Urológiai betegségek Orvosi szógyűjtemény Tárgymutató  
  Tartalomjegyzék      

5. A húgyhólyag működése és betegségei

A húgyhólyag izmos falú tömlő, a szeméremcsont mögött, a kismedencében helyezkedik el, férfiaknál a végbél, nőknél a végbél és a méh előtt. Ide nyílnak a veséből eredő húgyvezetékek (uréterek), és innen ered a húgycső, amelyen keresztül a vizelet kiürül.
A húgyhólyag funkciója a vizelet ürítése, amelyet rendkívül bonyolult idegi mechanizmus szabályoz. A vizeletet tároló húgyhólyag szabályzóközpontja a gerincvelőben van. Ez a központ már a csecsemőkorban kialakul, és később az agykéreg kontrollja alá kerül. Ezáltal szabályozható a vizeletürítés, gátlódik a telt hólyag spontán ürítése, és lehetővé válik az akaratlagos vizelés.
A húgyhólyagból azért nem csepeg állandóan vizelet, mert egyrészt a húgycső körüli záróizom megakadályozza ezt, másrészt a húgyhólyag izomzata elernyed és képes - természetesen bizonyos határig - megnyúlni. Ekkor vizelési inger jelentkezik, amelyet tudomásul véve a megfelelő időben és helyen kiürítjük a hólyagot. Ekkor a záróizmok ellazulnak és a hólyagizomzat összehúzódása révén a hólyag magától - normális esetben a hasizmok rásegítő működése nélkül -, kiürül.

Mennyi a normális vizelés naponta?

Erre nehéz válaszolni, hiszen ez függ a bevitt folyadék mennyiségétől, illetve a szervezet "víztelítettségétől" (hidráltságától). Éjszaka általában nem ürítünk vizeletet, de éppen az esti folyadékbeviteltől függően az egyszeri éjszakai vizelés nem feltétlenül kóros. Nappal 3-4-5-6 alkalommal is üríthetünk vizeletet, a külső hőmérséklettől, a fizikai aktivitástól, az izzadástól és a folyadékbeviteltől függően. Fontos az is, hogy milyen összetételű az elfogyasztott folyadék, bizonyos élvezeti szerek vízhajtó hatásúak, például a kávé, a tea és az alkohol.

Mennyi a normális hólyagűrtartalom?

Erre is nehéz válaszolni, hiszen ez az egyéni toleranciától is függ, általában 200-300 ml-enként ürítjük a hólyagot, de adott esetben kevesebb vagy több vizeletet is üríthetünk.

Milyen anyagok vannak a vizeletben?

Normálisan az említett vérfesték (urobilinogén), oldott sók, hámsejtek, egy-egy fehér- vagy vörösvérsejt is előfordulhat és minimális mennyiségben fehérje is ürülhet.

Miért sárga a vizelet?

A vizelet színét a vér lebontási termékei adják. Ennek a bizonyos festéknek a mennyisége nagyjából állandó, de nem mindegy, hogy mennyi vizeletben hígul fel. Amennyiben kevés a vizelet - nyár, izzadás, kevés folyadékbevitel - úgy a színe sötétsárga is lehet, míg egy jóízű sörözés után szinte vízfehér.

Milyen kóros anyagok ürülnek a vizeletben?

Nagyobb mennyiségben ürülhet urobilinogén vagy más anyagcseretermék (például porfirin). Nem tekinthető normálisnak, ha cukor van a vizeletben.
Nem lehetnek a vizeletben vörösvérsejtek (nagyobb számban), baktériumok vagy egyéb kórokozók, sőt nem lehet benne nyirok és zsír sem. Levegő- vagy székletürítés esetén nyilvánvaló, hogy a húgyhólyag a béllel van kapcsolatban.

Hogy vizsgálják a vizeletet?

Régi babona, hogy a vizeletvizsgálathoz a reggeli első vizelet kell. Kivételesen lehet ilyen kérés, de bizonyos esetekben - például a vizeletben található sejtek mikroszkópos vizsgálatakor (vizeletcitológia) -, ez kifejezetten tilos. A vizeletvizsgálathoz ún. "középsugarú" vizeletet kell gyűjteni, ami azt jelenti, hogy mosakodás, illetve férfiaknál a makk lemosása után, a vizelet első része a WC-be, középső része a vizsgáló edénybe, a vége ismételten a WC-be kerüljön. Különösen óvatosan kell végezni a vizeletgyűjtést, amennyiben bakteriológiai vizsgálatra kívánjuk a vizeletet elküldeni. A vizeletvizsgálat során azt vizsgáljuk, hogy van-e a vizeletben genny, fehérje; milyen a vizelet fajsúlya, kémhatása (pH), és centrifugálás esetén mit tartalmaz az üledék.

