Az irritábilis bélszindróma (ibs) alternatív kezelése

Az irritábilis bélszindróma (vagy tünetegyüttes, IBS), amit ,,görcsös bélnek” is neveznek, egy meglehetõsen gyakran elõforduló gasztrointesztinális megbetegedés, amely gyakran okoz erõteljes diszkomfort érzést, annak ellenére, hogy nem tekinthetõ az egészséget komolyan veszélyeztetõ problémának. A legtöbb allopata orvos funkcionális bélbetegségnek tartja; azaz annak ellenére, hogy a gyomor-bélrendszer nem mûködik megfelelõen, anatómiai vagy patológiás ok laboratóriumi vizsgálatokkal sem mutatható ki. Egyes esetekben a székletvizsgálat eredménye utalhat a tökéletlen emésztésre, a káros és jótékony hatású bélbaktériumok egyensúlyának megbomlására; bizonyos tüneteket elõidézõ, de nem patogén paraziták jelenlétére, és ezek egyben az IBS okai is lehetnek. Az ételek helytelen megválasztása úgyszintén az IBS-t kiváltó tényezõk között említhetõ.

Tünetek
Jellegzetes tünetei közé tartozik az alhasi puffadás és fájdalom, a fokozott bélgázképzõdés, valamint a hasmenés és a székrekedés váltakozása. Az e megbetegedésben szenvedõk gyakrabban panaszkodnak hátfájásra, fáradékonyságra, gyakori vizelésre és más egyéb, a betegségükkel nehezen kapcsolatba hozható tünetekre. Ezen tünetek jelentkezésekor azonban gondolni kell arra is, hogy nagyobb kockázattal járó betegségek, mint például a diverticulosis, helyi enteritisek, vastagbélgyulladás, fekélyek és rák az IBS tüneteihez hasonló tünetekkel kezdõdnek, éppen ezért elengedhetetlenül fontos a megfelõ fizikai és laboratóriumi vizsgálat.
Etiológiája betegenként változó. Ezzel kapcsolatban alapvetõen két feltevés ismert. Az egyik szerint a betegek bélsimaizomzatában motoros rendellenesség jelentkezik, ami vagy fokozott bélösszehúzódást, azt követõen pedig bélgörcsöt és hasmenést idéz elõ, vagy csökkent bélöszszehúzódást eredményez, ami székrekedéshez és felfúvódáshoz vezet. A másik feltevés pedig az, hogy a betegség az IBS-betegnek az egészséges bélmûködésre adott helytelen válasza. Ez az alapja annak, hogy a betegeket neurotikusnak, depressziósnak és aggódónak tekintik, majd ennek megfelelõen kezelik. 
Tudni kell azt is, hogy nem minden betegnek azonosak a tünetei és a tünetcsoportot alkotó tünetek betegenként változnak. Egy dolog azonban közösnek tûnik, mégpedig az, hogy az esetek többségében kezeletlenül maradnak, és ezek az egyedi ,,tünetminták” hónapról hónapra vagy évrõl évre fennmaradnak. A tünetmintákban beálló jelentõs mértékû változásokat orvosnak kell értékelnie.

Kezelés
A konvencionális medicinának nincs egyértelmûen bevált kezelési stratégiája, és a kezelés rendszerint széklettömeget növelõ hashajtókból, görcsoldó és antidepresszáns szerekbõl áll. Ez utóbbiak alkalmazásának hátránya, hogy a betegben kialakíthatja azt a tudatot, hogy fájdalmainak õ saját maga az okozója, túlságosan érzékeny, sõt pszichopata. E tényezõk pedig oda vezethetnek, hogy az IBS-betegek gyakran keresnek természetes és alternatív kezelési formákat panaszaik enyhítésére.
Az IBS alternatív kezelésében a betegnek együtt kell dolgoznia a kezelõorvossal, a gasztroenterológussal, meg kell értenie azt, hogy mi okozza a funkcionális problémákat, és azokra ügyelnie kell. A kezelõorvos feladata pedig az, hogy egyénre szabott kezelési programot dolgozzon ki.

