Stroke

Az Egyesült Államokban a stroke a harmadik helyen áll a kórházba kerülések okai között. Két fõ típusa különíthetõ el: a vérzéses és az ischaemiás stroke. Mindkét típus sürgõsségi ellátást igényel. Annak ellenére, hogy a vérzéses stroke elõfordulása 15% körüli, a halandósági aránya sokkal magasabb. A vérzéses stroke-nak két alcsoportja ismert: az agyon belüli (állományi) vérzés és az agy és a „pókhálóhártya” közötti (subarachnoidealis) vérzés.

Az agyállományi vérzés (ICH)
Az agyállományi vérzésnél a koponyaûrben bekövetkezõ érsérülés révén szivárog vér az agyszövetbe. E betegség legfontosabb kockázati tényezõje a tartósan magas vérnyomás. További kockázati tényezõk: gyógyszer- és alkoholabúzus (fõként a kokain- és az amfetaminszármazékok), antikoaguláns gyógyszerek, életkor, nem és fajta. A betegség ritkán fordul elõ 45 éves kor elõtt, és a fejlett országokban az elõfordulásának kockázata e kor elérése után tízévente megkétszerezõdik. Gyakrabban fordul elõ férfiakban, és az afroamerikaiak inkább érintettek, mint a kaukázusiak. Tünetei: részleges vagy teljes tudatvesztés, hányás vagy erõs hányinger, gyengeség, zsibbadás vagy bénulás (rendszerint egyoldali), hirtelen jelentkezõ, erõs fejfájás. E tünetek jelentkezésekor sürgõsségi orvosi ellátás szükséges.

Subarach noidealis vérzés (SAH)
Subarachnoidealis vérzésnél a vér az agyat körülvevõ membránokba szivárog. Kialakulásának alapvetõ okai között említhetõ az aneurizmarepedés és az érelváltozások. E kórkép elõfordulásának kockázati tényezõit nehezebb meghatározni, de szerepe van a kornak, a nemnek, a fajtának, a dohányzásnak és az alkoholfogyasztásnak, valamint a családban korábban elõfordult betegségeknek is. Elõfordulása leginkább a 40 és 60 év közötti korban gyakori, és mintegy 60%-ban érinti a nõket. A betegség kialakulásának kockázata az afroamerikai népek körében kétszer akkora, mint a kaukázusi népeknél. A dohányzás és az alkohol fogyasztása növeli az aneurizmarepedések kialakulásának esélyét. Azoknál az egyéneknél, akiknek családjában már elõfordult aneurizmarepedés következtében kialakult subarachnoidealis vérzés, nagyobb az esélye e betegség kialakulásának.
 
A betegség tünetei: hirtelen jelentkezõ, erõs fejfájás, hányás és hányinger, nyakmerevség, fényintolerancia, valamint részleges vagy teljes tudatvesztés. E tünetek jelentkezésekor azonnali orvosi ellátás szükséges.

A vérzéses stroke diagnózisa
A betegség okának megállapításában leggyakrabban alkalmazott diagnosztikai eljárások a komputertomográfia (CT), a mágneseses rezonanciavizsgálat (MRI) és az agyi angiográfiás vizsgálat. Ezek feladata a stroke típusának kiderítése és az érintett agyterületek pontos meghatározása. A kezelések e vizsgálatok eredményei alapján választhatók meg.

A vérzéses stroke konvencionális terápiája
Az októl és az agy károsodásának mértékétõl függõen gyógyszeres terápiára és mûtéti beavatkozásra lehet szükség. Abban az esetben, ha a betegség alvadásgátló kezelés szövõdményeként alakul ki, e szerek további szedését át kell gondolni, emellett protamin és K-vitamin adható. Aneurizmarepedésnél mûtéti megoldás szükséges, ez azonban a 75 évnél idõsebb és nagyon legyengült állapotban lévõ betegeknél kontraindikált.

