Ökörfarkkóró

Már a görögök is kedvelték köhögés ellen: az ökörfarkkóró

Semmi különös sincs abban, hogy az általunk ismert mindkét ökörfarkkóró-fajta Közép-, Kelet- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában, Észak-Afrikában és Etiópiában is honos. Az ilyen előkelő kinézetű virág, ami ráadásul még heteken át új és új virágokat hoz, gyorsan felkeltette az emberek figyelmét. Virágát sikeresen alkalmazták a meghűléses megbetegedéseknél, elsősorban a köhögésnél. Olívaolajban főzve készült az ún. királyolaj, amit sebolajként használtak. Nálunk az ökörfarkkóró a régi időkben varázshatású szer volt, amivel az emberek a villámcsapást, a betegséget és a gonosz szellemek által előidézett veszélyeket próbálták elhárítani, de halászásra is használták. Ha az ember egy jó csomó ökörfarkkórót vízben kifőz, és a főzetet a vízbe önti, a halak kopoltyújába kerülve a benne lévő szaponin miatt gátolja lemerülésüket és a halakat a saját "elemükben" megfojtja. Az ökörfarkkórót mell- és tüdőbetegségekre, valamint köhögés ellen használták. Ma a növény virága a köhögés elleni teakeverékek fontos alkotórésze. Különösen slejmoldó, köptető hatása kiváló. A hivatalos orvoslás is a köhögési inger csökkentésére és köptetőnek ajánlja. Számos hatóanyagot tartalmaz, melyek közül a nyálka, a szaponin és a flavonoidok a legfontosabbak. A két, gyógyászatilag használt ökörfarkkóró-fajta a keskenylevelű (Verbascum thapsiforme Schrader) és a közönséges vagy sárgavirágú ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides L.), amelyek a tátogatók családjába (Scrophulariaceae) tartoznak. Homokos legelőkön, erdőtisztásokon, köves talajokon, töltéseken élő kétéves növény. 2 m-nél magasabbra is megnő. A virágok a szár felső részén hosszú fürtben állnak. Színűk aranysárga. Akinek elég hely van a kiskertjében, maga is termeszthet ökörfarkkórót.