Beszélő térkép - régi és új fertőző betegségek


Hosszú évszázadok óta folyik a küzdelem a gyógyító és a gyógyulásra váró ember és a fertőző betegségeket okozó kórokozók között. Amikor 1940 után beköszöntött az antibiotikum korszak egy rövid ideig úgy gondolták, hogy a fertőző betegségeken a tudományok és a gyógyszeripar segítségével úrrá lehet lenni. A 20. század második felében azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a fertőző betegségek elleni harc egy komplex közdelem, mert e téren szociális, pénzügyi, édesvizi, környezetvédelmi, klimatologiai problémák sorai vetődnek fel és egyes kontinenseken (pl. Afrika) majdhogy reménytelennek tűnik ez a küzdelem.
A második világháború után új kórokozók jelentek meg és ugyanakkor ismét feltűntek olyan betegségek, amelyekről sokan úgy vélték, már csak "múzeumi" a létjogosultságuk.
Azután következett a nagy robbanás az AIDS. Földünkön jelenleg 30 millió AIDS-vírushordozó, sero-pozitív beteg él, ebből 20 millió az afrikai kontinensen. A vakcina késik és félő, hogy olyan sűrűn lakott országokban, mint India az AIDS robbanás még hátra van.

(156969 bytes)
Az india Kerala-államban 38,863 km2-en = 29,000,000 ember él. Gazdag, jóltermő vidék.
Az emberek együtt élnek itt szent teheneikkel,
a piacon egymás mellett árulják a baromfit
a haszon állatokkal (élő állatok).
Járványok kiindulópontja lehet = Kerala.

A fertőző betegségeket kiváltó kórokozók a középkorban még vitorlás hajók fedélzetén utaztak kontinensről kontinensre. Napjainkban - és ez közhely már, - szuperszonikus repülőgép sebességével érnek Afrikából, Ázsiából ide Európába. Az újra felbukkanó betegségek között említjük a pestist, amely 1997-ben Madagaszkáron tette tiszteletét, más fertőző betegségek kíséretében. Terjednek az arbovirozisok pl. Afrikában. Az arbovírus (arthropod born vírus) okozta sárgalázzal már több mint egy évszázada komoly és eredményes küzdelem folyik. 1930-tól hatékonyan irtották a vírus-közvetítő rovarokat Afrikában, illetve eredményesnek bizonyult a vakcinás oltás biztosította védelem. Sajnos 1990 táján lelassult az oltás és az újraoltás, a sárgaláz visszavágott és Nigériában 1990-1994 között 1 millió sárgalázas beteget kellett kezelni. A 17D jelzésű vakcina nagyon hatásos, toxikus tüneteket nem okoz, mellékhatásai nincsenek, ajánlatos volna ebben az országban egy új vakcinázási stratégiát kidolgozni e súlyos betegség leküzdésére.
Kétszáz évvel ezelőtt írták le a dengue-láz (ádeni láz, kétnapos láz) tüneteit, lefolyását. Az arbovírus kórokozót szúnyogok terjesztik ebben az esetben. A sárgaláznál jóval enyhébb, jóindulatú betegség, amely néhány napos lázzal izület fájdalmakkal, rossz közérzettel jár, de lefolyása általában jóindulatú, halálozása alig van, illetve volt. Sajnos az elmúlt években a dengue-nek is megjelent egy vérömléses formája, ennél már a beteg köpi a tüdejét és előfordulnak a halálozások. Pontosabban az elmúlt évek helyett írhatnánk évtizedeket a hemorrágiás előfordulások kapcsán. (1954: Manilla, Bangkok, 1996: Delhi, Kuba: 1981.) Tehát Afrikán kívül felütötte fejét más trópusi országokban is a dengue rosszindulatú formája.
Az arbovírusokat általában rovarok terjesztik, a rovar megcsípi a haszonállatot, de megcsípheti az embert, gyorsan kialakulhat a fertőzési lánc. Az elmúlt évtizedekben értesülhettünk az afrikai Rift-völgyi arbovirozisról, amely úgy keletkezett Kenyában, hogy az ottani szúnyogfajok vitték rá a kórokozót a juhokra illetve emberekre, mely azután már súlyos vérömléses láz- és agyvelőgyulladás formájában szedi áldozatait.
Földrajzilag hol találhatók e betegség gócai? Egyiptomban az asszuáni-gát környékén, Szenegálban a Diana-gát térségében, tehát általában olyan helyeken, ahol az ökológiai egyensúly emberi beavatkozások folytán brutálisan felborul.
Sajnos az arbovirozisos betegségek már nemcsak a trópusi országokban tejednek. 1996 szeptemberében Románia keleti részén 60 ember betegedett meg agyvelőgyulladásban, és ebben az időben marokkóban pedig haszonállatok betegedtek meg. Ide költözőmadarak hozták be a vírust. Szibériában is felütötte fejét ez a betegség a 90-es években.
Néhány fertőző betegség gazdaságilag fejlett és jó egészségügyi háttérrel rendelkező országban üti fel a fejét, bár tény, hogy nem lehet rendszerint kideríteni, hogy a kórokozót honnan cipelik be. 1976-ban Philadelphiában jelentkezett a légiós betegség (Legionella pneumophila), amely egy rosszindulatú tüdőgyulladással járó fertőző betegség. Afrikában ma is riadalmat kelt az Ebola-vírus pusztítása, e betegségnek gyógyszere nincs, vakcinája nincs, egy orvosság van a beteg tökéletes izolációja. A kór emberről-emberre terjed és az orvosnak s az ápolónak úgy kell beöltöznie, mint egy nehéz búvárnak.

