A meditáció ereje

Gyakran előfordul Önnel is, hogy annyi mindenre kell figyelnie egyszerre, hogy azt sem tudja hol áll a feje, a gondolatai pedig össze-vissza csaponganak a mamája születésnapi meglepetésétől a munkahelyi feladatokon át a befizetetlen telefonszámláig? Semmi pánik, lazítson meditációval!

Arról az állapotról van szó, amikor az agyunk maratoni versenyen vesz részt, és igyekszik utolérni az összes betervezett feladatot anélkül, hogy képes lenne igazán koncentrálni bármelyik dologra is. Mi történik, ha ráadásul még állandóan félbe is szakítják a munkánkat telefonokkal, csengetéssel, kutyaugatással, e-mailekkel? Nem kevés idő szükséges ahhoz, hogy megtanulja, hogyan lehet "tiszta fejjel" és összpontosítva végezni a dolgát különösebb erőlködés nélkül, például a zen-meditáció segítségével. Elsőre talán riasztóan hangzik ez a kifejezés, de valójában nincs semmi ijesztő a dologban. A meditatív állapotot nem kizárólag a jóga-ülésben lehet elérni, és nem szükséges feltétlenül az OM-ot zengeni, vagy valamilyen mantrát ismételgetni, bár egyáltalán nem is árt. Őszintén szólva a meditáció lehet bármilyen hétköznapi tevékenység is, mint például a kertészkedés vagy a varrás, egészen addig, amíg "céltudatosság" nélkül cselekszünk.
Hogyan kezdjük el?
A meditáció nem olyan bonyolult, mint ahogyan azt elképzeljük a gyakorlása előtt. Különböző formái léteznek:
- légzésmeditáció, mely során a figyelmünket a be- és kilégzésre összpontosítjuk
- mantrameditáció, amikor is az "OM" szót vagy egy-egy mantrát ismételgetünk, és erre összpontosítunk
- mozgásmeditáció, mely a jógában is megjelenik
- vizualizáció, mely során elképzeljük magunkat egy bizonyos helyen vagy helyzetben.
A meditáció első néhány percében számíthatunk arra, hogy ismét megjelennek az összevissza csapongó gondolataink, ilyenkor hirtelen mindenféle eszünkbe jut, például hogy mit főzzünk vacsorára, megvegyük-e azt a gyönyörű cipőt, amelyet a kirakatban láttunk, és persze olyanok is, hogy vajon jól meditálunk-e. Ha hagyjuk ezeket a gondolatokat felbukkanni és eltűnni, akkor előbb-utóbb "elcsendesednek" és sikerül majd némileg kívülállóként megfigyelnünk - de nem elemeznünk vagy értékelnünk - azt, amit csinálunk.

Az egyik közeli barátnőm az imát választotta meditációnak, és tulajdonképpen jó oka volt erre. Veszélyeztetett terhesként nem tudta, hogy mire számítson, de a szülei és a barátai minden nap imádkoztak érte, és ő megérezte ennek az odafigyelésnek az erejét. Azóta már egy egészséges kislány boldog mamája, és minden napját azzal kezdi, hogy elmond egy imát azokért akiket szeret, és akiknek szükségük lehet a segítségére. Úgy érzi, ha meditálással és imával indít reggel, akkor még több energiája lesz.

Mit tehetünk azért, hogy elősegítsük ezt az állapotot?
Koncentráljunk a légzésünkre, vagy a mantránkra, vagy arra a képre, amely megjelenítettünk a fejünkben, és ha ismét elkalandoznánk, ami gyakran megtörténhet, akkor megint figyeljünk a légzésünkre, vagy arra, amiről szól a meditációnk. A "kezdő" meditálók nemegyszer találják magukat szemben ezzel a problémával, melyre a megoldás csak annyi, hogy újra és újra vissza kell "terelgetni" figyelmünket oda, ahonnan elkalandozott. Fontos, hogy ne erőltessünk semmit, mert akkor kevésbé leszünk hatékonyak. A meditálás egyik legegyszerűbb definíciója: "céltalan tevékenység, vagy semmittevés, amely során megéljük a pillanatot". A varrás vagy a kötés ismétlődő tevékenységei ellazító hatásúak lehetnek, ha nem az lebeg közben a szemünk előtt, hogy a sálnak másnapra el kell készülnie. Ugyanez vonatkozik a kertészkedésre is, a lényeg az, hogy éljünk át minden másodpercet, és ne rohanjunk a dolgunkkal.
A meditáció előnye - különösen a légzés meditációnak - hogy szinte bármikor és bárhol végezhetjük, akár az irodánkban egy fontosabb tárgyalás előtt is. Amerikában alkalmaznak egy módszert, amely segít legyőzni a félelmünket, ha sok ember előtt kell beszélnünk azáltal, hogy "éber" vagy "a pillanatban résztvevő" állapotba juttatják magukat, ami egyszerűbben kifejezve a meditációs állapot. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy például néhány percig a lélegzetvételükre figyelnek. Egyes munkahelyeken már kialakult az a szokás, hogy az ebédidő egy részét közös meditációra fordítják, de ne keseredjen el, ha az Ön munkahelyén ez egyelőre megvalósíthatatlannak tűnik, mert ez azért még nem általános gyakorlat máshol sem.
Ha azonban egyszer megtanulunk jelen lenni a "pillanatban", akkor lehetőségünk lesz a tudatos döntésre, amely hatalmas előnyt jelent a mai felgyorsult tempójú világunkban. Ennek segítségével nyugodtabbak és eredményesebbek lehetünk minden területen, és talán nem nagy befektetés ezért cserébe napi 20 perc gyakorlás.

Szöveg: Hevesi Mirtill
Illusztráció: Pataki Gábor

tartalom