A hólyaghurut

Mint minden szervnek, a húgyhólyagnak is vannak gyulladásos betegségei.
A húgyhólyag gyulladása származhat alulról, a húgycsövön keresztül; illetve felülről a vese betegsége következtében.

Mi okozza a gyulladást?

Nőknél a húgycső rövid, rajta keresztül kerülnek a fertőző ágensek a húgyhólyagba. A hüvely betegségei, a gomba, a különböző folyások vagy a nem kellő higiénia elősegíti ezt a folyamatot. A higiénés viszonyok napjainkban már jobbak, bár azt kevés nő tudja, hogy a szexuális együttlét után a hólyagot ki kell üríteni, ezáltal a húgycsőbe esetlegesen bekerült kórokozók kimosódnak.
Amennyiben a vesében vannak kövek, vagy krónikus vesegyulladás áll fenn, úgy a baktériumok innen lefelé juthatnak a húgyvezetéken keresztül és megtelepedhetnek a hólyagban.
Az is elősegíti a hólyaggyulladás kialakulását, ha nem megfelelően ürül ki a vizelet. Ezt leggyakrabban a férfiaknál, prosztatamegnagyobbodás vagy prosztatarák esetén látjuk. Ilyenkor vizelet marad vissza a hólyagban, s a pangó vizeletben hamar kialakul a gyulladás. Hasonló panaszt okozhat a bénult hólyag, vagy a nők esetében a nagy, előreesett méh, illetve a jelentősen süllyedt gát.

Mi az akut és a krónikus gyulladás?

Akut gyulladásnak nevezzük azt a betegséget, amely hirtelen lép fel, fájdalmas, gyakori, esetleg véres vizelet ürítésével jár, láz nélkül. Általában fiatal lányok, asszonyok betegsége, amely gyakran néhány szem antibiotikummal és bő folyadékfogyasztással meggyógyítható. Egyszer-egyszer az életben visszatérhet, de ha évente 3-4-szer kiújul, akkor már krónikus, vagy legalábbis recidiváló, azaz visszatérő hólyaggyulladásról beszélünk. Ilyen esetekben részletes urológiai és nőgyógyászati vizsgálat szükséges. Hosszan tartó antibiotikum-, adott esetben egyéb más gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A krónikus gyulladás éveken keresztül fennállhat gyulladásos bélbetegségek és nőgyógyászati betegségek mellett is. Sokszor az ismétlődő akut gyulladások váltanak ki krónikus gyulladást, amelynek kezelése rendkívül keserves és nehéz. Az utóbbi időben bizonyos immunrendszer erősítők (immunstimulánsok, Urovaxom) is bekerültek a gyógyszerarzenálba, amelyek a védekező mechanizmusok erősítése révén győzik le a hólyagba jutott baktériumokat.
Hólyaggyulladásra (cystitisre) emlékeztető panaszokat okoz a menopauza után levő nőknél a női nemi hormon hiánya. Hólyaggyulladásra, hólyagfertőzésre gondolunk, mégsem találunk sem gennyet, sem kórokozót a vizeletben. Ennek oka, hogy a hólyag a hüvellyel és a belső nemi szervekkel együtt, ugyanabból a magzati szövettelepből fejlődik ki. Így a petefészek működésének megszűnése miatt kialakult hormonális változás nemcsak a hüvelyre és a belső nemi szervekre hat, hanem a hólyag alapján levő nyálkahártyára is. Ez okozza a panaszokat. Ebben az esetben természetesen nem az antibiotikum, hanem a hormonpótló kezelés (Ovestin) fogja megszüntetni a beteg panaszait.
Hólyaggyulladást természetesen gomba is okozhat - főleg cukorbetegeknél -, sőt erős hüvelyfolyás mellett más kórokozók is. tbc-s húgyhólyaggyulladás ma már nem fordul elő. A bilharsiasis okozta hólyaggyulladás elsősorban az afrikai államokra jellemző.

