Nyír

Levelei serkentik a vizeletképzést: a nyír

A szláv és a germán hagyományban a nyírnek mint csodaszernek, egészen sajátos szerepe volt. Akit húsvétvasárnapon, napfelkelte előtt nyírfavesszővel megostoroztak, az "elnyerte" az egészséget; a nyírfavesszőkre át lehetett testálni a betegségeket; és nyírfaseprűkön ülve repülnek a boszorkányok boszorkányszombaton a boszorkányhegyre. Pünkösdkor és Úrnapjakor nyírfaággal díszítik a házak bejáratát, az utakat nyírrel szegélyezik, és a kertekben is szívesen látott fa a nyír. A gyógyászatban nemcsak a nyírfa levelét használják, hanem a fa kérgét, a kátrányát, sőt a fiatal fa kora tavasszal csapolt nedvéből nyíres hajszeszt készítettek. Leginkább a nyírfalevéltea maradt fenn. Hólyag- és vesegyógyító szernek, vértisztítónak és a legkülönfélébb eredetű reumatikus panaszok ellenszerének használják. Számos vértisztító teának, vese- és hólyagteának, reumateának és anyagcserét elősegítő teakeveréknek az alkotórésze. A nyírlevelet a vizeletképzés serkentésére, azaz olyan betegségek kezelésére használják, ahol a fokozott vizeletképzés a kívánatos (például vesehomok, a veseképződés megelőzése). Magyarországon két nyírfaj honos: a közönséges nyír (Betula pendula) és a szőrös nyír (Betula pubescens). Mindkét faj levele gyógyhatású. A leveleket tavasszal gyűjtjük, majd megszárítjuk.