Sovány testben kövér lélek

Naponta megméri a súlyát? Nem baj! Állandóan fogyókúrázik? Zsírégető tablettákat szed? Remélhetőleg konzultált szakemberrel. Előfordul, hogy hányással üríti ki gyomrát? Ez komoly probléma! Haladéktalanul forduljon orvoshoz!

A betegség története
Az evési zavarokat csak az elmúlt húsz évben kezdte "komolyan venni" a hivatalos orvostudomány, noha a betegség történeti előzményei századokkal ezelőttről ismertek, a bulimia csak 1979-ben jelent meg önálló betegségegységként. Az anorexiát már a XVII. században leírták, de egészen a 20. századig az agyalapi mirigy rendellenes működésének tulajdonították. Napjainkban a testsúllyal való foglalkozás nem elsősorban a kövérség testi betegségeket okozó ismert rizikója miatt gyakori, hanem inkább a média, a divatmagazinok által sugallt "elfogadott" testképhez való igazodás az, amely komoly diétára, fogyókúrára sarkall legtöbbünket.

Anorexia nervosa
Az anorexia nervosa esetében a páciensek súlyos fogyókúrával, testedzéssel mindent megtesznek azért, hogy testsúlyuk nehogy a korra és testmagasságra vonatkozó minimális testsúlynorma felett legyen, emiatt súlyosan soványak. A diagnózis fontos kritériuma, hogy a testsúly az elvárthoz képest legalább 15%-kal alacsonyabb szinten van. Ezek az emberek látható soványságuk ellenére folyamatosan attól rettegnek, hogy elhíznak. Általában a környezet tiltakozása ellenére túlsúlyosnak tartják magukat, vagy pedig úgy érzik, hogy valamelyik testtájuk túl kövér, még akkor is, ha nyilvánvalóan soványak. A nők esetében ebben a stádiumban általában elmarad a menstruáció. Az anorexia általában 12-18 éves korban kezdődik.

Bulimia
A bulimiás páciensekre ugyanígy jellemző, hogy állandóan aggodalmaskodnak az alakjuk és a testsúlyuk miatt, azonban szigorú diétájukat kontrollálhatatlannak megélt falásrohamok szakítják meg, amikor is nagy mennyiségű ételt fogyasztanak el rövid idő alatt. Rendszerint önhánytatással, hashajtó vagy vízhajtó szedésével, testedzéssel próbálják a falásrohamok utáni bűntudatban testsúlyukat csökkenteni. Általában legalább három hónapig fennálló, heti két falásroham esetén mondjuk ki a diagnózist, súlyos esetekben azonban napi 8-10 falásroham/hányás is előfordul.
A bulimiások testsúlya változó lehet, előfordulnak sovány, kövér, de normál súlyú betegek is. A bulimia 17-25 éves korban kezdődik

Mikor forduljunk orvoshoz?
Általában, ha a fentiek alapján felfedezzük magunkon az evési zavarok valamilyen tünetét, már érdemes szakemberhez fordulnunk, ahol hasznos tanácsokat, illetve szükség esetén megfelelő kezelést kaphatunk tüneteink csökkentéséhez. Ha családtagjaink között fordul elő hasonló, legtöbbször a menses kimaradása, a kemény diéta, gyengeségérzés, a hűtőszekrény időszakos, "titokzatos" kiürülése hívja fel a figyelmet. Ne késlekedjünk a problémát komolyan venni, hiszen a korai kezelés nagyobb sikert ígér. Evészavar ambulanciánkon szívesen fogadjuk az eddig problémáikat eltitkolók jelentkezését.
Napjainkig az evészavarok kialakulásában nem találtak csak egyetlen okot. Azonban számos olyan tényező létezik, amelynek együttes előfordulása esetén nagy valószínűséggel kialakul az evészavar. A leggyakrabban előforduló viselkedés, amely evészavarhoz, bulimiához vagy anorexiához vezet, a diétázás. A tévé, a rádió, az újságok tele vannak a különböző fogyást ígérő csodaszerek hirdetéseivel, a "tuti biztos fogyasztó diéták"-kal, így ezekről szinte mindenki tud, bent van a köztudatban, hogy fogyókúrázni kell! Természetesen nem mindenkinél fejlődik ki evészavar, aki diétázik, mint ahogy nem mindenkinek csökken a súlya a diétától sem. Azonban a diétázás mindig a soványságra fókuszál, és az étel bevitel csökkentését tűzi ki célul, így nagyon gyakran arra buzdítja az embereket, hogy anorexiássá váljanak, vagy pedig késő délután hirtelen falásrohamuk legyen, amikor az éhségérzetük áttöri a napközbeni szigorú diétát.

Az evészavarok megértése
Az evészavarok nagyon bonyolult pszichológiai és viselkedési problémák, amelyek nagyon közel állnak a depresszióhoz és az alacsony önértékelés problémaköréhez. Az anorexiás, bulimiás betegeknek az evészavar egész életüket kitölti. Gyakran előfordul, hogy a zavart táplálkozási szokások, a kóros súlycsökkentő viselkedések más személyes problémákat fednek el (iskolai vagy teljesítményproblémák, párkapcsolati vagy családi zavarok, női identitászavarok, perfekcionizmus, öndestruktivitás stb.) Annak a személynek, aki úgy érzi, hogy valamilyen módon elvesztette a kontrollt az életében, az evészavar egy lehetséges eszközt jelenthet valamiféle erő vagy kontroll visszaszerzéséhez. Egy olyan kultúrában, amely a testsúlycsökkenést és a soványságot idealizálja, az olyan sérülékeny emberek számára számára, mint a bulimiások és az anorexiások, a súlycsökkenés egy lehetséges megoldás lehet minden problémájukra.

Vegyük észre saját határainkat
Mindezzel együtt, legvégül mégiscsak a problémával küzdő rokonunknak, ismerősünknek kell eldöntenie, hogy segítséget kér-e. Ha ő úgy dönt, hogy nem akar ezzel foglalkozni, nagyon kevés az esély, hogy sikert érünk el akkor, ha forszírozzuk egy ilyen döntésben.
Ez persze nem azt jelenti, hogy abba kell hagyni az ő támogatását. Néha sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a beteg észrevegye, hogy a dolgok kontrollja kikerült a kezéből. Értessük meg szeretteinkkel, hogy nehéz helyzetben vagyunk, mert nem tudjuk olyan dologra rávenni, amit ő nem akar, de ennek ellenére vegyük komolyan a dolgot, beszéljünk a kezelés előnyeiről és elmaradásának hátrányairól. Azok a betegek, akik felgyógyultak az evészavarukból, gyakran számolnak be arról, hogy barátaik, családtagjaik ahelyett, hogy segítettek volna nekik a probléma megoldásában, rendszerint ugyanazokat a dolgokat ismételgették: miért eszel keveset, miért kell hányni minden étkezés után, miért vagy ilyen sovány, egyél még egy kicsit stb.

Mit várhatunk a gyógyulástól
Ha ismerősünk, barátunk végül is beleegyezik a kezelésbe, természetes, hogy várjuk az eredményeket. Fontos tudnunk, hogy a gyógyulás hosszú folyamat, és a változást a viselkedésben és attitűdben hosszú ideig nem vesszük majd észre. Készen kell lennünk a másik változékony érzelmi állapotainak elviselésére. Lesznek visszaesések, nehéz időszakok, és csak hosszú távon, tendenciájában látjuk majd a javulást. A gyógyulás nagyon sok időt és energiát vesz igénybe. Fontos, hogy eközben folyamatosan biztosítsuk a beteget arról, hogy támogatjuk, néha kérdezzük meg, hogy van, és bátorítsuk. A családtagok és barátok türelme a gyógyulás fontos tényezője a folyamatban.

Mit tehetünk?
Ha felfedezzük, hogy egy rokonunk vagy barátunk evészavarban szenved, fontos, hogy kifejezzük véleményünket. A végső célunk az legyen, hogy az illető forduljon szakemberhez forduljon segítségért. Mivel az evészavarok komplex pszichológiai problémák, amelyeknek súlyos, veszélyeztető következményei vannak, ezért alapvető, hogy a szenvedő fél megfelelő kezelésben részesüljön. Nagyon sok jól képzett orvos, terapeuta képes ma már az evészavarok modern, integratív kezelésére.


 

Megkérdeztük Dr. Treuer Tamás pszichiáter főorvost, pszichoterapeutát,
OPNI/Evészavar ambulancia, 1021 bp., Nyéki u. 10-12.
tel.: 06/1-391-5315, 391-5300

Mit nevezünk testképzavarnak?
Általában a testképzavarról az evészavarok kapcsán szoktunk beszélni. A fogalom azt fedi, hogy az ember mennyire van jóban a saját testével. Mennyire érzi magát jól a bőrében, mennyire elégedett a testével, egyes testrészeinek alakjával. Ezt a viszonyt tesztekkel, feltáró beszélgetésekkel lehet kideríteni.

Mi a normális testkép?
Nemcsak a kialakult testképről van szó, hanem az evési mintáról is. Arról, ki hogyan étkezik. A testsúly irányából is meg lehet közelíteni a kérdést, másrészt a testhez való viszonyból is, melyet testképnek hívunk.
De meg lehet közelíteni a súlyszabályozás felől is, azaz fontos feltárni azt, mennyit eszik az illető, és milyen rendszerességgel. Van-e falásrohama, használ-e súlycsökkentő szereket. Az enyhe diéta és a mozgás természetesen egyáltalán nem kóros. De a súlyos kalóriamegvonás már komoly problémát jelent. Ugyanígy az eltúlzott testmozgás vagy más kóros testsúlycsökkentő módszerek: a hányás, hashajtók, fogyasztószerek, beöntés. Akkor beszélünk bulímiáról, ha a hányás, vagy más kóros súlycsökkentő módszer gyakorisága meghaladja a heti két alkalmat.
Általában a hozzánk forduló betegeknél már sajnos napi gyakoriságról van szó.

A hányás egyáltalán nem kellemes. Hogyan jut eszükbe a betegeknek ez a módszer?
A kultúrtörténetben sem ismeretlen a hánytatás mint módszer. A társadalmi-kulturális köztudatban benne van ez a dolog, az ókorban is része volt a nagy lakomáknak. Az pedig, hogy kellemetlen lenne, tévedés, mert vannak, akik nagyon könnyen hánynak, le sem kell nyúlni a torkukon. A betegnek lelkiismeret furdalása van, megijed attól, hogy többet evett. Emiatt szorong, feszültség keletkezik benne, majd maga a bűntudat vezet ehhez a rituáléhoz, a legkézenfekvőbb módszerhez, a hányáshoz. Kétségtelenül van mintakövetés is, a barátnők elmondják egymásnak, hogy ez is egy megoldás, mint ahogy a hashajtó is. A zsírégető szereket pedig folyamatosan propagálják, nehéz nem hallani róluk.

Vannak-e gyerekkori előzményei az evészavaroknak?
Sokféle elmélet van. A gyermekkorban elszenvedett testi és lelki sérelmeket rizikófaktorként tartják számon. Azoknál a gyermekeknél, akiket bántalmaznak, vernek, gyakran alakul ki testképzavar. Az olyan családokban, ahol túlzottan domináns az anya személye, ahol a lánygyermeknek meg kell küzdenie vele, ott nagyon nehéz felnőni mellette. Ugyanilyen veszélyforrás az alkoholizáló apa.

A betegek fordulnak orvoshoz, vagy a család?
A fiatal betegeknél általában a családtagok fordulnak orvoshoz. Az anorexiát a környezet veszi észre. A család jön hozzánk, mert a beteg akkor még egyáltalán nem észleli a problémát. A bulimiánál a partner is szokta jelezni, hogy baj van, de ott a tudatosság a betegben is megvan, mert ha valaki kapcsolatban él, a partner észreveszi, nehéz leplezni.

Meg lehet gyógyulni, vagy csak tünetmentessé lehet válni?
A betegek nagy része meggyógyul. Sokáig végigkíséri még a betegség, de nem okoz mindennapi problémát a táplálkozás. Már nem gondolkodik azon egész nap, hogy mit egyen, mennyit, és hogy mi hány kalória. Van, aki meggyógyul, van, aki lassabban javul, van, aki nem gyógyul meg, ők többnyire a kellő motiváció hiánya miatt. Úgy érzi, hogy ezzel a technikával jól karban tartja a súlyát, miért akarják ezt tőle elvenni. Fél attól, hogyha abbahagyja, nő a súlya.

Milyen fázisokból áll a kezelés?
A kezelés alapvetően ambuláns. Állapotfelméréssel kezdődik, melynek során azt is meg kell nézni, hogy milyen a prognózis, mennyire súlyos az állapot, milyen súlyosak a tünetek. Meg kell ismerni, mennyire régóta tart ez az állapot, mennyire szokott hozzá állapotához a beteg, mennyire része a betegség az életének. Minél rutinszerűbben sanyargatja magát, annál nehezebben várható javulás. Ha a betegség előnyei és hátrányai nincsenek közel egyensúlyban, akkor nagyon nehéz motiválni a beteget. Ha a betegnek nincs semmi hátránya abból, hogy hány, nehezebb. Hátrány lehet az, hogy fáj már a gyomra, az mégiscsak kellemetlen. Négy alkalmas viselkedésterápiával kezdünk. A beteg a kezelés során konkrét instrukciókat kap, hogyan változtasson szokásain, házi feladatot is adnak neki. Aki nem javul, az gyógyszeres kezelésben részesül, antidepresszánst célszerű szednie. Aki ennek hatására sem javul, annak bentfekvő evési tréninget állítunk össze. Sokakra jól hat, ha kikerülnek a környezetükből.
A pszichodrámát is alkalmazzuk a terápiában azoknál a betegeknél, akik nehezebben gyógyulnak. Arról van szó, hogy valós helyzeteket modellezünk a drámajáték segítségével, a szerepjáték során fejlődik az önismeretük. S ez hatalmas lépés az egészségessé válás útján.

A szöveget dr. Treuer Tamás segítségével összeállította:
Lengyel Gabriella,
Illusztráció: Bognár Tamás

tartalom