A vérzéses stroke egyéb kezelési lehetõségei 
Az agysejtek védelmében és a vérzéses sokk kezelésében jótékony hatásúak lehetnek egyes antioxidáns szerek (például hydergin), és ugyancsak hasznos lehet a piracetam alkalmazása. Ez utóbbinak például a stroke-ot követõ neurológiai károsodások mértékének csökkentésében lehet szerepe. 
A véráramlási zavarok elõidézte agysejtkárosodások kivédésében az antioxidáns étrend-kiegészítõknek, a specifikus Ca-csatorna-blokkoló és a sejtmembrán-stabilizáló szereknek van jelentõsebb szerepük.

A koleszterinszint lehet túl alacsony is?
Egyesek annak köszönhetõen kerülhetnek veszélybe, hogy a koleszterinszintjüket szándékosan alacsonyan tartják. Az Amerikai Szív Társaság 1999. februári konferenciáján közzétett adatok szerint a vérzéses stroke kialakulásának kockázata a 180 mg/dL koleszterinértéket mutató betegeknél kétszer nagyobb volt, mint a 230 mg/dL koleszterinszinttel bíró betegek esetében. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy az ischaemiás stroke kialakulásának kockázata a 280-as értékeknél kétszer nagyobb volt, mint a 230-asoknál. A vizsgálatokból azt a következtetést vonták le, hogy az ischaemiás stroke általános prevenciójában az optimális koleszterinszint 200 mg/dL.
Új kockázati tényezõ: a középkor vérnyomásértékei
Egy férfi ikerpárokon végzett, 30 éven keresztül tartó vizsgálatsorozatban arra a következtetésre jutottak, hogy a középkorban megjelenõ, megemelkedett vérnyomás felgyorsítja az agy öregedési folyamatait és növeli a stroke kialakulásának esélyét a késõbbi életszakaszokban.

Ischaemiás stroke
A fejlõdõ országokban a halálokok között a stroke a harmadik helyen áll. A stroke vagy annak komplikációja miatt a betegek kb. 25%-a meghal, kb. 50%-uknál közepes vagy súlyos egészségkárosodással, illetve hosszabb ideig tartó mozgásképtelenséggel kell számolni, és csupán kb. 25%-uknál várható teljes felépülés.
Éppúgy, mint a szívroham esetében, itt is az a legfontosabb, hogy a stroke-on átesett beteg mikor kapja meg a megfelelõ kezelést. 
Az esetek többségében egy thrombus akadályozza meg az oxigéndús vér eljutását az agy egy bizonyos részéhez. A stroke e típusát nevezik ischaemiás stroke-nak. Abban az esetben, ha a vérrög az agyi artériákban képzõdik, akkor trombózisos stroke-ról beszélünk, ha pedig a test egyéb részén képzõdik, majd ezután jut az agy egy bizonyos területére, akkor embóliás stroke-kal állunk szemben.
Az ischaemiás stroke a stroke-esetek legalább 80%-át teszi ki, az ischaemiás stroke-esetek kb. 52%-ában pedig trombózisos stroke áll fenn. Kétféle trombózis okozhat stroke-ot, az egyik a nagyobb, a másik a kisebb véredényeket érinti. A trombózisos stroke leggyakrabban a nagy artériákban alakul ki. A másik típusú trombózisos stroke a kisebb véredények betegsége, ilyenkor a kisebb átmérõjû erekben akadályoztatott a vérátfolyás. E betegség specifikus okairól még keveset tudunk, de gyakran hozható kapcsolatba a magas vérnyomással.

A trombózisos stroke legfontosabb kockázati tényezõi
• magas vérnyomás, érelmeszesedés, 
• vérrögképzõ tényezõk (például homocisztein, fibrinogén, LDL koleszterin) túlsúlya, 
• szívbillentyûzavarok, 
• cukorbetegség, 
• öregedés. 

Fõ tünetei
• szédülés, bizonytalan járás és állás, 
• egyensúlyi és koordinációs zavarok, 
• hirtelen zsibbadásérzés az arc egyik felén, valamint karban és lábban érzett gyengeség, fõként a test egyik oldalán, 
• hirtelen kialakuló zavartság, nehézkes beszéd és beszédértés, 
• hirtelen jelentkezõ látászavar az egyik vagy mindkét szemben, 
• ismert ok nélkül, hirtelen jelentkezõ, nagyon erõs fejfájás.

