Körömvirág-szimpózium

A körömvirág (Calendula officinalis L.) nagy karriert futott be: egy évtized alatt placebohatással bíró divatdrogból farmakológiailag igazolt gyógyhatással rendelkezõ gyógynövény lett. A kutatás mai állását és a legújabb eredményeket egy, a Gesellschaft für Arzneipflanzenforschung, az Österreichischen Gesellschaft für Phytotherapie és a Bécsi Állatorvostudományi Egyetem Alkalmazott Botanikai Intézete által közösen szervezett szimpóziumon tették közzé és vitatták meg.

A körömvirágot (fõként az állatgyógyászat területén alkalmazott) gyógynövényként a görög és római idõk óta ismerték, és miután Hildegard von Bingen is foglalkozott vele, végérvényesen megtalálta helyét a népi gyógyításban. Szent Hildegard egy disznózsír alapú kenõcsöt javasolt, felismerve a hatóanyagok sokat vitatott lipofil voltát.
A körömvirág-készítményeket elsõsorban a bõrsérülések, nehezen gyógyuló sebek, gyulladások kezelésére használják, sõt a szépségápolásban is hasznát veszik, mivel pozitívan befolyásolja a bõr egyes funkcióit. A hagyományos indikációkat azonban sokan szkeptikusan fogadták.
A virágzatok hatóanyagai már régóta ismertek (illóolajok, flavonoidok, triterpénszaponinok, alkoholok, karotinoidok stb.), de a hatásmechanizmus még ma sem tisztázott kielégítõ mértékben. Az utóbbi idõben az érdeklõdés egyre inkább a virágzatokban nagy mennyiségben elõforduló triterpénalkoholok felé fordult, amelyek lipofil oldószerekkel könnyen kivonhatók. A triterpéndiolok, különösen a faradiol-3-monoészterek, helyi alkalmazás esetén dózisfüggõ gyulladáscsökkentõ hatással rendelkeznek.
Különleges a szeszkviterpénlaktonok fészkesvirágzatúak esetében szokatlan hiánya. Ez lehet a magyarázata a kontaktallergia ritka jelentkezésének, amelyre az egyéb fészkesek, például az árnika rendeltetésszerû alkalmazása esetén számítani lehet. Ezek mellett állatkísérletekben tumorgátló és citotoxikus hatást, in vitro kísérletekben pedig a körömvirág poliszacharid-frakcióinak immunstimuláns hatását is igazolták.
Hígított etanolos és folyékony CO2-kivonatok összehasonlító vizsgálatával végül is sikerült a gyulladáscsökkentõ hatás aktív ágenseként a triterpénalkohol-frakciót meghatározni.
Dr. P. Theiss adatokkal alátámasztott áttekintést adott a körömvirág-készítmények galenusi lehetõségeirõl mind gyógyszerészeti, mind kozmetikai szempontból. A körömvirág-galenikumok alapelve évszázadok óta változatlan: a sebkészítményekhez mindig is lipofil virágkivonatot készítettek, ma azonban elõnyben részesítik a folyékony CO2-os kivonást, amellyel optimális faradiolészter-tartalom (<20%) érhetõ el. Ezeket a CO2-os kivonatokat azonban újra kell engedélyeztetni, mivel az E-monográfia nem tartalmazza õket.
Számos résztvevõ számára is újdonságként hatott a körömvirág alternatív felhasználási lehetõsége: a magas triénsavtartalmú zsíros körömvirágmag-olajat (amely gyorsabban szárad, mint a lenolaj) felfedezte a festék- és mûanyagipar: ma már nem mérgezõ festékek, kenõanyagok, festékoldó- és lágyítószerek, valamint poliuretánhab és egyéb oleokemikáliák elõállítására használják.


Seitz, R., Zitterl-Eglseer, K.: Calendula-Symposium. Deutsche Apotheker Zeitung, 139., Jahrgang, Nr. 40., 7.: 10., 121–122., (3845–3846) 1999.

Varsányi Péter

tartalom