A húgyhólyag fejlődési rendellenességei

Bár a húgy-ivarszervi (urogenitalis) szervek esetében a fejlődési rendellenességek gyakoriak, de közülük a hólyagban viszonylag kevés fordul elő. Ide tartoznak a hólyagdiverticulumok, amelyek a hólyagfal izomzatának meggyengülése miatt kialakult hólyagok, kiöblösödések. Ezekből a kis oldalhólyagokból a vizelet nem mindig ürül ki teljesen, bennük daganat, gyulladás vagy akár kő is képződhet.
Ismert az uréterokele nevű elváltozás, amely az uréter nyálkahártyájának betegsége. Szintén vizelési nehézséget, vizelési zavart, gyulladást okozhat, de előfordulhat benne kőképződés is.

A hólyagrák

A hólyagrák - a prosztatarák után - a második leggyakoribb urológiai daganat. Igen gyakori, sajnos már fiatal korban, akár a harmadik évtizedben is előfordulhat. Az idősebb, tapasztaltabb urológusok azonban pályájuk során több, huszonéves korban jelentkező hólyagrákot is kezelnek!

Hogyan előzhetjük meg a betegséget?

Egy módon. Ne dohányozzunk. Egyértelmű összefüggés van a dohányzás és a húgyhólyagrák kialakulása között.
A betegség háromszor gyakoribb a férfiak, mint a nők körében.

Melyek a tünetei?

Leggyakoribb tünete a vérvizelés. Soha ne nyugodjunk bele, ha vizsgálat nélkül, csak gyógyszerrel akarják meggyógyítani a vérvizelést. A vérvizelést mindaddig hólyag- (húgyvezeték-, vese-) ráknak kell tekinteni, míg e betegségek gyanúját ki nem zártuk.
A vérvizelésen kívül vizelési nehézséget, gennyes, illetve csípős vizeletet is okozhat.

Hogyan kórismézzük a hólyagrákot?

Az első műszeres vizsgálat - mint mindig az urológiai betegségek során - az ultrahang. Telt hólyagban a néhány milliméternél nagyobb hólyagdaganat is látható az esetek döntő többségében. Amennyiben az ultrahangvizsgálat során nem találunk hólyagdaganatra utaló jelet, akkor hólyagtükrözésre van szükség. Megjegyzem, hogy önmagában az ultrahang nem elég, mert a gyanús képlet lehet véralvadék is, tehát az ultrahanggal bizonyított gyanú esetén is a hólyagtükrözés a következő lépés.

Mi az a hólyagtükrözés?

A betegek többsége - évtizedek óta - vesetükrözésnek nevezi ezt a vizsgálatot. Kétségtelen, néhány éve van már lehetőség arra is, hogy a vesét tükrözzük, de erről a betegek nem tudnak, és általában a hólyagtükrözést nevezik vesetükrözésnek. Ennek során egy fémből készült hengert juttatunk be a hólyagba, amelyben egy optikai szál van. A hólyagot steril vízzel feltöltve, a fém eszközbe fényt vezetve, körül tudunk nézni a hólyagban. Ez nőknél minden gond nélkül elvégezhető, férfiaknál csak megfelelő feltételek esetén.
A férfi húgycsövet fel kell tölteni egy ún. csúsztató anyaggal (Instillagél), amely fájdalomcsillapítót és fertőtlenítőt tartalmaz. Néhány percnyi várakozás után a húgycső nyálkahártyája elérzéstelenedik annyira, hogy az eszköz fájdalom nélkül bevezethető a hólyagba.

A hólyagdaganat kórbonctana

Alapvetően kétféle hólyagdaganatot ismerünk. Az egyik - amelyet régen polipnak hívtak - a nyálkahártyából kiinduló, faág- vagy bokorszerű bolyhos nyálkahártya-kitüremkedés, amely a mélyebb izomréteget nem érinti. A másik a hólyagnyálkahártyából kevésbé kiemelkedő, szürkés, penészszerű daganat, amely általában mélyen beszűri a szöveteket, beterjed az izomzatba is. Ez utóbbi a rosszabb indulatú daganat.

Hogyan kezelik a hólyagrákot?