Az embóliás stroke-nál a vérrög valahol a testben (rendszerint a szívben vagy a szívbillentyûkön) képzõdik, majd leválik, és onnan a vérárammal szállítódik az agyba. 

Intenzív stroke-terápia
A CT és a Doppler-áramlásvizsgálat fejlõdése gyökeres változást hozott az ischaemiás és a vérzéses stroke korai diagnózisában, majd a mágneses rezonanciavizsgálatok további elõrehaladást hoztak a cerebrovascularis betegségek értékelésében. Az 1990-es évektõl a stroke-központokban nyújtott kezeléseknek, illetve a lakosság tájékoztatásának köszönhetõen tovább csökkent e betegségek halálozási arányszáma és emelkedett a stroke-ból felépült betegek száma. Az orális antikoagulánsok, az aszpirin, valamint a természetes anyagokat tartalmazó étrend-kiegészítõk szintén hatékonynak bizonyultak a stroke kockázati tényezõinek csökkentésében. Két anyagnak különösen fontos szerep jut a stroke kezelésében: egy természetes eredetû, az emberi szervezetben is képzõdõ rögoldó anyagnak (tissue-plasminogen activator, t-PA) és egy hatékony antioxidánsnak (hydergin).

Újabb stroke megelõzése konvencionális terápiákkal
A konvencionális terápiában többféle gyógyszert is alkalmaznak egy második stroke kialakulásának megelõzésére, ilyenek a trombocita-aggregációt gátló ticlopidin és pentoxyfillin, valamint az antikoaguláns szerek. Azon betegeknél, akiknek vérnyomásértéke határon van vagy kórosan magas, a vérnyomáscsökkentõ terápia nélkülözhetetlen a stroke megelõzésében.
 
Integrált vagy alternatív terápiák
Az 1960-as években a stroke kialakulásának egyik kockázati tényezõjeként ismert magas vérnyomás kezelhetõ betegséggé vált, majd az 1970-es években derült ki az, hogy az aszpirin hatékony szer lehet a stroke megelõzésében. A dohányzásról pedig bebizonyosodott, hogy az egyik legfontosabb kockázati tényezõ a stroke kialakulásában, és a dohányzás abbahagyása két éven belül a kockázat szignifikáns mértékû csökkenését eredményezheti.
Neuroprotektív anyagok nélkül az ideg- és agysejtek néhány percen belül irreverzibilis változásokat szenvedhetnek. Az ischaemiás agysejtkárosodások természetének minél teljesebb megismerésének köszönhetõen a kutatások fõ irányvonalát a kalcium- és glutamátantagonista szerek, antioxidánsok és más típusú neuroprotektív anyagok fejlesztése képezi. Az akut stroke kezelésében és a folyamatos agykárosodás megelõzésében a hydergin és a t-PA kombinált alkalmazása tûnik az egyik leghatékonyabb kezelésnek. A nootrop szerek közül a piracetam emelhetõ ki.
Ischaemiás stroke-nál nagy adagban adott antioxidáns vitaminok, ásványi anyagok (például magnézium) és növényi készítmények (például ginkgo) egyaránt jótékony hatásúak lehetnek.
18 kísérlet adatainak értékelése szerint trombocitaaggregációt gátló szerekkel a stroke kockázata mintegy 23%-kal csökkenthetõ. Az egyik leghatékonyabb szernek a ticlopidin bizonyult, viszont kedvezõtlen mellékhatásai miatt hosszú távú alkalmazása nem ajánlott. A kíméletesebben ható és kevesebb mellékhatással bíró szerek között említhetõ az alacsony dózisban (napi 50 mg) adott aszpirin, valamint a ginkgo-, a fokhagyma-, a melatonin-, a halolaj- és a zöldtea-kivonatokat tartalmazó étrend-kiegészítõ készítmények.

tartalom