhatású szerként a bokrosan növő mályvacserje, a Hibiscus sabdariffa nevű növény nyíláskor leszedett, szárított virágkelyheit használják fel. Ezt a növényt leginkább Afrikában termesztik, de Kínából, Mexikóból, Thaiföldről és Szudánból is szállítják. A hibiszkuszvirág íze frissítő, savanykás, mert többféle szerves sav (citromsav, hibiszkuszsav, almasav, borkősav) van benne. Aszkorbinsavban (C-vitamin) is gazdag, és teája szép vörös színű. Ha azt akarjuk, hogy egy teakeverék frissítő jellegű, szebb színű vagy savanykás ízű legyen, akkor adjunk hozzá hibiszkuszvirágot. A tudomány valamely haladást ért el a hibiszkuszvirág hatóanyagainak vizsgálatában. Enyhe vizelethajtó hatást tulajdonítanak neki, de görcsoldó hatásról is szó van, és esetleg bélféregűző hatás is szóba jön. Enyhe baktériumellenes hatást is megállapítottak. Ezek azonban nem elégségesek ahhoz, hogy a hibiszkuszvirág a gyógynövények sorában olyan fontos helyet foglaljon el, mint például a kamilla, mégis értékesebbé teszi a teakeverékeket.