A húgycsőbe olyan eszközt vezetünk, amelynek végén egy elektromos hurok található. Ennek revolverrel való mozgatásával, úgynevezett húgycsövön keresztüli (transurethralis) műtéttel az elsőként említett daganat szeletenként eltávolítható. E betegség rossz tulajdonsága, hogy gyakran ismét kialakul a hólyag egy másik részén, ezért a beteget rendszeresen, háromhavonta hólyagtükörrel, ultrahanggal, esetleg vizeletcitológiai vizsgálattal ellenőrizni kell. A daganat ismételt fellépése esetén újra műtétet kell végezni, emellett utókezelésként a hólyagba olyan anyagokat kell befecskendezni, amelyek gátolják a betegség kiújulását (Epirubicin, Mytomycin). Így ez a betegség karbantartható, szerencsés esetben nem újul ki. Kevésbé szerencsés, de nem életveszélyes, ha az új daganat kiterjedése változatlan, azaz nem terjed be az izomzatba.
Egészen más a teendő az izomba terjedő daganatokkal. Itt is megpróbálható a húgycsövön keresztüli műtét, de mivel mélyen "belerágta" magát az izomzatba, nehéz eltávolítani, ritkán sikeres a műtét. Ezért a kezelést ki kell egészíteni a vénán keresztül adott, a daganat osztódását gátló (szisztémás citosztatikus) kezeléssel. A sugárkezeléssel ritkábban érünk el eredményt, hiszen sok a mellékhatása. Ismert az a megoldás is, amikor a hólyag körüli artériákba juttatnak olyan gyógyszereket, amelyek elpusztítják a hólyag daganatos sejtjeit.
Radikális megoldásnak azt nevezzük, amikor a hólyagot eltávolítjuk. Ennek csak olyan stádiumban van értelme, ha valóban úgy tudjuk eltávolítani a hólyagot, hogy nem marad vissza daganat. Sajnos, a nagy vérzések miatt néha csak tüneti (palliatív) műtétet tudunk végezni, azaz a hólyagot kivesszük, így a beteg nem vérzik el, de a hólyag környezetében lévő daganatsejtek szóródása már kizárja a radikalitást. Ha a hólyagot eltávolítjuk, gondoskodnunk kell a vizelet elvezetéséről is. Erre többféle lehetőség van, lehet a húgyvezetéket a vastagbélbe ültetni, így a vizelet a széklettel együtt a végbélen keresztül ürül. Lehet a vastagbél folytonosságának megszakításával egy zsákot képezni, amibe belefolyik a vizelet. Ha ez megtelik, a beteg feszülést érez és - ugyancsak a végbelén keresztül - kiüríti a vizeletet. A harmadik lehetőség, hogy a vékonybél egy szakaszát kiiktatjuk és abból képezünk húgyhólyagot, amit a húgycsőhöz varrunk. A vékonybélből készült hólyagba bevarrjuk az urétereket. Ezáltal a beteg akaratlagosan, a saját húgycsövén keresztül vizel.
A rendkívüli, kiterjesztett radikális műtétek esetén a szövődmények lehetősége is nagyobb, de a beteg ugyanakkor esélyt kap arra, hogy daganatmentesen élje le életét.
Amennyiben a kivett hólyag falában vagy a környező nyirokcsomókban áttéteket talál a kórboncoló szakorvos, akkor a műtét utáni, úgynevezett adjuváns citosztatikus kezelés is szóba jön.

Vizelettartási zavarok (inkontinencia)

Közismert és természetes dolog, hogy a csecsemőket pelenkázni kell, mert a vizeletürítésüket nem tudják szabályozni. Az agy és a gerincvelő fejlődési folyamatai, valamint a szülői nevelés, kondicionálás, rászoktatás eredményeképpen a gyermek megfelelő módon és időben üríti vizeletét. Előfordul, hogy az iskolás gyermek még mindig bevizel, vagy egy átmeneti "száraz időszak" után éjszaka újra bevizel. Többségük nappal gond nélkül tudja tartani a vizeletét, egy részük azonban - akiknél mindig előfordul valamilyen fejlődési rendellenesség is - nappal sem tudja tartani a vizeletét.

Gyermekkori vizelettartási zavarok

Minden esetben gyermekorvos, gyermekurológus szakorvos vizsgálata szükséges ahhoz, hogy megállapítást nyerjen, mi az oka az éjszakai vagy éjszakai és nappali bevizelésnek. A szervi okokat, a fejlődési rendellenességet, a gennyes vizeletet, a fertőzéseket, vagy az olyan banális elváltozásokat, mint a fitymaszűkület vagy kislányok nagyajkainak összetapadása mind-mind meg kell vizsgálni, mivel ezek is okozhatnak vizelési zavarokat. Természetesen előfordulhat, hogy az orvosok nem találnak szervi eltérést, akkor pszichológus bevonásával a türelmes szoktatás és kondicionálás szinte minden esetben eredményhez vezet.