Étrendi megfontolások
A rostszegény, cukrokban és zsíradékokban gazdag étrend, valamint az ismert bélirritáló anyagok, mint például a kávé és az alkohol az IBS kockázati tényezõi. Az egyszerû rosthiány kiváltotta IBS esetében a teljes értékû, nyers ételre való áttérés teljes gyógyuláshoz vezethet, ez azonban nem jelenti még azt, hogy az egészséges, rostban gazdag étrend valamennyi IBS-beteg számára gyógyulást hozhat. Éppen ezért egyéb, emésztéssel kapcsolatos tényezõknek is rendkívül fontos szerepük van.

Ételérzékenység 
Régóta ismert tény, hogy az IBS-tünetek egy részét ételérzékenység okozza. Jól ismert bélizgató, érzékenységi reakciót kiváltó ételek a búza és a tejtermékek. Mellettük a citrusfélék, a kávé, a kukorica, a tojás, a fokhagyma, a szója, a tea, valamint egyéb gabonafélék és gyümölcsök érzékenységi reakciót kiváltó hatására is gondolnia kell a kezelõorvosnak. Sajnos nincsenek viszont egyértelmû adatok arra vonatkozóan, hogy a betegek hány százalékánál fordul elõ bizonyos ételekkel szembeni allergia. Az viszont tény, hogy a panaszok abban az esetben mérsékelhetõk, ha sikerül megtalálni, illetve az étrendbõl kiiktatni az allergiát kiváltó ételeket. A témakör egyik jeles kutatójának véleménye szerint a bélrendszert irritáló ételbõl kb. 8-9 g-nyit kell ahhoz elfogyasztani, hogy az IBS-re jellemzõ tünetek megjelenjenek. Ezzel szemben mások úgy vélekednek, hogy ezekbõl az ételekbõl a tünetek megjelenését megelõzõen legalább két napig kell fogyasztani.

Tej
Némely IBS-beteg emésztésénél problémát jelent a tejben található laktóz, a gyümölcslevekben és a szárított gyümölcsökben magas koncentrációban elõforduló fruktóz, valamint a diabetikus készítményekben jelen lévõ szorbit felszívódása. A tejcukor felszívódási zavara ismert probléma, a fruktóz (gyümölcscukor) és a szorbit felszívódása pedig az egészséges embereknél is lassúbb és korántsem olyan tökéletes mértékû, mint a répacukoré. Az egyik kísérlet szerint a résztvevõk többségénél – beleértve azokat is, akik korábban egészségesek voltak – bizonyítható volt az említett cukrok valamelyikének felszívódási zavara. Az IBS-betegek arról számoltak be, hogy amennyiben nagyobb mennyiségben fogyasztottak laktózt vagy fruktózt és/vagy szorbitot, akkor a panaszok felerõsödtek. Ezen cukrok bevitelének korlátozásakor az IBS-szerû tünetekkel rendelkezõ betegek panaszai mintegy 40%-ban mérséklõdtek, e betegek panaszait más élelmiszer, például a tej, a gyümölcslevek és a szárított gyümölcsök fogyasztása is okozhatja.
Miután az IBS-betegek ételekkel szembeni érzékenysége nem igazi allergia, a leghelyesebb, ha orvosi segítséggel megtalálják a panaszokat okozó ételeket, azokat kivonják az étrendbõl, illetve megpróbálják más ételekkel helyettesíteni.

Rostok
Egyes kutatók javasolják a rostok fogyasztását, ami a székrekedés kezelésénél valóban hasznos lehet, azonban a búzakorpától számos IBS-beteg panaszai felerõsödnek, ennek oka pedig a búzával szembeni érzékenység. A rozs, a barna rizs, a zabkása, az árpa, a zöldségek és a bolhafûmagkorpa egyaránt jó rostforrás, és sokkal kisebb a valószínûsége az ételérzékenységi reakciók kialakulásának, mint a búzakorpa esetében. Keveset tudunk arról, hogy ezek az egyéb rostféleségek milyen hatással vannak az IBS-betegek panaszainak mérséklésére. 
Az IBS-betegek kezelésében jó eredménnyel alkalmazhatók az ún. széklettömeget növelõ hashajtók (ilyen például a lenmag és a bolhafûmag, valamint az indiai útifû korpája). Ezek segítik a bélmozgást és szabályozzák a vízvisszatartást. Az egyik kettõs vak klinikai kísérlet adatai például azt mutatták, hogy a napi 3x3,25 g-os adagban adott bolhafûmag hasznos segítség volt az IBS-betegek bélmûködésének szabályozásában, illetve a panaszok enyhítésében.
Sok, gabonára érzékeny IBS-betegnél jótékony hatásúnak bizonyultak a pektinalapú rostok, amelyek például a citrusfélékben, almákban, iletve egyéb gyümölcsökben és zöldségekben találhatók meg. Állatokon végzett kísérletek szerint a pektin jó duzzadóképességû anyag, és javítja a bél szerkezetét és funkcióit.

