Aranyvessző-fajok (Solidago sp.)

Dr. Babulka Péter

Botanikai leírás
Az aranyvessző vagy istápfű nemzetség mintegy száz tagja közül csak a közönséges aranyvessző honos Európában. A közönséges aranyvessző hegyvidéki vagy homoki faj, amely enyhén mészkerülő erdőkben, erdőszéleken és vágásokban, bokros helyeken termő lágy szárú növény. Magassága 60-100 cm, szára felálló, rendszerint nem elágazó. A szár alsó részén elhelyezkedő levelei tojásdadok, a felső részén találhatók viszont keskenyebbek, lándzsásak. A mintegy 0,5-1 cm átmérőjű, sárga virágfészkek bugában helyezkednek el. A nemzetségbe tartozó fajok többsége főként Észak-Amerikában, Ázsiában és Észak-Afrikában él. A hazánkban ma már tömegesen előforduló és különböző növénytársulások (liget- és láperdők, magas kórós társulások, árterek) meghatározó alkotóelemévé vált, ún. jövevényfajoknak, például a kanadai aranyvesszőnek vagy istápfűnek (Solidago canadensis L.) és más istápfűfajoknak (ilyen például a magas aranyvesszőfű - S. gigantea Ait., syn.: S. serotina Ait.) van inkább jelentősége a gyógyászatban. Ennek oka az, hogy a felmerülő igények kielégítése a közönséges aranyvesszőfű termesztése mellett csak e fajok tömeges előfordulása és könnyű begyűjthetősége révén lehetséges. Az említett fajok a múlt század közepe táján kerültek Észak-Amerikából dísznövényként hazánkba, majd kivadalva a fentebb jelzett növénytársulások uralkodó elemeivé váltak. A két észak-amerikai faj a közönséges aranyvesszőnél nagyobb termetű, magasságuk elérheti az 1,5-2 m-t, és főként nedves helyeken, folyók, árterek mentén fordulnak elő. Sárga, fészkes virágaik ívesen lehajló, bugás fürtben állnak. A kanadai aranyvessző szára a virágzatig egyszerű, el nem ágazó, rövid szőrös, míg a magas aranyvesszőé dúsan leveles, alsó részében teljesen kopasz [1-3].

Felhasznált részek és hatóanyagaik
A fitoterápiában mindhárom faj virágos hajtásait használják (Solidaginis herba). Legjellemzőbb hatóanyagaik a flavonoidok (1-2 százalék), a szaponinok (2-3 százalék) és az illóolaj. Mellettük nyálkaanyagok, fahéjsavszármazékok és cserzőanyagok is találhatók [3-7].

Hatásaik
A drogok, kivonataik és egyes izolált hatóanyagaik vizelethajtó (diuretikus), gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus), görcsoldó (spasmolyticus), fájdalomcsillapító (analgetikus) és immunstimuláns hatásokkal rendelkeznek [4-9].

Népgyógyászati és modern terápiás alkalmazás
A magyar népi orvoslásban viszonylag kevés adat utal az aranyvessző vagy istápfűfajok használatára, az olasz népi gyógyítók ugyanakkor széles körben alkalmazzák a közönséges aranyvesszőből készült főzetet. Az észak-amerikai fajokra vonatkozó népi gyógyászati adatok szerint a kanadai aranyvessző egyike a leggyakrabban használt aranyvessző/istápfű fajoknak. Brit Kolumbia egyes vidékein rendszeresen fogyasztják a kanadai aranyveszszőből készült gyógyteát az influenza megelőzésére, és a lázas gyermekekkel is ezt itatják. A gyógyteát emellett hasmenések megállítására és sebek kezelésére is használják.
A modern fitoterápiában az aranyvessző/istápfűfajok legfontosabb alkalmazási területe a különböző húgyúti megbetegedések. Megfelelő orvosi vizsgálat után, a vesekő méretének ismeretében, orvosi felügyelet mellett jól alkalmazható a "vízlökés-terápiában", amikor is rövid idő alatt nagy mennyiségű (1,5-2 l) gyógytea (csak aranyvesszőfűből vagy más gyógynövényekkel együtt készített) elfogyasztásakor a kisebb (körülbelül lencseméretű) kövek kiürülésével számolhatunk. Rendszeres fogyasztásakor a vesehomok és -kő (újra) képződésére hajlamos egyéneknél csökken a kőképződés veszélye. Ugyancsak nagy jelentősége van a bakteriális húgyúti fertőzések utókezelésében, illetve kiegészítő terápiájában, így például húgyhólyaggyulladásban (cystitis), vesemedence-gyulladásban (pyelitis), de javasolják például fekete ribizli leveleivel (Ribes nigri folium) együtt magas vérnyomásos (hipertóniás) betegek kezelésének kiegészítésére is. Szintén gyakori alkotórésze a salaktalanító és a testsúlycsökkentő teáknak, melyek közül az előbbinek a reumás megbetegedések kezelésében, illetve a szervezet "átmosásában" lehet szerepe [4-10].

Ajánlott napi adagok
Szárított drogokból 6-12 g vagy azzal egyenértékű kivonat [9].

Mellékhatások
A megadott forrásokban nincsenek jelezve.

Ellenjavallatok
A megadott forrásokban nincsenek jelezve.

Kölcsönhatások
A megadott forrásokban nincsenek jelezve.

Figyelmeztetések
A megadott forrásokban nincsenek jelezve.

Hatósági állásfoglalások
Az aranyvesszőfűdrogok Magyarországon a kiskereskedelemben szabadon forgalmazhatók. Az aranyvesszőfüvet legalább öt, Európai Unióhoz tartozó országban használják készítmények előállítására, terápiás alkalmazhatóságát pedig az európai szakhatóságok által elfogadott monográfiák (E-, ESCOP) támasztják alá [8, 9, 11-13].

Az aranyvesszőfű-készítmények piaci helyzete
Az aranyvesszőfű virágos hajtásai legalább tíz, gyógytermékként forgalombahozatali engedélyt kapott - főként vizelethajtó, reuma kezelését kiegészítő és fogyasztó hatású - termék alkotórészeként használatosak [14].

Felhasznált irodalom
1. Mabberly, D. J.: The plant-book. Cambridge University Press, Cambridge-New Rochelle-Melbourne-Sydney, 545., 1987.
2. Újvárosi, M.: Gyomnövények. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 436-437., 1973.
3. Dános, B.: Farmakobotanika 3. Gyógynövényismeret. Semmelweis Kiadó, Budapest, 215., 1998.
4. Rácz, G., Rácz-Kotilla, E., Szabó, L. Gy.: Gyógynövényismeret. A fitoterápia alapjai. SANITAS Természetgyógyászati Alapítvány. Budapest, 286-289., 1992.
5. Bisset, N. G.: Herbal Drugs and Phytopharmaceuticals. Medfarm Scientific Publishers, Stuttgart-CRC Press, Boca Raton-Ann Arbor-London-Tokió, 476-479., 1994.
6. Duke, J.: CRC Handbook of Medicinal Herbs. CRC Press, Inc. Boca Raton, Florida, 454., 1985.
7. Marczal, G., Szabó B.: A Solidago-fajok fitoterápiás értékelése. Fitoterápia 4.: 147-152., 1996.
8. Blumenthal, M. (ed.): The Complete German Comission E Monographs. American Botanical Council, Austin, Texas, 139-140., 1998.
9. ESCOP Monograph: Solidaginis virgaureae herba. Golden Rod. 1996. márc.
10. Weiss, R. F.: Herbal Medicine. AB Arcanum, Gothenburg, Sweden - Beaconsfield Publishers Ltd., Beaconsfield, England, 241-243., 1988.
11. Smet, P. A. G. M. et al. (eds.).: Adverse Effects of Herbal Drugs. Springer Verlag, Berlin-Heidelberg-New York-London-Párizs-Tokió-Hongkong-Barcelona-Budapest, Vol. 2.:78., 1992.
12. Kereskedelmi Miniszter 6/1990 (IV. 5.) KeM rendelete a kiskereskedelemben szabadon forgalmazható drogokról, illetve illóolajokról.
13. Keller, K.: Phytotherapy at a European Level. European Phytotelegram, Sixth Issue, 40-45., 1994.
14. Országos Gyógyszerészeti Intézet: Gyógytermék Vademecum 95, 96, 97.

A szerző levelezési címe:
dr. Babulka Péter
1213 Budapest, Vihorláti u. 5.
E-mail: gentiana@elender.hu

tartalom