Az elhízás csabdái

 

A túlsúly és az elhízás bizonyítottan a jövõ egyik legjelentõsebb egészségügyi problémája. Ennek egyik oka, hogy szinte minden szervrendszerben elõnytelen folyamatokat indít el, másik oka, hogy a társadalom minden rétegét és korosztályát egyformán érinti. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a túlsúly és az elhízás a második legfontosabb megelõzhetõ rizikófaktor a dohányzás után. A fejlett országokban a túlsúyos és elhízott emberek aránya ötévete megduplázódik. Csak Európában és az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg több mint 70 millió ember elhízott, ezen felül további 163 millióan túlsúlyosak. Magyarországon meg ennél is nagyobb mértékû az elhízás elõfordulása.

A Magyar Elhízástudományi Társaság állásfoglalása
A Magyar Elhízástudományi Társaság – a Magyar Elhízásellenes Alapítvány utódszervezeteként – 1992. óta küzd a magyar lakosság elhízása és kísérõbetegségei, valamint ezeknek egészségi, szociális és erkölcsi következményei ellen. Idén a Társaság úgy döntött, hogy az egészségügyi kormányzat, az orvosszakma, a széles nagyközönség és a média elé lép, és az általa eddig az obezitás témakörében összegyûjtött tudományos kutatások és felmérések eredményeit összegezve, a következtetéseket a társadalom és a döntéshozók rendelkezésére bocsátja, és cselekvésre hív fel valamennyi érintettet.
Teszi mindezt azzal a céllal, hogy a magyar lakosság egészségi állapotán javítson, és annak elszomorító tendenciáját megfordítsa oly módon, hogy a Társaság segítségével feltárt tények megismerését követõen a kormányzát és az egyének közös felelõsségvállalását és a változás beindításában való aktív közremûködésüket elõsegítse. A túlsúly és az elhízás világméretû problémája a magyar lakosság 6o%-át közvetlenül érinti, azonban annak gazdasági és szociális következményei az egész társadalmat sújtják. A Társaság az obezitás terjedésének káros következményeit felismerve az aggasztó helyzet megváltoztatását tûzte ki célul. Elengedhetetlen, hogy a kormányzat és az egészségügyi hatóságok elismerjék, hogy az elhízás betegség és egyben a rossz egészségi állapot kialakulásának egyik primér tényezõje, amely hatalmas szociális és gazdasági terhet jelent Magyarország számára.
A Magyar Elhízástudományi Társaság – amely a magyar orvosszakma interdiszciplináris összefogása nyomán jött létre és mûködik – a nyilvánosság elé lépve kijelenti, hogy a tudományos munka, a felvilágosítás és az ismeretterjesztés eszközeivel élve, útmutatást és támogatást nyújt a magyar egészségügyi kormányzat számára, és kezdeményezi az elhízás mint betegség és annak káros egeszségi következményei elleni hatekony küzdelmet.
A Társaság komoly társadalmi szerepvállalásához ezért partnerének hív minden olyan orvost, hatóságot, civil szervezetet, magánszemélyt és médiaképviselõt, akik közremûködésükkel hozzájárulhatnak az elhízás mint betegség és a túlsúly mint kórállapot terjedésének visszaszorításában és idõvel teljes leküzdésében. Az össztársadalmi program 2001-ben kezdõdik, és a probléma teljes megoldásáig tart.

Hány embert érint a probléma ma Magyarországon?
1998-ban – évente ismételt vizsgálat keretében – Halmy László professzor és munkatársai 20.800, 18-50 év közötti belügyi dolgozó testtömegindexének besorolásával végeztek felmérést. A kiértékelés szerint a vizsgáltak 44%-a volt túlsúlyos (BMI=25-30 kg/m2) és 19%-a elhízott (BMI³30 kg/m2). Ez összességében azt jelenti, hogy a vizsgált populáció 63%-a rendelkezett többletsúllyal. Ezzel egybecsengõ arányokat mutat a Knoll Gyógyszergyár 1999-es felmérése. 1.262 közvetlen betegellátással foglalkozó orvos mérte meg 50 egymás után jelentkezõ páciens testmagasságát és testsúlyát. Ezzel összesen 63.100 beteg testtömegindex-adatait regisztrálták, akik közül 37% volt túlsúlyos és 23% elhízott. Eszerint az orvoshoz forduló emberek 60%-a küzd súlyfelesleggel.

