Tanítsuk meg tanulni!

Másfél hónapja tombol a vakáció, mégis sokan csak most készülnek a családi nyaralásra. Mikor kell készülni az iskolára? Egyáltalán, hogyan érdemes felkészíteni a gyereket az újabb feszültséggel terhes hónapokra? A gond elodázása helyett cselekedjünk még ma!

Felhőtlen nyár
Az örökmozgó, csicsergő gyermekeink visszahozzák életünkbe a nyári vakáció hangulatát, a nap illatát, a határtalan játék szabadságát. Az óvodából elballagó csemeték könnyeket csalnak szemünkbe, amikor büszkén és rettentő bátran várják nap mint nap az iskolát: a nagy kihívást. Mindkét esetben hajlamos arra a szülő, hogy elérzékenyüljön. Cipelve a nagybetűs élet terheit, igyekszünk megóvni a kicsiket a munkától. Hadd játsszon, az iskolában már úgysem teheti.
Ez így is van, ámde segíteni azzal tudunk a gyermeknek, ha türelmesen rávezetjük az átmenetre, ha átsegítjük a nyaralás és iskolába járás között tátongó óriási szakadékon. A fejlődésben lévő szervezet és idegrendszer nagyon fogékony a külső ingerekre, az élményekre és megtapasztalásokra. Az iskolában fegyelemre és összpontosított figyelemre van szükség ahhoz, hogy ne érjék a csemetét állandó kudarcok. A hirtelen jött környezetváltozás olyan számukra, mintha mélyvízbe pottyannának anélkül, hogy úszni tudnának. Félelem és fájdalom járja át őket, ami a helyzetből való kievickélés után agresszióba csap át. Fogjuk meg a kezét mi, a feltétel nélkül szeretett szülők, és kísérjük át őket a hídon.

Óvodából iskolába
Szerencsére ma már minden óvodában odafigyelnek arra, hogy a csemetéket felkészítsék az iskolára, az arra jellemző foglalkozásokra és követelményekre. Kiszűrik azokat, akik alkalmazkodó képessége nem elég fejlett az új kihíváshoz. Mert az iskolaérettség bizony ezt jelenti. Nem fejlődési rendellenesség vagy az értelmi képesség hiánya van a háttérben, ha az óvónő nem javasolja a gyermeket a suliba. És amikor kimondja az érettséget az általunk még túl játékosnak, figyelmetlennek mondott kölyökre, az nem azért van, hogy végre megszabaduljon a rosszcsonttól. Biztos, hogy azért, mert a foglalkozásokon jól teljesített, és még egy hosszú év az óvodában megállítaná vagy visszafordítaná a fejlődését. Ne felejtsük, nagyon fogékony korban van!
A leendő elsőssel egész nyáron érdemes foglalkozni. Persze csak játékosan. Vásároljunk a koruknak megfelelő foglalkoztató füzeteket, és amikor időnk engedi, ültessük le a feladatok mellé őket. A hangsúlyt az önállóságra fektessük. Hagyjunk neki elég időt arra, hogy egyedül birkózzon meg a feladattal! A másik fontos dolog, hogy előre beszéljük meg vele, mennyi időt szánunk a játékra, és ne engedjük, hogy előbb feladja, hogy a másik, érdekesebb feladat elterelje a figyelmét. Gondoljunk mindig arra, hogy az iskolában negyvenöt percig folyamatosan figyelnie kell, csöndben maradni, és nyugodtan ülni a padban. Az újdonsült kisdiákok számára ez a legnehezebb dolog, amit meg kell szokniuk. Érdemes nyári órarendet készíteni, és a heti két foglalkozás időtartamát fokozatosan öt-tíz perccel növelni. Augusztusban minden este üljünk le vele számolni és rajzolni, és ekkor már éreztessük vele azt is, hogy ez kötelesség, nem játék. Mégis a feladatokat ültessük játékos közegbe, hogy a csöppség figyelmét lekössük. Rajzoljunk egy hosszú nyakláncot, és kezdjük el rárajzolni a gyöngyöket. Kéket, zöldet, pirosat egymásután. Kérjük meg őt, hogy folytassa a színes gyöngyök készítését a látott sorrendben, és csináljon minél több sorozatot. Üljünk le vele legózni, de mielőtt elkezdjük, kérjük meg, hogy a kis építőelemeket csoportosítsa különböző tulajdonságok szerint. Színük, hosszúságuk vagy vastagságuk alapján. A munka bonyolultabb lesz, ha teljesen rábízzuk a csoportosítást, majd megkérjük, hogy magyarázza el, az egyes kupacok elemei miben azonosak. Nézegessük együtt a fotóalbumokat! Kérdezzük meg, mi jut eszébe a képről, mire emlékszik. Hívjuk fel a figyelmét arra, hogy egész mondatokban válaszoljon, ha elakad segítsük ki, és ismételtessük vele a helyes mondatot. Gyakoroljuk vele a számolást egytől tízig. Mondja el a számsort oda-vissza egymás után többször is. Mindig mindent számoltassunk meg vele! Készítsen ki anyának négy papírzsepit a munkába, magának hatot a zsebbe. Számolja meg, összesen mennyi zsebkendőt vett ki a csomagból.
Ezeket a könnyű játékokat bármikor becsempészhetjük az együtt töltött órákba, és rengeteg tapasztalatot biztosítunk az újdonsült elsősnek. Amikor a matek órán visszacsengenek az ismerős mondatok, számok és feladatok, a megszeppent kis "árva" felidézi a szülői házat, és mindjárt biztonságban érzi magát.
Felkészülés szempontjából az óvodából iskolába kerülés a legtöbb figyelmet igénylő időszak. Azok a szülők, akiknek kételyeik vannak, forduljanak tanácsért a helyi családsegítő központok munkatársaihoz! Egész nyáron dolgoznak, szakképzettek és nyitottak a legsutábban hangzó kérdésekre is.