Felnőttkori vizelettartási zavarok

Túlnyomó többségben nőknél fordul elő. Több fokozata van, enyhébb formájában nevetés, tüsszentés, emelés közben egy-egy csepp vizeletet ürít a beteg, előrehaladottabb stádiumban viszont a hasprés fokozódására jelentős vizeletürítés is történhet. Végső stádiumban fekvő testhelyzetben is elfolyik a vizelet.

Stressz inkontinencia

Míg a nők esetében anatómiai elváltozások, a hólyag- és a hüvelyfal süllyedése, a záróizmok gyengülése okoz vizeletelfolyást, addig férfiaknál ritkán, főleg korábbi műtéti beavatkozás szövődményeként fordul elő.

Késztetési vagy "urge" inkontinencia

Ez utóbbi angol szó a latin urgens, sürgős szóból ered. A legjellemzőbb tünet, hogy normál körülmények között a beteg tudja tartani a vizeletét, de ha vizelési inger jelentkezik, akkor szinte képtelen azt visszatartani - akár járművön akár munka közben -, a legközelebbi mellékhelység is túl messze van számára. Férfiaknál az urge inkontinencia kevésbé fordul elő, de a hólyagban lévő daganat, kő vagy a prosztata gyulladása gyakran okoz folyamatos vizelési ingereket.
Az előbb említett két betegség elkülönítése rendkívül fontos, amelyben jelentős szerep jut a pontos kórtörténet ismeretének és a beteg fizikális vizsgálatának; továbbá nagy segítséget nyújt az orvosnak egy speciális kérdőív, amelyet a betegek töltenek ki. Bizonytalan esetben a húgyhólyagon belüli nyomásmérés igazítja el az urológust. A vizsgálat során egy kettős falú, vékony katétert vezetnek a hólyagba, a katéter egyik csövén folyadék áramlik be a hólyagba, míg a másik csövet egy műszerrel kötik össze, amely méri a hólyagon és a hason belüli nyomást, továbbá azokat a paramétereket, amelyek segítségével elkülöníthető a két betegség. Néha sajnos nehéz az elkülönítés, sőt, a két betegség egyszerre is előfordulhat egyazon páciensnél.
Az úgynevezett stressz inkontinencia kezdeti stádiumában a gáttorna segíthet, amely általában intim torna néven vált széles körben ismertté. A gyakorlat lényege a vizelés megindítása és megállítása, ezáltal a gát és húgycső körüli izmok megerősítése. Újabban már léteznek elektromos izommozgató műszerek, mechanikus eszközök - például különböző súlyú hüvelykúpok -, de eredményre vezethetnek a hüvelygolyókkal való tornáztatás is. A kezdeti stádiumú inkontinencia kezelése kiegészíthető gyógyszeres terápiával is.
A műtéti kezelés lényege, hogy a mellső hüvelyfalat megemeljük, ezáltal a húgycső is magasabb pozícióba kerül, ezért megváltozik az úgynevezett húgycső-húgyhólyag szög, így visszaáll a hólyagnyak eredeti anatómiai helyzete. Ezeket korábban hüvelyplasztikával operálták (kevés sikerrel), ma már hasi feltárásból végzik a műtéteket, amelyek késői - öt éven túli - eredményei is sikeresek.
Az urge inkontinencia kezelése kizárólag gyógyszeres, ezek a betegek csak téves diagnózis esetén kerülnek műtétre.

Túlfolyásos inkontinencia

Amennyiben a hólyag ürülése gátolt, jelentős mennyiségű vizelet visszamarad benne. A telt hólyagba érkező további vizelet pedig a húgycsövön keresztül távozik. Ezt azzal az egyszerű példával tudnánk illusztrálni, mintha egy telt pohárba tovább töltenénk még a folyadékot, amely természetesen lefolyik a pohár oldalán. Általában férfiaknál, hólyagürítési zavarok következtében, a prosztata vagy a hólyagnyak betegségei miatt fordul elő. Ezekben az esetekben mindig a kiváltó okot kell megszüntetni, tehát a kiürítést okozó elváltozást meggyógyítani (prosztata- vagy húgycsőműtét). Nőknél a betegség ritkán fordul elő.

előző fejezet következő fejezet

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat