Paleodiéta

Már megint valami új irányzat! Már megint Amerikából. Nem biztos, hogy maradéktalanul el kell fogadni, de elgondolkodni érdemes a paleodiétán. Azon, hogy mitől nem hízott meg az ősember.

Frédi és Béni kövér volt, mert KőDonald'sba járt, Irma és Vilma, a két kőkorszaki nőstény viszont karcsú volt, mint a nádszál. Ray Audette, a Neandervékony című könyv szerzője foglalkozott először azzal a problémával, amelyet a modernkori környezet ártalmai okoznak. Vajon mi az oka őskori vékonyságunknak és mai modern kövérségünknek? Ilyen típusú kutatások és irányzatok ugyan mindig voltak, de a pránaevés vagy a vegetarianizmus különböző fajtái nem nyújtottak kielégítő megoldást.
Elvégre az embernek zápfoga is van. Ray úgy véli, a környezeti ártalmaktól való puffadásért az évszázadok során kialakult technológiák a felelősek. Vagyis biztonsággal csak olyasmiket ehetünk, amelyek feldolgozatlan, nyers termékek. Ő maga is csupán azt fogyasztja el, amit meztelenül, egy késsel a szavannán el tudna ejteni, vagyis nem kell főzni, sütni, átalakítani. Mert egyébként humán fogyasztásra alkalmatlanok. Gondoljunk csak bele: századunk leggyakoribb betegsége az allergia (lisztérzékenység, tejcukor-érzékenység stb.), nem alakult volna ki mesterséges adalékanyagok nélkül.
Az emberek több mint hárommillió éve élnek a Földön, de a Homo Sapiens, legközelebbi ősünk, még csak százezer évvel ezelőtt jelent meg. A paleolitikum kétszázezerévvel ezelőtt kezdődött, és kb. százezer évig tartott. A nomád időkben vadászással, halászással, gyümölcsök, magvak, gyógynövények és zöldségek gyűjtögetésével szerzett magának élelmet. Tízezer évvel ezelőtt már képes volt raktározni ennivalóját, ez volt a magvak kora.
A neo-felmelegedés időszakában, amikor a jégkorszak, a jegesedés befejeződött, az egyenlítőről a jég visszahúzódott a sarkkörök tájára.
A fagyasztás technológiája után a legnagyobb felfedezés a növénytermesztés volt. Mivel az eltárolt élelmiszerek egy részét elvermelték, a nők, akik vigyáztak a raktárra (esetleg megjelölték egy bottal, hová ásták el a magvakat), rájöttek, hogy a földben maradt magokból növények bújnak elő. 7800 évvel időszámításunk előtt Délkelet-Ázsiában kezdődött el
a növénytermesztés, főleg az esősebb területeken. A búza és az árpa azóta kerül asztalunkra, bár a vad gabonafélék csupán 2-4 magot hoztak maguktól, így kenyeret keveset készítettek, inkább magában rágcsálták ezeket. Kétezer évnek kellett eltelnie, hogy a magvakat őrölni kezdjék, illetve a háziasított állatok etetésére használják. A hús- és tésztafogyasztók ekkor csupán a Föld lakosságának öt százalékát tették ki. Viszont a gabonaevésnek még párszáz évvel később, Egyiptomban, Mezopotámiában is a kultuszát élték.
A nomád életmód nem kedvezett az elnépesedésnek. Akkoriban nem a radioaktivitás vagy az anyagiak gátolták a szaporodást, hanem az, hogy az anya a vándorlások során csupán egy csecsemőt tudott magával cipelni, miközben a többieknek a saját lábukon kellett megtenniük az utat. Sok kisgyermek ezt nem élte túl. Időszámításunk előtt tízezer évvel ezért letelepedtek, és benépesítették Európát, ahol nagyrészt növénytermesztésből éltek. A gabonafélék fogyasztása ekkor duplájára-triplájára nőtt, és egy negatív genetikai szelektálódás indult meg a gabonafogyasztók körében. Írországban, ahol a gabonafélék kiválogatása és fogyasztása csak ötezer évvel később, azaz i.e. 3000-ben indult meg, ötezer éves időeltolódással szintén megkezdődött ez a genetikai szelektálódás. Az ok mindkét esetben a glutén-intolerancia volt. Vagyis, amíg az ember csupán a vadon növő gabonát ette, azt is kismértékben, az egészségére nem hatott károsan. Amint azonban befolyásolni kezdte a terméshozamot (öntözéssel, trágyázással), és termékeket készített belőle (kenyeret, tésztát), betegséget okozott.
Az étkezés "fejlődésével" párhuzamosan több ilyen betegség megjelenését is megfigyelhetjük. A paleodiétát összeállító, illetve a neolitikus ember táplálkozásával, szokásaival foglalkozó biológusok, történészek és más szakterületek kutatói ezért azt állítják, hogy az ember emésztőrendszere és fogazata alapvetően a feldolgozatlan, nyers ételek fogyasztására való. Akik tehát azt állítják, hogy gumós zápfogaink húsevő múltunkra utalnak, igazuk van. De a húsevés nyers húst, bogarakat és kisebb emlősöket jelentett, és ezek ételeink kisebb részét tették ki. Abban a legtöbb kutató egyetért, hogy ha csupa olyan ételt fogyasztanánk, amelynek feldolgozása, emésztése évezredek alatt ivódott belénk, egészségesebbek lennénk.

Kőkorszaki gyakorlatok diétázóknak
Mivel a kőkorszaki menü kalória- és zsírszegény, ideális fogyókúrázáshoz. De mint tudjuk, nincs súlyveszteség mozgás nélkül. Az alábbi egyszerű gyakorlatok napi rutint adnak, és kontrollálják a testsúlyt. Heti három-négy alkalommal kell elvégezni őket. Ha kevés az ideje, melegítsen be, folytassa két kedvére való feladattal, majd egy nyújtógyakorlattal fejezze be!
Bemelegítés
- lábujjhegyen ugrálás
- futás: 10-20 másodpercig fusson teljes erejéből, majd sétáljon ugyanennyit! Ismételje a két gyakorlatot váltakozva, amíg lihegni nem kezd!
Gyakorlatok
- fekvőtámasz (variálhatja: ujjhegyen támaszkodva, könyökölve, lábat felpolcolva, térdelve stb.)
- felugrás: guggolásból ugorjon olyan magasra, amilyenre csak tud!
- fejenállás - az egyensúlyérzék fejlesztéséért és a nyaki izmok erősítésére
- erősebb felsőkar: fekvőtámasz álló helyzetben: tenyereljen a falnak, majd nyomja hátra magát
- ugrálás - saját stílusában ugráljon olyan gyorsan, ahogy csak tud!
A fenti gyakorlatokat mindig addig ismételje, amíg nem kezd el lihegni!
Nyújtógyakorlattal (például híddal, spárgával, cicaháttal, felső ajtófélfa-érintéssel) zárja az edzést!
Ha unalmasnak találja ezeket az egyszerű gyakorlatokat, módosíthatja a sorrendet. A japánok kártyákkal kötik össze a gyakorlatok jelentését. Vegyen elő egy pakli francia kártyát (saját értelmezést adhat egy pakli magyar kártyának is).
A fekete lapok fogják jelenteni a kinyomásokat, a pirosak az ugrálásokat. Húzzon egy lapot, és annyiszor ismételje az adott feladatot, ahányas szám áll rajta. Például: Kőr 9 = kilenc felsőkar erősítés, vagy kilenc fekvőtámasz

Edzés kártyákkal
A japánok kártyák húzásával teszik változatosabbá az edzést. A kártyalapokon látható szám mindig az ismétlésszámot jelöli. A leggyakrabban alkalmazott sorrend a következő:
- Először két lapot húznak. Az első a kinyomásokat, a második az ugrásokat jelenti.
- Másodszorra két lapot húznak. Az első a kinyomásokat, a második a felüléseket jelenti.
- Harmadszorra négy lapot húznak. Az első a kinyomásokat, a második az ugrásokat, a harmadik vagy felülést vagy lábemelést, a negyedik lap hídállást jelent.
- Negyedszerre négy lapot húznak. Az első karerősítést, a második guggolásból felugrást, a harmadik lebegő felülést, a negyedik húzódzkodást jelent.
- Ötödszörre szintén négy lapot húznak. Az első kinyomásokat, a második ugrásokat, a harmadik felüléseket, a negyedik guggolásból felugrást jelent.

Mit ehetünk és mit nem?
Genetikai örökségünk 99 százaléka negyvenezer évvel ezelőttről való, még mielőtt a Homo Sapiens kialakult volna, és 99,99 százalékuk véglegesült tízezer évvel ezelőtt, mielőtt mezőgazdasági termelésbe kezdtünk volna.
A történészek fejlett módszerei pedig lehetővé teszik, hogy a fennmaradt csontokból és azok környezetéből feltérképezzék, mit ettünk, mik voltak a szokásaink. Tízezer évvel ezelőtt minden ember vadászó-gyűjtögető volt, étrendje éghajlattól és tájegységtől függően különböző gyümölcsökből és húsfélékből állt. Körülbelül százezer generációnyi ember élt ilyen módon, csupán ötszáz generáció függött a mezőgazdaság nyújtotta élelmiszerektől, és csupán tíz generációnyi idő telt el azóta, hogy iparosítottuk az élelmiszergyártást. A génjeink viszont még ma is úgy működnek, ahogy negyvenezer esztendeje
beprogramozódtak.
Például az állatok háziasításának korában az omega-3 zsírsavak és az omega-6 zsírsavak aránya 11:1 volt, mára ez 1:1 ételeinkben.
A vitaminszint is megnőtt, mégpedig 1,5 százalékról 5 százaléknyira.
Ma a fentiek alapján a tiltott gyümölcsök közé tartozik az ásványi anyagokkal, vitaminokkal dúsított készítmények sokasága. Fűszerek, szódavíz, üdítőitalok, liszt (kenyér, tésztafélék), sör, tej, rizs, kukorica, krumpli, chips, minden mesterséges színezékkel, ízesítővel, édesítővel ellátott termék. Minden, ami termelési folyamaton ment végig. Ezért soroltuk fel a rizst is, amelyet olajjal kezelt gépek csiszolnak, gőzölnek, hántanak simára, egyformára, "főzésre alkalmassá". A krumpli azért nem fogyasztható, mert főzés, sütés nélkül emésztésre alkalmatlan anyagokat tartalmaz. A paleodiéta szerint nem fogyaszthat tejterméket, babféléket, cukrot, csírákat, kukoricát, olajat, mogyoróféléket, NutraSweet-et, alkoholt, keményítőt és más "mérgeket", amelyek a mai kor termékei.
Az évmilliók során belénk rögzült táplálkozási szokások megváltozásával egy időben megsokasodtak betegségeink. Újfajta fertőzések, ismeretlen kórok ütötték fel fejüket, hiszen több támadási felületet nyújtottunk a baktériumoknak. A leggyakoribb allergének például a gabonafélék, a tej, a szója és a mogyorófélék. Sajnos az allergiát társadalmunk már nem tekinti betegségnek, ugyanakkor nem vesszük tudomásul, hogy oka egy tőről fakad a szív- és érrendszeri megbetegedések, a reumatikus betegségek és a rák lehetséges okaival. Ez utóbbiak is a fogyasztói társadalom kialakulásával egy időben terjedtek el, mint ahogy táblázatunkból is kiolvasható.
A tej - amely a legtöbb ember szerint egészséges - szintén nem létezett a paleolitikus korban. Sokan azért vásárolnak zsírszegény, esetleg nulla százalékos tejet, tejterméket, mert úgy tudják, hogy a tejzsír lerakódik az artériákban és így érrendszeri megbetegedéseket okoz. Nos, igaz, hogy a tejzsír ártalmas, ám a tejben található protein még több gond forrása. Stephen Seely, a WHO-val együttműködve egy kutatás során kimutatta, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések nagy részét nem
a hús, nem a tojás, nem az állati zsírok, hanem a tejprotein, másodsorban a tejzsír, harmadsorban a cukor okozza.
A fentieken túl a tejfogyasztás erősödésével előretörtek más artériás megbetegedések, emésztési zavarok. A tej elősegítheti az öregkori diabétesz megjelenését, szerepet játszhat a mentális betegségek és a prosztatarák kialakulásában. A paleodiéta szemszögéből a fenti adatoknak igenis van értelme, hiszen az összefüggések adatokkal alátámaszthatók. Mi azonban senkit nem akarunk eltántorítani a tejfogyasztástól.
Mint ahogy a húsevéstől sem. A paleodiéta szempontjából ugyanis a két nagy veszélyforrást a tejtermékek és a tésztafélék (gabonából készült termékek) teszik ki, a hús viszont nem kerülendő. Bár a húst okolták már vastagbélráktól szívinfarktus előidézéséig mindennel, mi most cáfoljuk ezeket az állításokat. Rákot például abban az esetben idéz elő hús, ha azt odaégették, túlfőzték. Más esetben nincs összefüggés a hús és a rák között. A hússal együtt bevitt anyagok természetesen előidézhetik a vastagbél, vagy más szerv daganatos megbetegedését. Az úgynevezett starterkultúrák, amelyek a hús érését gyorsítják (például szalámikban), vagy a cukor elősegítheti ezeket a folyamatokat. Vagy gondoljunk arra, mivel szoktunk húst enni: a hamburgerben zöldséggel, zsemlével, a rántott húst hasábkrumplival és üdítőitallal, hot dogként kiflivel és még sorolhatnánk. Friss húst kevesen esznek csupán salátával. Ezen túl a legtöbb húskészítményt rákkeltő tartósítószerekkel kezelik. A halászó-vadászó korokban azonban nyoma sem volt daganatos megbetegedéseknek vagy vastagbélráknak, pedig az ősember egyes időszakokban - például télen - szinte kizárólag húson élt. Az is igaz, hogy a vadhúsok kevesebb zsírt tartalmaznak, míg a tenyésztett állatokat zsírtermelődést serkentő peszticidekkel, szójagranulátummal hízlalják, így a kevés mozgástérrel, karámban nevelt állatok nem természetes zsírokban gazdag húshozamot fognak termelni.
A természetes hús mindenképpen tartalmaz sztearinsavat (egy telített zsírsavat) illetve linolénsavat, amely rákmegelőző, zsírégető. Ezenkívül a húsban található zsírok fele telítetlen zsírsav, ugyanaz, ami az olívaolaj nagy részét is kiteszi. A hús B-vitaminokban gazdag (ez emeli a homocisztein-szintet a vérben, amely segít megelőzni a szív- és érrendszeri megbetegedéseket.) Gazdag cinkben, vasban, foszforban.
Alapvető elvként azt tudjuk javasolni, hogy felváltva fogyasszon mindenféle húsfajtát: csirkét, halat, marhát, disznót, libát, kacsát, kagylót, rákot, birkát, kecskét, pulykát!

Paleolitikus étrend
Ezek után felmerül a kérdés, hogy mit lehet még enni? Mert hússal, rovarokkal, teknősökkel, kagylóval nem lehet jóllakni. Mindenekelőtt bogyókat, gyümölcsöket - és kisebb arányban zöldségféléket fogyasszunk.
A Hayonim Barlangban, Izraelben egy a kétszáz évvel ezelőtt élt ősember életét tanulmányozhatják a turisták. A Nyugat-Galileában található tárlaton nemcsak az ősemberrel, de annak ételeivel is megismerkedhetnek az érdeklődők. A tárlatot az Arizonai Egyetem két tudósa, MacCurdy professzor, a prehisztorikus korok történésze és Mary Stiner zooarcheológus hozta létre. Különböző maradványokból és leletekből megállapították, milyen húsféléket fogyasztott az ősember.
Az archeológusok szerint a korai népcsoportok jóval alacsonyabbak voltak, mint azt korábban hittük. Az ősember gyorséttermi menüje ezért a lassan mozgó állatokból állt: őket lehetett leghamarabb elkapni. A településmaradványok körül is több volt a teknős- és kagylómaradvány, míg a paleolitikus időszak vége felé (a madarak megjelenésével egyidőben) már gyorsabban mozgó célpontokat is űzőbe vettek. Igaz, ekkorra elszaporodtak az ősemberek, különböző dolgokat találtak fel a zsákmány elejtésére, illetve egyszerre több embert is nélkülözni tudtak a tűzhely mellől, vagyis voltak külön vadászok. Ahogy nőtt az emberek létszáma, úgy nőtt territóriumuk is. Az egyes embercsoportok azonban ugyanazokra az élelemforrásokra voltak szorulva. A nem kielégítő táplálkozás az állatok méretein, fejlettségén is megmutatkozott. Míg százötvenezer évvel ezelőtt egy teknőslakoma elegendő volt egy családnak, addig húszezer éve már csak feleannyi embernek szolgált táplálékul. A humán evolúció állandó problémája, hogy ha túl nagy a kereslet, a kínálat egy idő után nem bírja tartalékokkal, és megcsappan.

Receptek és információk
www.neanderthin.com
www.paleodiet.com
www.paleofood.com
fogyasztható ételek listája:
www.paleofood.com/~paleodiet/list/
foodlist.htm
tojásételek: www.paleofood.com/
~paleodiet/list/eggs.htm
halak: www.paleofood.com/
~paleodiet/list/fishbak.htm
zöldségek: www.paleofood.com/
~paleodiet/list/greens.htm
fagylaltok: www.paleofood.com/
~paleodiet/list/ices.htm
öntetek: www.paleofood.com/
~paleodiet/list/dressing.htm
italok: www.paleofood.com/
~paleodiet/list/drinks.htm
egyéb: www.paleofood.com/
~paleodiet/list/dsauces.htm,
www.paleofood.com/~paleodiet/list/
hors.htm

Hogyan készítsük el ízletes rovarebédünket?
Gyengébb idegzetű olvasóinknak nem ajánljuk!
A legtöbb állatot megöljük, megtisztítjuk, majd megfőzzük, mielőtt megesszük. A rovarokat a legtöbb országban nyersen és élve fogyasztják, mivel sütés-főzés közben elveszítenék értékes tápanyagaikat. Ugyanakkor ajánljuk, hogy a "szoktatás" időszakában főtt étellel próbálkozzon.
A fejek, lábak, szárnyak ízlés szerint eltávolíthatók (ezt leginkább a lábak miatt írjuk, mivel azok könnyen a fogak közé szorulnak, mint a mák). Szinte bármilyen bogarat el lehet fogyasztani, ám ügyeljünk arra, hogy ne városi, peszticidekkel átitatott állatok legyenek, hanem tiszták - esetleg saját tenyésztésűek.
A bogarakat (hangyákat, gilisztákat és tücsköket) nem szükséges lemosni, főleg, ha vettük őket. Viszont tegyük tizenöt percre a fagyasztóba egy nejlonzacskóban. Ez elég ahhoz, hogy ne mozogjanak, viszont fagyottak sem lesznek.
- Csokis bogárchips
Fél csésze vajat olvasszunk meg, majd keverjünk bele fél csésze barnacukrot és fél csésze kristálycukrot. Adjunk hozzá egy egész tojást, fél teáskanál vaníliát (vagy vaníliáscukrot), fél teáskanál sót, fél teáskanál sütőport, egy csésze teljes kiőrlésű lisztet, fél csésze csokis gabonapelyhet és negyed csésze gilisztából készült lisztet. (Ehhez a fagyasztott gilisztánkból szórjunk egy sütőlapra, majd alacsony hőmérsékleten szárítsuk meg 1-3 óra alatt. Utána törjük össze, majd őröljük meg őket.) Tíz percig süssük közepes hőmérsékleten! Nem tartalmaz sok bogarat, viszont érezni a giliszta mogyoróízét, ezért alkalmas arra, hogy másokat is megismertessünk a bogárételekkel.
