A SZÁJFLÓRA

Dr. Bajáky András

Összefoglalás
A szerző bemutatja a szájflórát és jelentőségét. Fontos szerepet szán annak a mikroökológiai tételnek, hogy a szervezet és a száj élő mikroorganizmusai nem kezelhetők külön a makroökológiai rendszerektől. Kiemeli a dinamikus egyensúly fontosságát, a segítő mechanizmusokat, amelyekkel az egyensúly helyreállítható. A nil nocere jegyében hangsúlyozza: minden külső hatás felboríthatja az egyensúlyt, amely a szájflórán át az egész szervezet egyensúlyának felborulásához vezethet. Ismerteti a patogén kórokozókat és a legfontosabb mikrobiológiai, biokémiai folyamatokat.

Kulcsszavak
mikroorganizmus, kolonizáció, szájflóra, patogén mikroorganizmusok a szájban, makro- és mikroökológia

A szájflóra
A szakirodalomban a szájflóra meghatározás alatt általában a szájban élő organizmusok öszszességét értik.
A magunk részéről a mikrobaflóra elnevezést tartjuk helyesebbnek, utalva arra, hogy a szájflóra dinamikus viszonyaiban fontos szerepük van a vírusoknak és a szerves-szervetlen kémiai anyagoknak is. Így egységes egész, a szervezet fontos tényezője.
A mikrobák jelentőségét nem győzzük hangsúlyozni. Már tömegük is meghökkentő - az emberi szervezetben kb. 2,5 kg baktérium fordul elő. Ezek az élőlények az élet részei, önmagukon túlmutatva a makroökonómiai egyensúlyhoz is hozzájárulnak. Szorozzuk be a Földön élő mintegy 6,5 milliárd emberrel az egy főre jutó mennyiséget. Így érthető az a mesének tűnő gondolat, hogy bármely makroszintű változás (éghajlat, környezetszenynyezés, a környezet erőszakos megváltoztatása stb.) hat a mikrorendszerekre - de a mikrorendszerek egyensúlyának megváltozása (gyógyszerek okozta egyensúlybomlás, iatrogén felülfertőzés stb.) is hat a világ ökológiai egyensúlyára.

A száj mikrobakolonizációja
Születéskor a száj sterilnek tekinthető (természetesen kivételt képez az intrauterin fertőzés, a szülés alatti infekció esete). 8-10 óra elteltével aerob baktériumok telepednek meg a szájban, de már gombákat is kitenyészthetünk. Az anaerob baktériumok kicsit később jelennek meg, majd kialakul a száj jellegzetes mikrobaflórája. Ebben a dinamikus egyensúlyban találhatunk protozoonokat és mycoplasmákat is.
A száj mikrobaflórája folyamatosan változik, és aktuális állapotát számos tényező befolyásolja. Ilyenek a nyál összetétele, a táplálék, az egészségi állapot, a szájhigiéné, a kozmetikumok, a szájápoló szerek, a fogazat állapota, a fogművek, a szexuális érintkezés és a szervezet immunállapota. A kialakult flóra tagjai antagonista és szinergista hatást fejtenek ki a szájba bekerülő seu apatogén seu kvázipatogén mikrobákra. Ennek eredője az egyensúlyi állapot. A száj mikrobaflórája nem egyenletesen oszlik el a szájban: például a fogak közt több anaerob mikroorganizmus van, más baktériumok inkább a nyálban fordulnak elő.
A száj normál baktériumflórája: (a garat és az orrüreg normál flórája ezzel megegyezik)
Streptococcus viridans, Streptococcus pneumoniae, Apatogén Neisseriák, Fusobacterium, Staphylococcus, Difteroidok, Haemophilus influenzae, Borrelliak, B. melaninogenicus, Mycoplasma, E. coli, Proteusok, P. aeruginosa, K. pneumoniae, Lactobacillusok, Peptococcusok, Candida fajok, Aspergillus fajok, Mucor fajok, Geotrichum fajok, Entamoeba gingivalis, Trichomonas tenax
Néhány mikroorganizmusról bővebben:
Str. viridans: zöldítő streptococcusok
Négy fő speciesük van:
- S. salivarius
- S. sanguis
- S. mutans
- S. mitis
Lactobacillusok: elsősorban a nyálban találhatók
- L. acidophilus
- L. casei
Neisseriák: pigmentképző és nem pigmentált speciesei egyaránt megtalálhatók a szájban
Bacteroid melaninogenicus: a gingivalis sulcusból tenyészthető baktériumok 4-8%-a ide tartozik
Fusobacteriumok: két speciesük van jelen a nyálban, az F. fusiforme és az F. necrophorum
Megemlítendő a csillós Vibrio succinogenes és a Telemonas sputigena, a Leptotrichia buccalis, a Gram-pozitív Actinomycesek, így az A. israeli, az A. odontolyticus, az A. naeslundi és az A.viscosus.
A szájnyálkahártya anaerob Spirochaetái (orális Treponemák) a T. macrodentium, T. denticola, T. scoliodontum és T. vincentii specieseket említjük.
A szájban annak ellenére előfordulnak sarjadzó gombák (Candida, Torulopsis, Saccharomyces genusok), hogy elszaporodásukat a baktériumok gátolják.
A protozoonok közül az anaerob Entamoeba gingivalis és a Trichomonas tenax jellemző anaerob.

A szájüregben - a garatban és az orrmelléküregben - megtalálható kórokozók
S. aureus, Str. pyogenes, Peptostreptococcus, H. influenzae, B. pertussis, E. coli, K. pneumoniae, N. meningitidis, C. diphteriae, M. tubercolosis, M. bovis, Atípusos mycobacteriumok, B. vincentii, F. fusiformae, L. monocytogenes, Actinomyces, Nocardia, P. multicida, M. pneumoniae, Adenovírusok, Herpes simplex v., Varicella zoster v., Cytomegalovirus, Rabies vírus, Morbilli vírus, Influenzavírus, Parainfluenza-vírus, Poliovírus, Coxsackie vírus, Echo-vírus, Rubeólavírus, Mumpszvírus, Marburg-vírus, Hepatitis vírus, Coronavírus, Száj és körömfájás v., Rhinovirus, Candidák, Aspergillus fajok, Penicillium fajok, Geotridium fajok, Cryptococcus fajok, Coccidioides fajok, Histoplasma fajok, Paragonimus westermani, Ascoris lumbricoides
A normál flóra és a kórokozók átfedése jelenti a kényes egyensúlyt az egészség és a betegség között.
Némely faj a normál flórához tartozik, azonban a test és szervezet kóros változása megnövelheti a számukat és a patogenitásukat - ezáltal kórokozóvá válhatnak.

A mikrobaflóra hatásai
Elsődleges feladat a védelem. Védi a szervezetet a külső mikroorganizmusok behatolása ellen. Ennek a feladatnak kitüntetett szereplői a Str. viridans és a Lactobacillusok.
A védekezés lehetősége:
- savtermelés
- hidrogén-peroxid-termelés
- antibiotikum-termelés
- bakteriocintermelés
Előfordulhat szinergizmus - az egyik mikroba a másik jelenlétében könnyebben szaporodik - kedvező környezetet (pH, oxigén) vagy tápanyagot szolgáltat.
A száj mikrobaflórájának káros hatása
- helyi fertőzések
- disszeminált fertőzések
- allergia
- toxikus hatások
- a fogazat károsítása
A fertőzés nem csupán a szájképletekre korlátozódhat, jelentkezhet a melléküregekben, a középfülben és a tüdőben is. A száj sérülésein át akár szepszis is kialakulhat.