Afrikai államokban a törzsi villongásokat, háborúkat rendszerint kívűlről szítják és támogatják. Ritkábban a nagyhatalmak is beavatkoznak a polgárháborúkba / USA, Szu mellette Kuba: Angolában!/ A ruandai törzsi háború hadszinteréhez fűződő
demográfiai adatok.


RUANDA
Ter.: 26, 338 km2. Lakóinak száma: 7,148,000 Népesség: hutu / bantu/ 89%
Tuszi 1o%, Pigmeus 1%
Irástudók: 50%.
Orvosok száma: 210.
BURUNDI
Ter.: 27, 834 km2. Lakóinak száma: 5,700,000
Irástudók: 50%
Orvosok száma: 272.
ZAIRE
Ter.: 2,345,409 km2. Lakóinak száma: 38,631,800. Irástudók: 72%
Orvosok száma: 2180.
Népesség: 200 törzs, közöttük bantu, szudáni, nilota, pigmeus stb.
UGANDA
Ter.: 235,880 km2. Lakóinak száma: 16,583,000
Irástudók: 48%.
Orvosok száma: 900.

 

A térképen nincs ábrázolva nem új betegség, de ismét támad a tuberkulózis. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 180 országban összesen 3,297,688 új beteget regisztráltak a már meglevő 7 millió mellé, úgyhogy 10 millió fölé emelkedett a gümőkóros betegek száma a világon. A valós kép ennél rosszabb, mert jelentős lehet a nem nyilvántartott betegek száma a fenti országokban. A tbc reneszánszának több oka van, a betegeket nem izolálják, mert sok országban nem izolálhatók, a hajléktalanokról az állam az egészségügy nem is tudja, hogy nem bacillusgzada-e, kialakultak az antibiotikum rezisztens törzsek, a rendszeres tüdőszűrés sok országban nem kötelező, vagy egyáltalán nincs megszervezve. Népmozgások, háborúk. Itt annyi tényező hat, hogy elemezni ezeket csak egy tanulmány kötetben volna lehetséges, még egyetlen ország viszonylatában is. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gümőkór bornózis, tehát a kórokozóval fertőzött álltoktól közvetlenül vagy az állati eredetű élelmiszer alapanyagok termelése, feldolgozása, forgalmazása és fogyasztása során is terjedhet.
A pestis soha nem tűnt el egészen a földünkön, de az antibiotikumok segítségével jól lehet kezelni és a járvány terjedését izolálni. Sajnos azonban a pestis is újra támad és szintén ENSZ adatok szerint 1990-1994 között több esetet észleltek mint 1980-90 között. Fenti négy év alatt összesen 18,739 pestises beteget jelentettek ázsiai, afrikai és dél-amerikai országokból, ezek között 1853-an haltak meg ebben a valaha gyógyíthatatlan betegségben. Indiában a nagyon fertőző pulmonális forma jelent meg, ennél a változatnál a beteg 3 nap alatt kiköhögte tüdejét. A középkorban 100%-os volt a mortalitás aránya. Aggasztó még, hogy az 1997-ben Madagaszkáron megjelent pulmonáris változat kórokozói ellenálltak az antibiotikumok zömének.
