Tudomány

Kénsav marja a svéd csatahajót
A kénsav maró hatásával küszködik a II. Gusztáv Adolf parancsára építtetett 1628-as csatahajó.
A Vasa névre keresztelt, 1990-ben a felszínre hozott svéd csatahajó külön múzeumban tekinthető meg Stockholmban. Legalábbis egyelőre.
A különlegesen nagy - szakértők szerint túlméretezett - hajó sohasem állt csatasorba. 1628. augusztus 10-ére tervezett első útja során felborult, és elsüllyed még a kikötőben. Szakértők szerint nem biztosították megfelelően az amúgy is nagy testű hajó egyensúlyát.
Ennél is nagyobb probléma azonban a stockholmi egyetem profeszszora, Magnus Sandström felfedezése, miszerint a több száz éves hajóroncsot kénsav marja. A kutatók figyelmét a sókristályok számának jelentős növekedése hívta fel a veszélyre, amely az egész hajótestet fenyegeti. A roncson nagy mennyiségben gyülemlett fel a kén, amely az oxidációs folyamat során kénsavvá alakult. A fő problémát a hajó szinte teljesen elrozsdásodott 9000 vastraverze okozza, amely tökéletes katalizátorként - mondhatjuk gerjesztőként - szolgál a kémiai reakcióban.
A Vasa megmentéséhez csaknem öttonnányi kénsav semlegesítésére lenne szükség. Mivel azonban a tudósok szerint ez szinte lehetetlen, olyan vegyszert kellene kitalálni, amely segítségével kiküszöbölhetnék a vastraverzek katalizáló hatását. Tehát, aki még egyben szeretné látni a hajót, az mielőbb utazzon a svéd fővárosba!

A mutogatás agyserkentő hatású
Kutatások szerint serkentő, ha beszéd közben gesztikulálunk.
Egy német szakfolyóirat, a Gehirn und Geist szerint chicagói professzorok különleges felfedezésre jutottak. Több kísérletet végeztek, amelyek végül bizonyították: a gesztikulálás segíti a magyarázást.
A kutatók kísérleti alanyaikkal számtani feladatokat végeztettek, majd azt követően szavak és betűk sorozatát kellett megnézniük - azokból minél többet megjegyezve. A feladat végén meg kellett magyarázniuk, hogy milyen módon oldották meg a számtani feladatokat.
A feladatok elvégzése alatt az alanyok használhatták kezüket gesztikulálásra is. Amikor a kutatók kikérdezték őket, hogy mennyit jegyeztek meg a szavakból és betűkből, arra az eredményre jutottak, hogy azok az emberek, akik magyarázat közben gesztikuláltak, átlagosan húsz százalékkal többet tudtak megjegyezni.
A szakértők szerint a gesztikulálás közben az információ egy jelentős része nem verbális, hanem vizuális jelekkel raktározódik az agyban. Emellett úgy gondolják, a kezek használata csökkentheti a beszéddel járó megerőltetést, így a gondolkodást is. A chicagói egyetem professzorai úgy nyilatkoztak: még van mit bizonyítani a további kísérletekkel.

A hullámok bajnoka a kaméleon
A fogószemű gyík után már nem is nagy dolog átszelni az óceánokat.
A New York-i American Museum of Natural History munkatársai világszerte 52 millió kaméleonfaj génjeit vizsgálták meg, és arra a következtetésre jutottak, hogy a kaméleonok az óceánokat átúszva terjedtek el a Földön.
Sokak szerint a feltételezés meglehetősen érdekes, mivel a rettenthetetlen gyíkok rendkívül rossz úszók. Kis méretű, karmos lábaikkal azonban a sodródó fatörzsekbe, gallyakba erősen belekapaszkodva az elmúlt 26 millió év során sokszor szelték át a nagy vizet.
Chris Raxworhy, a csoport vezetője szerint az Afrika déli partja mellett fekvő Madagaszkár szigetéről származnak a fura gyíkok, amelyek több hullámban szállták meg a világot. Más kutatók szerint a gyíkok valószínűleg a kontinensek szétválásával kerültek különböző földrészekre, és ez okozhatja génjeik rendkívüli hasonlóságát. Oliver Rieppel, a Field Museum hüllőevolúció kutatója szerint a feltevés abszurd. Állítása szerint azért különlegesen szkeptikus a kérdésben, mert a kaméleonoknál rosszabb úszót keresve sem találhatnának.

Tömeges önpusztítás a delfineknél
Egyesek szerint természetes népességszabályozás, mások szerint környezetszennyezés.
Már a mitológia korából is kedvesen néz le ránk a különlegesen intelligens vízi emlős. Az emberek valami megmagyarázhatatlan oknál fogva mindig is kedvelték a delfineket, az azonban a dolog külön érdekessége, hogy a rokonszerv kölcsönös.
Nemrégiben Franciaország északi részén - eddig titokzatos módon partra vetett vagy vetődött - mintegy százötven fős delfincsapatot találtak. Hála a helyi lakosok, valamint a csendőrség szeretetének és igyekezetének, csaknem kilencven delfint még épségben visszairányítottak az óceánba. A dolog rendkívül nagy teljesítmény volt, hiszen egy kifejlett delfin két méteres, és elérheti akár a két mázsát is.
A történtek nem példa nélküliek, januárban már egy háromszáz fős "delfinóvoda" is partra vetődött, esetükben azonban nem volt elég gyors a segítség.
A látszólag tömeges öngyilkossági kísérletre nincs magyarázat. A csapat tagjai általában vegyesek, vannak közöttük öregek és fiatalok egyaránt. Egyes feltételezések szerint elképzelhető, hogy a természet így akarja megoldani a népességszabályozást. Más szakértők véleménye szerint valószínűbb, hogy a népes delfincsoport egyszerűen elvesztette a tájékozódási képességét, amely könnyen előfordulhat egy halraj üldözése közben.
A környezetvédők a rejtélyes delfinpusztulást a tengerek egyre nagyobb mértékű szennyezettségével is magyarázzák. Számos partra vetett és később felboncolt delfin gyomrában találnak nehézfémeket, nejlonzacskót és egyéb hulladékokat, ugyanakkor ezek az állatok jó fizikai kondícióban voltak. A delfinkutatók szerint tudományuk egyelőre gyerekcipőben jár, s nem is fog egyhamar felnőni, mert e luxusnak minősíthető szenvedélyre egyre kevesebb pénz jut.

tartalom