Mondializálás
Történetek és következmények

 

 

Untitled-22.JPG (80938 bytes)
1869-óta a Szuezi-csatornán keresztül kb. 300 halfaj úszott be a Földközi-tenger keleti térségébe

A francia értelmezõ szótár szerint a mondialisation kifejezés annyit jelent, mint kiterjesztés az egész világra, más szóval világméretûvé válás. A szerzõ a neolitkortól napjainkig terjedõ évezredek viszonylatában taglalja a különféle növény és állatfajok keveredését és ennek hatásait országok, népek, az ember és környezete viszonylatában.
A csiszolt kõkor a neolit a Kr. elõtti 5-3-ik évezredeket öleli fel. Ebben az idõszakban a pattintási technika helyét a kõszerszámok csiszolása váltotta fel és ide sorolják a földmûvelés és az állattenyésztés kezdetét is.
Ebben az idõszakban az ember elkezdte behurcolni „importálni” közösségének, életterének területére a különféle állat- és növényfajokat. Ennek a behozatalnak a célja lehetett mezõgazdasági jellegû, tehát a termesztés az élelemszerzés, másrészrõl új növényekkel és állatokkal igyekezett környezetét szebbé kellemesebbé varázsolni.
Ahogy múltak azután az évezredek, az évszázadok fokozatosan fejlõdött a közlekedési technika és egyre nagyobb méreteket öltött ez a csere-import-export tevékenység, amely napjainkra a repülés és a tengerhajózás jóvoltából már interkontinentális stádiumában található.
Az ember meglehetõsen késõn, csak a 20. század végén kezdte felmérni ennek a világméretû keveredésnek, kiterjeszkedésnek ökológiai, egészségügyi és gazdasági következményeit.
Kétségtelen, hogy a különbözõ növény és állatfajok keveredése, „utazása” már évmilliók óta folyt a kontinensek mozgása és a klímaváltozások következményeként. A legutóbbi jégkorszak idején északon élõ állatfajok jégtáblák elolvadása után onnan kivergõdtek a szárazföldre és ott meghonosodtak. Egyes élõ organizmusok, állatok kihasználták az óceáni áramlatokat, a légmozgásokat, így kerültek más tájakra, kontinensekre.
Ezek a „mozgások” tehát nem az ember aktivitása folytán következtek be, hanem a természet törvényei, a klíma változásai miatt.

Untitled-20.JPG (107789 bytes)
Floridai ékszer-teknõs

 