Végezetül, amerikai virologusok szerint az emberiség feje fölött lebeg egy szörnyeteg, a 20. század legpusztítóbb fertőző betegsége, a spanyol influenza. Ez a betegség hivatalos jelentések szerint 20 millió halottat követelt 1918-19-ben, de ma már azt állítják a virologusok, hogy ez a szám lehetett 30 millió halott is Európában és más kontinenseken együttesen. Az USA-ban kezdődött sertéseken ez a vírusos betegség, a haszonállatokról a vírus átkerült az emberre, közben mutált és egy brutális, rosszindulatú formát vett át.
Az Egyesült Államok csak 1917-ben avatkozott be az első világháborúba az antant hatalmak oldalán. A kórokozó vírust az amerikai csapatok hajózták át 1918 elején Európába. A nyugati fronton nagy hevességgel folytak a harcok és a közelharcok során, valamint a foglyok ejtésénél a két szemben álló fél a vírust "átköhögte" egymásnak, így az amerikai-angol oldalról a vírus átment a német csapatokhoz, majd a hadikórházakon keresztül megkapta a löketeket a hátország. A spanyol influenza (ne becézzük náthának) általános kórképe:
3-6 nap alatt a beteg kivérzett, kiköhögte tüdejét. A vég kissé hasonlított a pestis pneumoniás középkori változatához, amely szintén 3 nap alatt végzett a beteggel. (A miliáris tuberkulózis is végződhetett egy súlyos vérzéssel, amikor a beteg tüdeje formálisan szétesik.) Amerikai virologusok ma is foglalkoznak az 1918-as spanyol-járványkutatásával és többen elemzik, hol alakulhat ki ilyen góc a földön? Elsősorban olyan helyen, ahol nagy a laksűrűség és ahol sertéseket, baromfit, szarvasmarhát árulnak egy piacon és ahol úgy a humán, mint az állat-egészségügy gyenge lábon áll. A 20-30 milliós spanyol járvány okozta halott meghaladja jóval az első világháború összes katonai veszteségeit. Az első látásra az ember arra gondol, hogy ez a nagy mortalitás arra vezethető vissza, hogy a járvány hihetetlen mértékben legyengült katonákat és hátországokat kapott derékba. Dehát USA államaiban, egészen Alaszkáig tarolt a vírus nagyon nagy mortalitási arányok mellett, noha a későn beavatkozott USA lakossága nem volt legyengülve az európai államokhoz viszonyítva.
A 20. század fertőző betegségeinek krónikájában az új betegségek megjelenése mint az AIDS mellett kísért egy régi és megoldhatatlan probléma, az örökké mutáló influenza vírus, amely sokarcúságával teszi próbára a tudományos kutatók ezrei mellett, az országok egészségügyi szerveit és a minden ősszel aggódó lakosságot.

tartalom