Melyek az elhízás fõ következményei?
Az elhízás számos kórfolyamat kiváltója, a szív- és érbetegségek tekintetében egyenesen önálló kockázati tényezõ. A túlsúlyos embereknél a szívbetegség kétszer gyakoribb, mint a normál testsúlyúaknál, míg az elhízottaknál már háromszoros a kockázati tényezõ. A súlygyarapodás értelemszerûen jelentõs terhet ró a szívre: a nagyobb testtömeg egyrészt bõvebb vérellátást igényel, másrészt a zsírszövetet sûrûn behálózó erek nagyobb többletet jelentenek mind felület, mind egyes anyagok termelése szempontjából. Az elhízás kapcsán nem feledkezhetünk el a magasvérnyomás-betegségrõl sem, hiszen majdnem minden második hipertóniás beteg elhízott. A súlyosan elhízott emberek vérnyomását semmilyen gyógyszerrel nem lehet jól beállítani, ha nem csökkentik a testsúlyukat.
A cukorbetegség esélye a testtömeggel arányosan nõ, súlyosabb elhízás esetén a kockázat akár 40-szeres is lehet. Ma már tudjuk, hogy a cukorbetegség leggyakrabban a hasi, más szóval android – elsõsorban férfiakra jellemzõ – elhízásban alakul ki. A felnõttkorban kialakuló 2. típusú diabétesz esetében hiába van a szervezetben nagy mennyiségû inzulin – a hasnyálmirigy azon hormonja, amelynek segítségével a szövetek mûködésükhöz szükséges cukrot felveszik – az nem képes a cukrot bejuttatni a sejtekbe.
A szövetek ellenállnak az inzulinhatásnak, amit inzulinrezisztenciának nevezünk. A vérpályában emelkedik a vércukorszint, a hasnyálmirigy pedig egyre több inzulint termel. Az így kialakult inzulinkezelésre nem szoruló cukorbetegség kezelésének elsõ és legfontosabb lépése a testsúly csökkentése.
A mellékelt példákkal azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a tartós testsúlycsökkentés az egészség megóvása, helyreállítása érdekében fontos. A túlsúly és az elhízás nem csupán kozmetikai probléma, nem kizárólag azért érdemes a súlyunkat csökkenteni, mert a tükör nem olyan képet mutat, amilyet várunk. A súlygyarapodással az egészség kerül veszélybe: számos betegség válik gyakoribbá, romlik az életminõség. Átfogó testsúlykarbantartással az elhízás további egészségügyi következményeinek többsége is megelõzhetõ.
Ezt közvetlenül az egészségmegõrzés szempontja követi: a megkérdezettek közel 50%-a szerint az emberek orvosi tanácsra kezdenek fogyókúrázni, 34%-uk szerint azért, mert megtanulták, hogy a túlsúly egészségtelen. Ennek némileg ellentmond, hogy amikor az érintetteket, magukat a fogyókúrázókat kérdeztük saját tapasztalataikról, csak 14%-uk említette, hogy orvosi tanácsra kezdett fogyókúrázni.
A média, a szórakoztató ipar hatását a probléma megítélésében két válaszlehetõség volt hivatva felmérni. Az általánosabb megfogalmazással – „a soványság a divat” – próbáltuk mérni, hogy az emberek vajon mekkora jelentõséget tulajdonítanak a fogyókúrázásban a divatnak, amelyeket elõsorban a média közvetít. A 31%-os említési arány a divat és a tömegkommunikáció hatását a nevelés, a szocializáció hatásával teszi egyenértékûvé. A média közvetlenebb hatásának méréséhez a fogyókúra okai között még egy válaszlehetõséget felajánlottunk: „filmsztárokhoz akarnak hasonlítani”. Ezt az okot említõk aránya már jelentõsen alacsonyabb, nem éri el a 10%-ot sem. Mindezek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy az emberek a médiának, a szórakoztató iparnak ebben a kérdésben kisebb jelentõséget tulajdonítanak, mint azt elõzetesen gondolnánk.