Kariogén baktériumok:
Str. mutans, Str. mitis, Str. salivarius, Str. sanguis, Str. faecalis, Str. liquefaciens, Lactobacillus acidophilus, L. casei, Actinomyces viscosus, A. naeslundi

A periodontinum betegségeit okozhatják:
Actinomycesek
Gram-pozitív pálcák (iniciator)
Coccusok

1. ábra A nyál összetétele

Kevert
nyál
Parotis
nyál
Subman-dibuláris
nyál
Sublinguális
nyál
Fehérje g/l
1,8-4,2
0,15-2,6
0,3-1,4
-
Amiláz g/l
0,4
1,0
0,25
0,26
Lizozim mg/l
4-625
4-80
5-42
-
Alkalikus foszfatáz E/l
114
94
-
-
Savanyú foszfatáz E/l
5-130
2-5
2-13
-
Szénsav anhidráz E/l
2
1,5-2,2
2
-
IgA mg/l
194
17-63
16
-
IgG mg/l
14
0-0,9
-
-
IgM mg/l
2
0-0,1
-
-
Na+ nmol/l
6-30
0,1-70
0,1-65
21-50
K+ nmol/l
20
14-50
10-16
10-17
CA2+ nmol/l
1,5
0,3-1,2
1,0-2,4
1,9-3,0
Mg2+ nmol/l
0,1-0,2
0,05-0,13
0,05
-

 


Gram-negatív pálcák:
Capnocytophaga, Bacterioides, Actinobacillus, Eisenella, Fusobacterium, Selenomonas
A nagyszámú baktérium is mutatja: rendkívül összetett, összehangolt működésre van szükség az egészséges flóra működéséhez. Az egyensúly felborulása nem csupán tünet, hanem önálló kórkép is. Az egészséges flóra fenntartása érdekében az alábbiakat javasolhatjuk:
- az immunrendszer erősítése
- megfelelő táplálkozás
- helyes szájápolás
- megfelelő fogművek
- adekvát gyógyszerszedés
- akut betegségek gyógyítása
- krónikus betegségek gyógyítása
Fentiek esetében utalunk a megfelelő komplementer és akadémikus gyógymódokra.
Nem feledkezhetünk meg a lelki energiák fontosságáról.
A száj patogén mikrobáinak elszaporodása sok esetben első tünete a szervezet lelki-energetikai deficitjének.
A baktériumok, gombák, protozoonok a szájüregben nem semleges közegben vannak, hanem élő és változó környezetben. A száj képleteit fedő nyálkahártya, a nyelv laphámsejtjei, a nagy és kis nyálmirigyek szekrétuma adja a közeget, amelyben a mikrobaflóra él, szaporodik és pusztul. Kitüntetett szerepet kap a nyál, úgy is mint védő, mosó folyadék, táplálékhordozó és alapanyag.

A nyál:

hipotóniás 60-120 mOsm/kg (vö. plasma 290 mOsm/kg)
pH-értéke: 6,2-7,6
sűrűsége: 1,00-1,01 g/cm3
nyálfehérjék: jelentős része amiláz (a keményítő részleges bontását végzi.)
antimikrobális összetevők: IgA, lizozim, laktoferrin, tiocianát dependens laktoperoxidáz (elsősorban a Laktobacillust gátolják)
A lizozim a baktériumok sejtfalában a 2-acetamido-2-dezoxi-D-glükóz egységek közti 1-4 glükozidos kötés hidrolitikus hasítását katalizálja.
Az IgA komplement jelenlétében (ez az ínytasak plazmaeredetű folyadékából származik) Gram-pozitív baktériumokat képes lizálni. A laktoferrin a baktériumok növekedéséhez szükséges vas kompetíciójával szolgálja a szájüregi antimikrobális rendszert.