Untitled-21.JPG (101355 bytes)
Bufo variáns 

A hajózás fejlõdése meggyorsította ezeket a folyamatokat, mert az ember interkontinentális távolságokat volt képes megtenni már a tengerjáró vitorlás hajók segítségével. Ezeknek a fedélzetén az ember állatokat és növényeket is szállított és idõnként az eszméit is.
Egyes országokban, kontinenseken a mezõgazdaság fejlõdése, a növényállomány bõvülése, „színesedése” is összefüggött a tengerhajózás primitív és fejlettebb korszakaival. Közép-keletrõl került Európába az árpa, a lencse, a borsó, azután a juh, a kecske, a sertés. A vaskorszakban kb. 100 állat és növényfajjal lett gazdagabb Európa. A szakemberek úgy mondják, hogy kialakult a bio-diverzitás a kontinenseken. Egyes szigetek élõvilága biológiai kirakatokként dokumentálják mindezen folyamatokat. A mediterrán szigeteken 5-6000 évvel ezelõtt a fauna még a tertiaer-kori képet mutatta, Szicílián élt a törpe elefánt, Kréta szigetén a törpe víziló, Korzikán és Szardínián az óriás rágcsálók. Néhány ezer évvel ezelõtt eltûnt ez a fauna és átváltott; így napjainkban olyan a kép, amelyet ott láthatunk. Az új fajokat az örökmozgó, hajózó ember hozta be ezekre a szigetekre. A kívánatos és a nem kívánatos fajokat egyaránt.
A középkorban és az újkorban Európában volt néhány évszázad (16-ik és 17-ik) amelyeket a történelem, mint a rossz termések és éhínségek századait tartja nyilván. A nagy hajózások, felfedezések idején, a más tájakra látogató ember, igyekezett feltérképezni azokat az állat és növényfajokat, amelyekbõl hasznot húzhat hazája és így az ínséges idõk után a prosperitás útjára léphet egy-egy ország lakossága.
Kolombusz hajóinak fedélzetén számos növény és állatfaj került Európába. A „biológiai utaztatásokkal” jóformán egyidõben alakult ki akarva-akaratlan a biológiai növényvédelem. Amerika legismertebb varas-békája a Bufo marinus, amely 25 cm hosszúra is megnõ és bogarakkal, tücskökkel, rovarokkal táplálkozik. Dél- és Közép-Amerika, az Antillák, a Karib-tengeri térség a hazája. A cukornád ültetvényeket védte, úgy, hogy nyeldeste a kártékony rovarokat. A mangusztákat a kígyók ellen vetették be egyes ültetvényeken. Európából is számos faj került át az Újvilágba. Az édesvízi pisztrángot (Salmo trutta) azért honosították meg az amerikai kontinensen, hogy az európai emigránsok hódolhassanak horgász szenvedélyüknek ezen a kontinensen.
A floridai ékszerteknõst szép külseje miatt hozták be Franciaországba, ahol gyerekek játékszere lett, afféle hobbi-állat, amelyet ha meguntak kiraktak a természet lágy ölére, mondván majd ott akklimatizálódik. Nem úgy történt, hanem ragadozók prédájává vált.
Világviszonylatban számos növény és állatfaj, a természeti katasztrófák, csapások miatt keveredett és szóródott szét országhatáron belül és kívül. Nyugat-Európát, így Franciaországot is, 1999 végén sorozatosan érték árvizek, viharok. Ezek során Bordeaux környékén kiöntöttek a halastavak, a mesterséges halnevelõ medencék. Ezek az „édesvízi csapások” kitûnõ halfajokat is érintettek. A szibériai tok (Acipenser baeri) kitûnõ ízû húsa és kaviárja miatt közkedvelt a francia gasztronómiában.
Ínyenc ételeket lehet belõle készíteni. Sok ezer Acipenser embrió mosódott ki eredeti helyérõl az áradások során, és szétszóródtak ezek a Garonne-medence nagyobb térségében. Itt élt, illetve él és fogyatkozik a szibériai tokhal rokona az Acipenser sturio. Populációja aggasztóan fogy. A két faj most majd keresztezõdik, de, hogy ennek mi lesz az eredménye, ennek a természeti katasztrófa-szülte keresztezõdésnek, azt a halbiológusok szerint ma még nem lehet megjósolni.
A 19-ik századig a tengeri szállítóhajók fõ rakományát a homok, a kavics és a kõ képezte. Még ebben a században megindult a tengeri víz-szállítás, amikor tehát édesvizet kezdtek szállítani kikötõtõl-kikötõig. A világviszonylatú fauna-flora keveredésben új korszak nyílt, hiszen a szállított víztartályokban plankton-lárvák, mikroorganizmusok is utaztak. Megindult egy nagyarányú vízi élõlény keveredés. Egy példa erre. A 90-es évek végén 159 japán kereskedelmi hajóval érkezett a „szállítmány” amely a Coos-öbölben kötött ki. (USA: Oregon állam.) James Carlton és Jonathan Geller tengerbiológusok ezekben az években összesen 367 élõlény-fajt identifikáltak, tengeri élõlényeket. Az elkövetkezõ években az összes faj nem fog itt meghonosodni, de jónéhány közülük igen.

Untitled-23.JPG (328276 bytes)
Földünk benépesedése
1 pont =1 millió ember

A tengeri fauna „migrációs robbanásában” egy tengeri csatorna átvágása markáns szerepet játszott. III. Napóleon felesége Eugénia császárné 1868-ban avatta fel a Szuezi-csatornát. A Földközi-tengert és a Vörös-tengert 20 millió éven át szárazföld választotta el egymástól. Megindult a csatornán át a Vörös-tenger, illetve az Indiai-óceán állatfajainak, javarészt halainak átvándorlása a Földközi-tengerbe.
Következett a Szuezi-csatorna mélyítése, majd az Asszuáni gát meg-építése, amely a Nílus édesvizének csökkenéséhez vezetett. Ökológiai szempontból ezek brutális beavatkozások voltak. Charles Boudouresque biológus szerint legalább 300 vörös-tengeri és indiai-óceáni halfaj úszott át és telepedett meg a Földközi-tenger keleti térségében. Ez a vándorlás természetesen ma is folyik, mert a fenti 300 fajnak a 60%-a 1970 óta úszott át a csatornán. Napjainkban a „Lesseps-i migránsok” a Földközi-tenger halfajainak 4%-át teszik ki. (Amikor a Balatonba csak egyetlen, jóhúsú de kissé agresszív Szovjetunió-beli halfajt telepítenek be, amely felzabálja a süllõ lárvákat, akkor ez az idegen faj nemzeti kincsünket zabálja. Ökológiai, gasztronómiai szemeink egyaránt könnyeznek.)
Az elmúlt évek, évtizedek során Európa nemcsak a vízi fauna, de a flora vándorlásának, inváziójának is ki volt téve. Franciaországban is napjainkban már olyan vízi növény elburjánzások léptek fel, amelyek mérete aggasztó. Kezdõdött ez a folyamat a kanadai Elodea canadensis-el, majd következett a ruca üröm (Salvinia modesta), azután jött a vízi jácint (Eichornia crassipes) invázió. Utóbbi, már a 19. században mint dísznövény aratott sikert, mára azonban Franciaországban ellepte a tengerpartok egyes részeit, a folyami torkolatokat, idõnként betelepedett ez a növény a vízierõmûvek medencéibe, halastavakba, stb.
Amikor a tó, a folyó, a halastó stb. felszínére rátelepszik és ott elburjánzik egy szapora vízinövény, akadályozza a fénysugarak lehatolását, csökkenti a vizek oxigéntartalmát. Az oxigénhiányos víz halpusztulásokat idéz elõ, megindul tehát a nemkívánatos láncreakció.