Mi a túlsúly és mi az elhízás?

A túlsúly és az elhízás az energiabevitel és -felhasználás közötti egyensúly megbomlásának következtében alakul ki. Az energiabevitel növekedése – ha nem követi fokozatos energialeadás – zsírlerakodáshoz, azaz elhízáshoz vezet. A bevitel azonos szintje mellett természetesen az energialeadás csökkenését is óhatatlanul súlygyarapodás követi. Ha az energialeadás már kisgyermekkortól alacsony, akkor normális mennyiségben fogyasztása is elhízást eredményez. Fontos látnunk azonban, hogy az elhízás okai túlnyomórészt a helytelen életmódban és táplálkozásban keresendõk, és csupán kisebb részben valamilyen betegségben, genetikilag öröklött szabályozásai zavarban. Ez a tény hangsúlyozza saját felelõségünket, a preventív szemlélet jelentõségét.
A túlsúly és az elhízás meghatározása a testtömegindex – más néven a BMI (Body Mass Index) – alapján történik, amely a kilogrammban kifejezett testtömeg és a méterben mért testmagasság négyzetének hányadosa. Akinek súlyfeleslege van, az a testtömegindexe szerint lehet túlsúlyos vagy elhízott:
Túlsúly: BM = 25-30 kg/m2
Elhízás: BMI ³ 30 kg/m2
Sokak szerint az idõ elõrehaladtával a túlsúly szinte bizonyosan elhízásba megy át. Ez ismételten rávilágít a megelõzés jelentõségére: ha már az elhízást megelõzõ szakaszban megállítjuk a súlygyarapodást, akkor a súlyos kísérõbetegségek kialakulását elõzhetjük meg.

 

Mit jelent az átfogó testsúlykarbantartás?

A túlsúly és az elhízás magas aránya a teljes lakosságban részben az elhízás komplex kezelésének hiányával magyarázható. A súlyfelesleg mérsékelt 
(5-10%-os) csökkentése és tartós megõrzése – egyszóval a testsúlykarbantartás – már önmagában csökkenti a megbetegedések arányát.
Tudományosan bizonyított, hogy nem kell drámai módon csökkenteni a testsúly ahhoz, hogy az elhízás nem kívánt egészségügyi következményeinek akár 90%-át megelõzzük. (Egy átlagos túlsúlyos cukorbetegnél minden egyes leadott kilogramm 3-4 hónapos életttartam-növekedést eredményez.) Ez azért is örvendetes, mert 5-10%-os testsúlycsökkentés elérése megvalósítható célt jelent mindenki számára. Az átfogó testsúlykarbantartás négy fõ pillére az egészséges étrend, a rendszeres fizikai aktivitás, a pszichés támogatás és a gyógyszeres kezelés.

 

Miért fogyókúráznak az emberek?

Az M&H Communications – a Knoll Gyógyszergyár megbízásából – tavaly összefoglaló tanulmánykötetet készített a túlsúly és az elhízás témakörében. A 101 fõvel készített mélyinterjú – amely általában 60-90 percet vesz igénybe, néhány esetben azonban meghaladta a 
2 órát is – a problémakör többszempontú elemzésére adott lehetõséget. A kutatás során a kérdéseket öt nagyobb témakörben foglaltuk össze: a túlsúly és az elhízás szociális, pszichológiai, egészségügyi, táplálkozásügyi és pénzügyi vonatkozásai. A minta számos vonatkozásban rendelkezett a reprezentativitás kritériumaival, így a nemenkénti, életkori és családi státusz szerinti megoszlás nagymértékben megfelelt az országos átlagnak.
Arra a kérdésre adott válaszokból, hogy ön szerint miért fogyókúráznak az emberek, kiderült, hogy a megkérdezettek számára a túlsúly és az elhízás egyszersmind esztétikai és orvosi probléma. A válaszadók közel 67%-a úgy gondolja, hogy az emberek azért fogyókúráznak, mert szeretnének jobban kinézni.

tartalom