A kétdiplomás élsportoló

Egyed Krisztina részt vett négy olimpián, huszonegyszeres magyar bajnok, minden távon és minden összetettben ő az országos csúcstartó. Gondolná, hogy mindennek titka például a kerékpározás?

Gyerekkorodban előrevetítette már valami a sportolói karrieredet?
Tulajdonképpen igen, mert édesanyám jégtáncos volt, úgyhogy előttem volt a példa. Kétéves voltam, amikor először jégre kerültem, a nagymamámnál egy kerti széket magam előtt tolva tanultam meg korcsolyázni. Akkor még olyan hideg telek voltak, hogy a kert hátsó részében megmaradt a jég. Leterítettünk egy fóliát, olyat, amilyet építkezéseknél használnak, ezt fellocsoltuk vízzel, és ezen keletkezett egy kb. háromszor három méteres felület, amin lehetett gyakorolni. Később az óvodából a nagymamám minden nap kivitt a műjégpályára, ahol már száguldozhattam az emberek között, majd ötéves koromban kezdtem el műkorcsolyázni.

Akkor hogyhogy nem a műkorcsolyát választottad?
Hatéves voltam, amikor először láttam a tévében egy közvetítést az Ifjúsági Barátság Versenyről, akkor még volt ilyen a szocialista országok között. Itt láttam Hunyady Emese gyorskorcsolyázót, ekkor ráböktem a televízióra, és azt mondtam anyunak: látod, ezt szeretném csinálni, nem azt, amit te. Erre ő azt válaszolta, hogy rendben van, így legalább nem pontra megy a verseny, hanem másodpercre. Ezután édesanyám talált nekem egy edzőt, Görgényi Andrást, aki utána tíz évig tanított korcsolyázni. Ezt követően egy évig párhuzamosan űztem a két sportágat, de a második műkorcsolyás év végén az edzőm azt mondta: "Édes lányom, nagyon jól állsz a pengén, nagyon biztonságosan tudsz korizni, de úgy mozogsz, mint egy medve". Ekkor abbahagytam a műkorcsolyázást, és azóta csak a gyorskorcsolyával foglalkozom.

Miért pont egy téli sportot választottál a Magyarországon divatosabb sportágak helyett?

Mivel kicsi korom óta nagyon szerettem korcsolyázni, méghozzá gyorsan, így más sportág nem is igazán jött szóba. Nagyon szeretek még szörfözni. Nyaranta amint alkalmam adódik rá, irány a Balaton. Háromszor voltam már a Garda-tónál is, nagyon imádtam. Esetleg még ez jöhetett volna számításba, bár minden sportot nagyon szeretek, de ez a sportág az, ami igazán megfogott.

Mögötted van már négy olimpia, huszonegy magyar bajnoki cím, gyorskorcsolyában minden távon és minden összetettben te vagy az országos csúcstartó. Milyen céljaid vannak még?
Tulajdonképpen szerettem volna a mostani olimpián az első húsz közé kerülni, de nem vagyok csalódott, mivel olyan időket futottam, amilyenekre nem is számítottam. Várakozásaimon felüli fejlődést produkáltam ebben a szezonban, ez újabb lökést adott a folytatáshoz, ezért úgy gondolom, hogy még négy év belefér, és még egy olimpiát meg tudok csinálni. Ezen a nyáron Hunyady Emesével készültem fel, és az edzéseket többnyire közösen végeztük. Emese edzője mondta, hogy még nagyon sok van bennem, és ez - az eredmények tükrében - komoly lökést adott nekem. Ez is hozzásegít ahhoz, hogy még négy évig tudjam folytatni.

A Magyarországon hagyományosan sikeres sportágakat komoly összeggel támogatja az állam. A gyorskorcsolya mennyire tartozik a támogatott sportágak közé?
Nem sok pénzt szántak rá, de az idén nem panaszkodhatunk. Ebben az olimpiai évben tisztességesen elláttak minket felszereléssel, fedezték az edzőtáborok költségeit, tehát tulajdonképpen mindent finanszírozott az Olimpiai Bizottság és a Magyar Korcsolya Szövetség. Ez nagyon sokat számít, mert körülbelül hárommillió forint jutott rám, ami az utóbbi idők legnagyobb összege. Ezért én csak hálás lehetek, hiszen lehetővé tették, hogy egy olyan felkészülést tudjak produkálni, amilyen eddig még nem volt, és az eredmények is ennek megfelelően alakultak.

