Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum L.)

Dr. BABULKA PÉTER

 

Botanikai leírás
A nemzetség 13 faja főként Kelet- és Délkelet Ázsiában, valamint Észak-Amerikában, a meleg és mérsékelt éghajlatú tájakon honos. A mintegy 25 méter magasságot is elérő, szabályos koronát nevelő, kedvelt lombhullató díszfa, a közönséges vadgesztenye vagy bokrétafa a Balkán-félsziget bennszülött növénye. Levelei ujjasan összetettek és keresztben átellenesen helyezkednek el. Gyertyaszerűen felálló, nagy, fehér bugavirágzata április-májusban nyílik. Toktermése húsos, tüskés falú és benne nagy, barna mag található [1, 2, 3].

Felhasznált részek és hatóanyagaik
A fitoterápiai gyakorlatban és a kozmetikaiparban a magvak (Hippocastani semen), a virágok (Hippocastani flos), a levelek (Hippocastani folium) és a kéreg (Hippocastani cortex) használatosak. A mag legfontosabb hatóanyagai: a 3-15%-ban előforduló eszcinszaponin keverék és a 0,2-0,3% flavonoid. Ezek mellett kumarinok, allantoin és egyéb anyagok is megtalálhatók. A levelek leginkább kumarinokat, flavonoidokat és cserzőanyagokat, a kéreg pedig az előbbieken kívül szaponinokat is tartalmaz. A virágok fontosabb hatóanyagai a flavonoidok, a szaponinok és a cserzőanyagok [3, 4, 5, 6].

Hatásaik
Hatástani, klinikai vizsgálatok elsősorban a magkivonatokra vonatkoznak. Az eszcinben gazdag vadgesztenyemag-kivonatok fontosabb hatásai: gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus) és izzadmányok képződését csökkentő (antiexudatív); a perifériás keringést, a nyirokáramlást és a vénák rugalmasságát fokozó, illetve állapotuk további romlását gátló; a kapillárisok áteresztőképességét csökkentő, értágító [3-8].

Népgyógyászati és modern terápiás alkalmazás
A népi gyógyászatban a magvakat nyersen lereszelve vagy szárítva és porrá őrölve hasmenések megszüntetésére használják. Reuma ellen, a fájó testrészek bedörzsölésére nemcsak a termések szeszes kivonatait, hanem a szeszben áztatott virágokat és azok kivonatait is alkalmazzák.
A magvakból előállított eszcint, magkivonatot vagy ezek mellett más növények hatóanyagait is tartalmazó, összetett gyári készítményekkel a modern fitoterápiában visszérgyulladást (phlebitis), visszeres lábszárfekélyt (ulcus cruris), aranyérbántalmakat (nodus haemorrhoidalis), műtétek utáni ödémákat, valamint mozgásszervi panaszokat kezelnek. A virágokat és a leveleket aranyér elleni ülőfürdők alkotórészeiként hasznosítják, míg a kéregből kinyert kumarinvegyületek fényvédő krémek és napolajok alapanyagaiként kerülnek felhasználásra [3-10].
Ajánlott napi adag
Kétszer 250-312,5 mg magkivonat, ami 100 mg eszcinnek felel meg [7].

Mellékhatások
Egyes esetekben hányinger, gyomorpanaszok és viszketés fordulhat elő a szájon keresztül adagolt készítmények fogyasztásakor [7].

Ellenjavallatok
A vadgesztenye-készítmények alkalmazása vese- és májkárosodás esetén ellenjavallt, és biztonsági okokból nem ajánlott a várandósság és a szoptatás ideje alatt sem [6].

Kölcsönhatások
A plazmaproteinhez kötődő eszcin más gyógyszerek megkötését akadályozhatja [6].

Figyelmeztetések
A magvak háziszerként (gyógytea, szeszes kivonat) belsőleg történő alkalmazása az erős hatású szaponinok és a pontatlan adagolás miatt felmerülő problémák (gyomor-bélrendszeri irritáció) elkerülése érdekében nem javasolt.

Hatósági állásfoglalások
Az európai országok többségében a magvak és magkivonatok belsőleges alkalmazása az elfogadott, Franciaországban viszont a kéregdrogoké is [12].

A vadgesztenye-készítmények piaci helyzete
Hazánkban gyógytermékként több olyan készítmény kapott forgalomba hozatali engedélyt, amelyek hatóanyagként a vadgesztenye leveleiből, illetve magvaiból készült kivonatokat tartalmazzák [13].

Felhasznált irodalom
1. Mabberly, D. J.: The plant-book. Cambridge University Press, Cambridge-New Rochelle-Melbourne-Sydney, 11., 1987.
2. Dános, B.: Farmakobotanika 3. Gyógynövényismeret. Semmelweis Kiadó, Budapest, 105., 1998.
3. Rácz, G., Rácz-Kotilla, E., Szabó, L. Gy.: Gyógynövényismeret. A fitoterápia alapjai. SANITAS Természetgyógyászati Alapítvány, Budapest, 126-127., 1992.
4. Tóth, L.: Farmakognózia. Szentgyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Szeged, 162-164., 1998.
5. Leung, A. Y., Foster, S.: Encyclopedia of Common Natural Ingredients Used in Foods and Cosmetics. John Wiley & Sons, Inc., New York-Chichester-Brisbane-Toronto-Szingapúr, 304-306., 1996.
6. Newall, C. A., Anderson, L. A., Phillipson, J. D.: Herbal Medicines. A guide for health-care professionals. The Pharmaceutical Press, London, 166-167., 1996.
7. Blumenthal, M. (ed.): The Complete German Comission E Monographs. American Botanical Council, Austin, Texas, 148-149., 1998.
8. Blumenthal, M.: Medical Journals Report on Herbal and Alternative Medicine. Herbalgram, 46.: 31., 1999.
9. Babulka, P., Goetz, P.: Les Plantes dans le Traitement des Rheumatismes. De la Médesine Traditionelle Hongroise a la Phytothérapie Européenne Actuelle. Partie I. Rheumatismes et Médecine Traditionelle Hongroise, Nouvelle Revue de Phytothérapie Pratique, 2.: 12-18., 1998.
10. Weiss, R. F.: Herbal Medicine. AB Arcanum, Gothenburg, Sweden - Beaconsfield Publishers Ltd., Beaconsfield, England, 188-189., 1988.
11. Smet, P. A. G. M. et al. (eds.): Adverse Effects of Herbal Drugs. Springer Verlag, Berlin-Heidelberg-New York-London-Párizs-Tokió-Hongkong-Barcelona-Budapest, Vol. 2.: 18., 1992.
12. Keller, K.: Phytotherapy at a European Level. European Phytotelegram, Sixth Issue, 40-45., 1994.
13. Országos Gyógyszerészeti Intézet: Gyógytermék Vademecum. 95., 96., 97., Primexpharma Kft., Budapest, 1995., 1996., 1997.


A szerző levelezési címe:
dr. Babulka Péter
1213 Budapest, Vihorláti u. 5.
E-mail: tarnics@alarmix.net

tartalom