Kisiskolások újra a padban
A nyár szabadságát, igazi örömét azok a kölykök érzik át, akik már legalább egyszer részt vettek a bizonyítvány gyomorszorító és ünnepélyes átadásán. Ôk azok az állandó mozgásban lévő kiscsibék, akiknek a tojáshéj még a fenekükön van, de már azt hiszik, övék a világ, és mindent legalább annyira jól tudnak, mint a szüleik. Ezt köszönhetjük a szünetekben a nyolcadikosoktól látott "jó példáknak", és - valljuk be azoknak - a kínos perceknek, amikor a házi feladat megoldásában csak hosszú percek múlva tudtunk segíteni. Amikor felidézzük a boldog gyermekkort, akkor hiába kutakodunk, nem találunk a múltunkban olyan emléket, hogy első vagy második év vakációján foglalkoztunk volna a sulival. Hacsak az a szörnyű két nap nem jut eszünkbe évnyitó előtt, amikor az úttörőszoknyát kellett gyorsan pótolni, amelyből egy önfeledt délután babaruhát varrtunk a szomszéd kislánnyal... Ugye, mi is voltunk gyerekek! Sajnos, néhány éve a nemzeti alaptanterv kötelezően terheli túl az alsó tagozatosokat. Nem okolhatjuk érte a tanárokat sem, a gyermekünket sem, ha az iskola is az állandó rohanásról és folyton a pótolni valókról szól. Legalább a rohanó életre már fel lesznek készülve. Mivel a tanulásban gyorsabban haladnak, mint mi kiskorunkban, ezért kell őket felkészíteni az utolsó nyári hónapban az új tanévre. Néhány alternatív iskolát kivéve mindenhol gőzerővel kezdődik meg a tanítás már az első nap. Nincs idő arra, hogy visszaszokjanak az iskolapadba, felidézzék a több mint három hónappal azelőtt tanultakat, újra kézbe álljon a ceruza! Azonnal teljesíteni, teljesíteni. Az a kiskölyök, aki nincs erre otthon felkészítve, az nem tud az elvárásoknak megfelelően teljesíteni. Lemarad, otthon is folyton ismételni kell játék helyett, és nem kapja az éltető dicsérő szavakat, piros pontokat a tanító nénitől. Azzal, ha engedjük őket egész nyáron önfeledten játszani, nem biztos, hogy jót teszünk. Bár szívünk vérzik a szomorú, könnyes szemek láttán, muszáj a jövőjükre is gondolnunk. Augusztusban minden este kérjük meg, hogy oldjon meg néhány feladatot. Olvassunk fel neki rövid mesét, amelyet majd saját szavaival visszamond. Gyakoroljuk a tollbamondást, írjon le rövid verseket, történeteket, melyeket később meg is taníthatunk neki. Közösen találjuk ki, mi legyen a jutalmazás, a pontozást hagyjuk az iskolára. A jó munka gyümölcse lehet fagyi, csoki, matrica, melyet egy arra kijelölt füzetben jegyzünk, és alkalom-adtán a kisdiák "levásárolhatja". Büntetni már nem érdemes a rosszul vagy nem időre elvégzett házi feladatot, inkább törekedjünk arra, hogy elvégezze azt. Tudatosítsuk benne, hogy ha nincs eredmény, tovább kell az íróasztal mellett ülnie, addig nem mehet játszani.
A már írni, olvasni tudók nagyon szeretnek a számítógépen is játszani. Használjuk ki az előnyeit, a benne rejlő lehetőségeket! Aki most felhorkant, hogy "nálunk nem is lesz gép, nem fog napokat a monitoron lógni a kölyök", az nagyon téved. Tessék mielőbb beszerezni, és a bugyuta, személyiségromboló lövöldözős játékok helyett installáljunk oktató programokat! A nagy áruházláncok üzleteiben mindig széles választékot és rengeteg akciós terméket fogunk találni. Aki még ezt sem engedheti meg magának, az kölcsönözze ki a könyvtárból a cd-ket! Mindenesetre a nyári felkészülést ne bízzuk kizárólag a gépre, a személyes kontaktusra szükség van. Így hamar felfedezzük a hiányosságokat, és időben pótolhatjuk azt.
Arról nem beszélve, hogy tízéves korig a gyerek nem a törvényeket és szabályokat tartja be, csupán engedelmeskedik a felnőtteknek. Vegyük elő az előző év füzeteit, és egyszerűen abból másoljuk ki a feladatokat, vagy vásároljunk üres példányokat a munkafüzetekből. Újra vehetjük az írásfüzetben talált tollbamondásokat. Nagyobb eséllyel indul a csemete, hogy helyesen írja le a szavakat. A matematikában a gyakorlásnak van a legnagyobb haszna. Úton-útfélen számolhatunk, oszthatunk, szorozhatunk a gyerekkel. Törekedjünk arra, hogy minél hamarabb tudja a helyes választ egy egyszerű összeadásra vagy kivonásra. A logikai készség fejlesztését és a számfogalom megerősítését szöveges feladatokkal végezzük!
Ne sajnáljuk rá az időt, és lassan, rengeteg türelemmel vezessük rá a tanulásra! Csodás lesz látnia a gyermek büszke arcát, mert mindennap megdicsérik.