Humán és állategészségügyi kihatások
Az ökológiai egyensúly felborulása rendszerint katasztrofális mértékben hat ki az emberek és az állatok egészségi állapotára és új, gyógyíthatatlan, vagy nehezen gyógyítható betegségeket idéz elõ. E sorok írásakor orvosok és ápolók Fekete-Afrikában az Ebola-vírus okozta betegséggel küszködnek. Ezt a betegséget vérzéses láznak is nevezik, gyógyíthatatlan, nagyon fertõzõ, orvosok és ápolók nem egy esetben életüket áldozzák óhatatlanul érintkezve a betegekkel. Gyilkos kór, ma még nincs ellenszere.
Nyakunkon az AIDS második hulláma. Honnan ered és hogyan keletkezett ez a súlyos betegség? Szülõhazája Afrika. Kiváltó ok: az ökológiai egyensúly felborulása. A 20. században az ember ész nélkül irtotta az erdõt, elsõsorban az õserdõket. Az erdõ nemcsak fát, de oxigént, fehérjéket, stb. is szolgáltat a többek között húsra éhes embernek. Az afrikai Sahel-övezetbõl a víz-, élelemhiánnyal küszködõ emberek a 60-as, 70-es években délebbre vándoroltak hogy vizet, élelmet, takarmányt keressenek maguk és állataik számára. A menekülõ ember számára a sivatag után, az erdõ, a dzsungel volt az „Ígéret földje”. Haszonállataik javarésze elpusztult már a sivatagi területeken. Az erdõkbe menekülõ ember ráfanyalodott az emberszabású majmok húsára. Ezekben a majmokban régóta éltek már a gyilkos kórt okozó vírusok, így kerültek be az ember szervezetébe. Az afrikai majom-lakomák borzalmas láncreakciót indítottak el „interkontinentális viszonylatban is”.
A betegség tehát afrikai eredetû. Az AIDS kórokozója a humán immundeficiancia vírus (HIV). Az orvosok 1981-ben ismerték fel nehezen, mert nem voltak tipikus tünetei. A küzdelem elején normál lefolyásúnak látszó pneumoniás betegek nem reagáltak az antibiotikumokra. Ritkábban Kaposi-szarkomát diagnosztizáltak, de homályos volt az összefüggés az ismeretlen vírus és a szarkoma között. Nyakunkon van most az AIDS második hulláma. Az AIDS robbanásszerû terjedése tehát az ökológiai egyensúly felborulására, az adott térségben élõ kényszerhelyzetben lévõ ember étkezési szokásának megváltozására és az interkontinentális „nagy cepedlizésre” vezethetõ vissza.
A nagy utazások, népmozgások, a technika fejlõdésével együttjáró óhatatlan jövés-menések következtében idõnként feltûnnek trópusi betegségek olyan országokban is, ahol azokat inkább csak az orvosi irodalom lapjairól ismerik. A sárgaláz (Febris flava) trópusi betegség, amelyet fõleg az Aedes aegyipti szúnyog terjeszt. Tünetei: hirtelen kezdet, mérsékelt láz, bradycardia, sárgaláz, vérzések. Lefolyása kb. 10 nap, a 6-7-ik napon máj- és vese-elégtelenségek léphetnek fel. Nagyobb járvány esetén a mortalitás: 50-70%-os lehet.
A Dengue-lázat (Ádeni-láz) szintén az Aedes aegyipti illetve más szúnyogok terjesztik. Kórokozója az arbovírusok B. csoportjába tartozik, tehát ez is vírusos betegség, de jóval enyhébb lefolyású, mint a sárgaláz. Ritkán jár halállal. Tünetei: láz, hasogató hát- és végtagfájdalmak, ízületi fájdalmak. Általában 7-8 napon át tart lefolyása.
A fekete himlõ (variola) súlyos lefolyású, hólyagos kiütésekkel járó vírusos betegség. Kórokozó: Poxivírus variola. Trópusi országokban gyakori, de ma már minden kontinensen elõfordul.
Fenti három fertõzõ betegséget gyógyszerekkel kezelni lehet, illetve vakcinálással megelõzni. Ez a három betegség tehát az AIDS-hez és az Ebola vírus betegséghez viszonyítva napjainkban már „bolhacsípés” az orvostudomány és a közegészségügy számára.

Untitled-24.JPG (121994 bytes)
Amikor az ember, az árú, a kórokozók még csak vitorláshajókon utaztak kontinensrõl-kontinensre