Milyen körülmények között és hogyan zajlott az olimpiai felkészülés?
Június elején kezdődött az igazi felkészülés, amikor is három hétre Svájcba, magaslati edzőtáborba utaztam. Itt főleg biciklis edzések, kondizás és gimnasztika zajlott, de voltak rövid távú futóedzések is, amelyekkel a rajtot gyakoroltuk.

Névjegy
Születési idő: 1976. 08. 26.
Magasság, súly: 180 cm / 75 kg
Lakhely: Budapest
Foglalkozás: könnyűipari mérnök, marketing szakértő
Hobby: szörf, Forma-1, olvasás, főzés, sütés
Sportpályafutásának kezdete: 1982
Versenyszámok: gyorskorcsolya 500 méter, 1000 méter, 1500 méter
Legjobb eredmények: 21-szeres magyar bajnok, minden távon és összetettben országos csúcstartó, olimpiai 24. (1000 m, 2002), olimpiai 27. (1500 m, 1988), olimpiai 30. (500 m, 1994), olimpiai 32. (500 m, 1992 és 1998), öszszetett Eb-17. (1998), sprint vb-23. (1996), összetett junior vb-14. (1994)

Milyen szerepet játszik a felkészülésben a kerékpározás?
Az ősz közeledtével, egyre több speciális gyakorlat épült be a felkészülésbe, például a korcsolyamozgás utánzása. Aztán ahogy jött a tél, egyre több lett a görkorcsolyás gyakorlat, amit egy idő után felváltott a rendes korcsolyaedzés. Mindezekkel párhuzamosan csökkent a biciklis edzések száma, amelyet alapvetően két részre lehet bontani. Az egyik az állóképességi edzés, amikor órákon keresztül folyamatosan biciklizünk, a másik pedig a rövid ideig tartó, maximális erőkifejtést igénylő, többször ismétlődő gyakorlat pihenők beiktatásával.

Mi a véleményed azokról a nézetekről, amelyek szerint a magyaroknak fölösleges részt venni a téli olimpián, mondván, "ami nem megy, azt ne erőltessük"?
Salt Lake City-ben az egyik téli olimpiával kapcsolatos magyar portálon rendszeresen találkoztunk ezekkel a véleményekkel, nagy érdeklődéssel olvastuk őket, ez volt a mi napi sajtónk. Nekem az a véleményem, hogy mindig is volt, és mindig is lesz olyan, aki ellene van a magyar sportnak, különösen a téli sportnak. Szerintem ezzel nem szabad foglalkozni azoknak, akik tényleg szeretik, amit csinálnak. Amíg az Olimpiai Bizottságnak szüksége van a magyar téli sportokra, addig nincs félnivalónk. Úgyhogy aki azt mondja, hogy nincs szükség magyar téli sportra, az ne menjen télen sem szánkózni, sem síelni. Tény, hogy nem vagyunk alpesi ország, de legalább azt a kicsit próbáljuk meg hozzáadni a magyar sportélethez, amit tudunk. Én úgy érzem, hogy a magyar csapat nagyon jó eredményt nyújtott.

Milyen terveid vannak a sportpályafutásod utáni életeddel kapcsolatban?
Két diplomám van. Az elsőt a Könnyűipari Műszaki Főiskola, csomagolástechnológiai szakán szereztem, majd egyéves tanulmányi pihenő következett a '98-as naganoi olimpia miatt. '99 februárjában a közgázon keresztféléven másoddiplomásként kezdtem el a marketing szakot, amelyet 2001 áprilisában fejeztem be. E két szakma valamelyikében vagy a kettőben együtt szeretnék dolgozni. A Közgázon a szakdolgozatom címe "A csomagolás mint marketingeszköz" volt. Ez egy olyan téma, amelynek nincs magyar irodalma. A konzulens, aki segített megírni ezt a szakdolgozatot, azt mondta, hogy szívesen segítene nekem, ha esetleg úgy döntenék, hogy könyvet írok erről. Úgyhogy ha vége a szezonnak, elképzelhető, hogy nekilátok a könyvnek. Ez már csak abból a szempontból is hasznos lenne, hogy így új információkhoz juthatnék a csomagolóiparral kapcsolatban, amely ugyanolyan gyorsan változik, mint például a számítástechnika. Szóval vannak terveim...

Szöveg: Toma András
Fotó: Hajdu András

tartalom