Étrendkiegészítõk 
Kedvezõ hatással lehetnek egyes étrendkiegészítõ készítmények is, ilyenek például a ligetszépe (Oenothera biennis) magolaja vagy a tej fogyasztása elõtt bevett laktázenzimet tartalmazó készítmények.
Az emésztési folyamatnak fontos szerepe van az IBS esetében. Az ilyen betegeknél nem megfelelõ a bélflóra és az emésztési enzimek termelõdése, hiány van a rövid láncú zsírsavakból (SCFA), amelyek a rostok emésztésekor a bélben keletkeznek. 
Az IBS kezelésében terápiásan alkalmazott anyagok között említendõk a probiotikumok, mint például a Lactobacillus acidophilus és a Bifidobacterium bifidum, az emésztést segítõ enzimek és a rostok. Az olyan rostok, mint például az alma- és citruspektinek, a guar gumi és a hüvelyesek, azoknak az IBS-betegeknek ajánlottak, akiknél az SCFA hiánya bizonyított, mert ezekbõl az anyagokból több SCFA képzõdik, mint az oldhatatlan gabonarostokból. Az IBS kezelésének e speciális területén végzett kutatási tapasztalatok még szerények, de az érdeklõdés fokozódik és kétségtelenül további kutatásokhoz fog vezetni.

Gyógynövények
Gyógynövények, növényi készítmények
Az IBS-tünetek kezelésében használható gyógynövények, illetve gyógynövénykészítmények közül például a bélben oldódó kapszulában alkalmazott borsmenta-illóolaj (3-6x0,2 ml/nap), valamint az együttesen adagolt borsmenta- és köményillóolaj (3x 90, illetve 50 mg/nap) emelhetõk ki, amelyek kettõs vak klinikai kísérletek adatai szerint szignifikáns mértékben csökkethetik az IBS-betegek panaszait. Ezek az illóolajok csökkentik a bélgázok képzõdését, enyhítik a bélgörcsöket és csökkentik a bélirritációt. A bélben oldódó gyógyszerformák mellett a borsmentatinktúra (3x2-3 ml/nap), illetve az illóolaj oldatban (3-4x1-2 csepp) is használható. Ez utóbbi tömény formában viszont maximum napi 1-2 csepp mennyiségben ajánlott. A borsmenta és a kömény mellett más kettõs vak kísérletek eredményei alapján például az édeskömény (Foeniculum vulgare) magja és a fehér üröm (Artemisia absinthium) hajtása is eredményesen alkalmazható a felsõ hasi panaszok, beleértve az IBS-t kísérõ panaszokat, kezelésében. A kamilla (Matricaria recutita) virágzata és az abból elõállított illóolaj ugyancsak szélhajtó, bélgörcsoldó és az emésztési traktust tonizáló hatásokkal bír. Rendszerint a fõétkezések közötti fogyasztását javasolják tea formájában, amelybe 3-5 ml-nyi tinktúra is keverhetõ.
Nyugtató hatású növényi drogok közül a görcsoldó hatással is rendelkezõ orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) és a virginiai csukóka (Scutellaria lateriflora) fogyasztása különösen a szorongásos és alvászavarokkal küszködõ betegek számára ajánlott. 
A fenti terápiák mellett stresszoldó gyakorlatok, relaxáció és pszichoterápia is hatékonyan alkalmazható az IBS-tünetek enyhítésében. Az egyik kísérlet adatai szerint a konvencionális terápiákkal együtt alkalmazott pszichoterápia és relaxáció a betegek mintegy 2/3 részénél sokkal hatékonyabb volt a tünetek enyhítésében, mint az önmagában alkalmazott konvencionális terápia.

Forrás:
http://www.healthwell.com/healthnotes/Concern/Irritable_Bowel.cfm?path=hw
http://www.healthwell.com/NaturalDr/3_00/naturalhealing.cfm?path=hw&cond=188&mcat=58

Referátumot készítette:
dr. Babulka Péter

tartalom