Lizozim

A fogak felszínének fehérjefilmje
A fog hidroxiapatitjához tapadó fehérjefilm. A savanyú aminosavak dominanciája és a kéntartalmú aminosavak csökkent mennyisége jellemzi.
A felrakódás 10-15%-a szénhidrát (glükóz, mannóz, galaktóz, glükózamin, galaktózamin).
Mikrobális eredetű a muraminsav és a ramnóz.
Nem eldöntött, hogy az elsődleges fehérjefilm segíti-e a baktériumdús lepedék kialakulását vagy éppen gátolja a demineralizált hatások érvényesülését.

Lepedék (plakk)
Szerves képződmény, mely az elsődleges fehérjefilmre telepszik. Baktériumokat, mikrobális termékeket, nyál- és gingivalis folyadék- (ergo serum) összetevőket tartalmaz. Dominánsan a Str. mutans törzsei vannak jelen. A baktériumsejtek száma 1014 sejt/g a lepedékben. A plakk 10%-a dextrán, de találhatók benne glükánok, fruktánok, heteroglükánok.


A dextrózszintézist katalizáló glikozoltranszferáz extracelluláris fehérje. Csak a Str. mutans glikozoltranszferáza kötődik a baktérium felszínéhez (szubsztrátja és indítómolekula jelenlétében). A szacharóz önmaga is lehet indítómolekula.
A glikolízis végtermékei: tejsav, ecetsav, hangyasav az extracelluláris térbe - a plakkba - diffundálva annak pH-ját jelentősen csökkenti, elindítja a fogzománc demineralizációját.
A glükóz- és a fruktóz- sőt a pentózdiéta is a szacharóznál alacsonyabb szuvasodási indexet produkál.
A szorbitdiéta csak kezdetben csökkenti a kárieszfrekvenciát, a xilit véglegesen. Ez a Str.-sejtek adaptációjával magyarázható. A szorbit a fruktóz-6-foszfát szintjén csatlakozik a glikolízishez (szorbit-kináz és szorbit-6-foszfát-dehidrogenáz enzimindukció).
A lepedék fehérjéi: elsősorban gazdaeredetűek, azaz nyál- és szérumglikoproteinek, valamint bakteriális eredetűek:
- proteaz, hialuronidáz - gingivitist
- glikoziltranszferáz - kárieszt okoz
A lepedék lipidjei: bár a lepedék 20%-át adják, eredetük ismeretlen.

Összefoglalás
A szájüregben lejátszódó élettani és biokémiai folyamatok közül tekintettünk át néhányat. Talán ez a cikk is bizonyítja: a szervezet egységes egész, vizsgálata, gyógyítása csak a teljes embert figyelembe véve lehetséges.
A mikrobiológia, biológia, biokémia, orvostudomány stb. külön-külön vizsgálja a fenti működéseket - de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a szintézis rendkívül fontos.
A gazdaság fejlődése a táplálkozáson, a szájhigiénén, a korszerű fogpótláson át javítja a száj mikrobiológiai flóráját, ugyanakkor a fogyasztás révén (nassolás stb.) ellentétesen hat. A tömeges insufficientia a száj esetében a gazdaságra hat vissza, a rosszul táplált, gyenge, enervált emberek munkabíró képessége csökken.
Nil nocere! Ha csak annyit teszünk, hogy a normál flórát nem tesszük tönkre (például indokolatlan antibiotikumadással), nem csupán egy emberen segítettünk, hanem hozzájárultunk a makrorendszerek egyensúlyához is.

FELHASZNÁLT IRODALOM
1. Alföldy, Z., Nász, I.: Mikrobiológia. Medicina Könyvkiadó, 1978.
2. Bajáky, A.: Szájbiokémia. Kiadás alatt, 1999.
3. Bajáky, A.: Történések a szájban. Kézirat, 1998.
4. Orvostudomány. Scientific American Medicina, 1997.
5. Sallay, K., Gera, I.: Paradontológia. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1981.
6. Sallay, K. szerk.: Szájbetegségek. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1984.

A szerző levelezési címe:
dr. Bajáky András
Közép-Európai Humáninnovációs Központ
3527 Miskolc, Baross G. u. 14.

tartalom