- Hangyás taco
Két evőkanál vajat (vagy mogyoróolajat) melegítsünk meg egy palacsintasütőben, majd pirítsunk át benne egy maréknyi hangyalárvát. Adjunk hozzá apróra vágott hagymát, chilipaprikát és egy felkockázott paradicsomot. Sóval, köménnyel, oregánóval ízesítsük. Készen kapható tacoval és cilantróval kínáljuk. (Ez a bogárfaj sajnos nálunk nem honos,
de hangyával is ízletes.)
- Csokis szöcske
Süssük a szöcskéket a sütőben ropogósra alacsony hőmérsékleten. Olvasszunk főzőcsokoládét (vagy tortabevonót), majd egyesével mártogassuk bele a roppanós szöcskéket. Kicsit időigényes recept, de megéri!

Az egyes élelmiszerek ismertségének kezdete

Legkorábban: só, rizs
Kr.e. 10 000: mezőgazdaság, kenyér
Kr.e. 9000: bárány, kecske
Kr.e. 7000: disznó, hüvelyesek
Kr.e. 6500: szarvasmarha tenyésztés
Kr.e. 6000: datolya, brokkoli
Kr.e. 5500: méz és cukor
Kr.e. 5000: tök, uborka, olívaolaj és fűszerpaprika
Kr.e. 4000: narancs, szőlő, görögdinnye
Kr.e. 3200: csirketenyésztés
Kr.e. 3000: levesek, hagyma, fűszerek, alma, répa
Kr.e. 2737: tea
Kr.e. 2600: gomba, krumpli
Kr.e. 1500: csokoládé
Kr.e. 850: zeller
Kr.e. 490: tésztafélék
Kr.e. 327: banán
Kr.e. 300: kínai üvegtészta
Kr.e. 200: spárga
1. század: rizspuding, mustár, esküvőtorta, pirítós kenyér
i.sz. 62.: fagylalt
2. század: ősi római receptek két kötetben
3. század: szusi
7. század: sajt, amelyet szerzetesek készítenek
13. század: ostyák és hamburgerek
14. század: kivi
1395: mézeskalács
1411: roquefort sajt
1484: hot dog
1493: ananász Európában
1495: dzsem, lekvár és befőtt
1529: vanília Európában
1610: bagett
1615: kávé Európában
1620: magos kenyér
1660: saláta (Robert May recepteskönyvében)
1700-as évek: hasábburgonya
1756: majonéz
1762: szendvics
1763: osztriga
1767: szódavíz
1805: mandarin és narancs Európában
1819: spagetti
1830: szénsavas üdítóitalok Amerikában
1835: Worcestershire sauce
1850: pehelycukor
1853: chips
1860: az angolok nemzeti eledele,
a hal és krumpli (fish and chips)
1863: reggelizőpelyhek
1869: Campbell leveskonzervek,
amelyet Andy Warhol is megfestett
1870: margarin
1875: muffin (Thomas nevű háziaszszony angol receptje)
1876: Heinz ketchup
1879: szaharin
1889: pizza, ahogy ma ismerjük
1890: mogyorókrém
1894: jéghegysaláta
1897: ezersziget-öntet
1903: tonhal konzerv
1904: banán split
1914: fettuccine (Alfredo receptje)
1924: mélyfagyasztott áruk
1931: taco Los Angelesben
1949: magnélküli görögdinnye
1953: instant puding
1955: Mc Donald's
1960: bárány Wellington módra
1964: Buffalo csirkeszárnyak
1965: Gatorade
1998: zöld ketchup