Kamaszkor előtt
A tizenéves kor elején járó felső tagozatos kiskamaszok már próbálgatják szárnyaikat, minél nagyobb önállóságra vágynak. A tizedik szülinap körül jön el az érettség egy új szintje. A nagy gyerek már saját értékrenddel, értékítélettel rendelkezik, nem csupán engedelmeskedik a nagyobbnak. Tisztában van azzal, mit szabad, és mit nem. Szabad akaratból dönt úgy, hogy betartja a szabályokat, vagy felrúgja azokat. Természetesen, akárcsak a felnőttek esetében, legtöbbször a jól felfogott érdek van a háttérben. A szemünk láttára hirtelen felnövő gyermeknek kialakul az erkölcsi érzéke, a felelősséget szubjektíven is mérlegeli. Fogjuk fel úgy, hogy kész felnőttel állunk szemben, és tudásához mérten szabjunk ki feladatokat a számára. A bevásárlás után kérjük meg, hogy ellenőrizze a vásárolt áruk és a blokkon szereplők mennyiségét és árát. Miközben főzzük a vacsorát, kérjük meg, hogy olvasson nekünk kedvenc magazinunkból, napilapunkból. Próbáljunk meg rájönni, vajon értette-e, amit olvas, (meg ne kérdezzük tőle!) és kérjük ki véleményét a cikkel kapcsolatban.
A nyár utolsó heteiben beszéljük meg vele, milyen hasznos dolog lenne kicsit előre készülni a sulira. Ismerjük már a tanárok kedvenc témáit, a házi dolgozatok típusait. Közösen válasszuk ki azt a két vagy három tantárgyat, amelyből nem a legjobb jegyet kapta. Bízzuk az okos kiskamaszra, hogy tantárgyanként kiválaszt egy-egy témakört, amelyből házi dolgozatot készít. Kérjük meg, hogy készítse el a vázlatot és a munka ütemter-vét, melyet szigorúan betartatunk vele. Az ügyes dolgozatnak különleges díjat találjunk ki. Minden kiskamasz tetszését elnyeri, ha teljesen rábízzuk az iskolaszerek bevásárlását. Azzal, hogy egy nagyobb összeget rakhat zsebre, és a saját ízlése szerint választhatja ki a tolltartót, a táskát, a füzeteket, a tornacipőt, elérjük, hogy a bizalmába férkőzzünk. Erre pedig még hosszú, viharos éveken keresztül nagy szükségünk lesz. Nem beszélve arról, hogy ezek a tárgyak kilenc hónapon keresztül emlékeztetik majd a munka értékére és a szülővel kötött eredményes alkura.

Szöveg: Tuba Adrienne,
Fotó: Sárosi Zoltán

tartalom