A 20-ik században egyre fokozódott globális élelmiszer, növény és állatkereskedelem, az ember utazási kedvének és lehetõségeinek megnövekedése miatt az emberi és állat-kórokozók egyre könnyebben terjednek a világban, azaz „globális viszonylatban”. A kórokozók utaztatása és térhódítása Kolombusz idejében már nyilvánvaló volt, majd a 17-ik században következett a fekete rabszolgák szállítása a Karib-tenger térségébe. A rabszolga hajók fedélzetén az édesvíz tartalékokkal együtt megérkeztek a szigetekre az Aedes aegypti lárvák a sárgaláz és a dengue kiváltó vektorai, a rabszolgák meg mint vírusgazdák láttak munkához a cukornád és a banán ültetvényeken. Ezek a betegségek azután elterjedtek a dél-amerikai kontinensen. Az elmúlt évszázadokban jónéhány szúnyogirtást eszközöltek említett térségekben, a sárgaláz ennek ellenére idõnként visszavág. Peruban 1995-ben dühöngött a sárgaláz városi változata.
Egyes állatfajok kihalásáért a biológusok rendszerint a környezetszennyezést okolják, újabban élet az a teória, hogy az ember által terjesztett fertõzõ betegségek is képezhetik a reális okot. Egy tény, egy gyanú a sok közül. Az utóbbi idõben az egykor gyakori fakókeselyûk száma nagyon megfogyatkozott Indiában. Dögeltakarító madár a fakókeselyû, hiánya vészes következményekkel jár, ebben a hatalmas és népes országban. Falvakban bûzlenek a szarvasmarha tetemek, szaporodnak a kóbor kutyafalkák, robbanásszerû a kórokozók terjedése. A bombayi természettudományi társaság elnöke úgy véli, hogy a fakókeselyûk pusztulását valószínû, hogy egy kívülrõl becipelt vírus okozta és nem a környezetszennyezés. A fertõzõ betegségekrõl általában azt tartják, hogy a kórokozó elõbb-utóbb egyensúlyba kerül a megtámadott populációval. Újabb kísérleti eredmények szerint azonban összetettebb ökológiai rendszerben a kórokozó kiirthatja gazdaállatát.
A nagy cepedlizések, a felpörgetett kereskedelem hajszás-globalizált világában elõfordulhatnak olyan súlyos helyzetek, mint napjainkban a Creutzfeldt-Jakob betegség, amely egyszerre állítja nehéz helyzetbe a humán és az állat-egészségügyi szerveket és pánikot is okozhat a lakosság körében.
A 20-ik század egyik jellemzõje a globalizált világ. Nincsenek határok. Két világháború. Technikai robbanás, atomrobbanás élesben csak kísérletként, vagy baleset formájában (Csernobil). A haditechnikában nyüzsög a globális szó. Kozmikus támadóeszközök sorába tartozik a globális rakéta. Mi jellemzi? A célt a Föld részleges megkerülésével, többé-kevésbé elnyújtott ellipszispályán éri el, a pálya apogenumának magassága: 4000-10.000 km.
A haditechnikában sincsenek határok sem vertikális sem horizontális irányokban. Az ember a Homo spiens, interkontinentális rakétáját átlövi az egyik kontinensrõl a másikra. A küldemény lehet hagyományos töltet, atomtöltet, de lehet vegyi anyag, baktérium, vagy egyéb jókívánság, amely ma még csak laboratóriumi szinten található. A valóság azonban nem elégíti ki egyes médiák irányítóinak 
Napjaink atom-szorongása, környezetszennyezései, ciános küldeményei, háborúi, népirtásai … nem elégítik ki az írott és sugárzott médiákat, az agymosodák vezetõit, sem helyi, sem pedig globális szinten. A profit-orientált Homo spaiens számítógépen idegen bolygóról érkezõ rémes külsejû emberformájú lényeket kreál és gonosz tulajdonságokkal ruházza fel õket, akik sugárfegyvereikkel kipusztítják Földünk lakóit. A rémfilmeket mozikban és a televíziós csatornákon vetítik. Kiskorúak, nagykorúak egyaránt részesülhetnek a vizuális élményekben.
Sok hullámon riogatják a skizofréniára, depresszióra hajlamos társadalmat. De, lehetséges-e háborúk borzalmait, Hirosimát, Nagasakit, a hitleri, a sztálini holocaustokat, a mauthauseneket, gulágokat überelni?
Az új évezred elején is nyüzsögnek a globális kifejezések a médiákban és mindenütt: globális bankrendszer, globális gazdaság, globális védelem, globális offenzíva, globális felmelegedés, … közben fél szemmel már „globalizmusunk” más bolygókra tekint. Egyes országokban Hold-telkeket árusítanak, lassan szûk lesz globusunk számunkra. Mintha egyes nagy mogulok el akarnák venni a kedvét az emberiségnek attól, hogy itt lakjunk és mi vagy utódaink majd jól érezzék magukat e sártekén.
Quo vadis Homo sapiens? Merre mész, hol vannak a határok, lesznek-e még határok? Hová menjünk, vonuljunk le a föld alá atomerõmûveinkkel együtt, repüljünk el a Holdra, a Marsra, vagy tán menjünk vissza a fára, ahonnan egykor leszálltunk? Utóbbinak is feltételei vannak, lesz-e ereje az emberiségnek, hogy visszamásszon a fára és marad-e még annyi fa, hogy fészket rakjunk ott?


Endresz István

tartalom