A psoriasis kezelési lehetõségei



Prof. Dr. Hunyadi János


Összefoglalás
A psoriasis az egyik leggyakoribb bõrbetegség, amely krónikus lefolyása, recidívára való hajlama miatt megkeseríti a betegek életét. Nem fertõzõ, az életet nem veszélyezteti. A közlemény összefoglalja a betegség tüneteit, a psoriasis kifejlõdését befolyásoló tényezõket, valamint a rendelkezésünkre álló terápiás lehetõségeket.

Kulcsszavak
pikkelysömör, terápia, fénykezelés, fototerápia


Bevezetés 
A pikkelysömör (psoriasis) egyike a legrégebben ismert makacs, sajátos bõrbetegségeknek, leírását már a görög és római orvosok mûveiben is olvashatjuk. Minden életkorban és mindkét nemben egyaránt elõfordul, leggyakrabban a 
2-3. évtizedben jelentkezik elõször. Klíma- és étrendi változások, idegi behatások, krízishelyzetek után, néha lázas betegséget követõen jelentkezik és spontán is visszafejlõdhet. Az európai országokban, így Magyarországon is a népesség mintegy 1,5-2%-át érinti (1).

Tünetek
Kezdetben csak meghatározott helyeken jelentkeznek a viaszfehér, alvadt gyertyacseppre emlékeztetõ, vaskos pikkelyes felrakódásokkal borított kiütések. Máskor, fõleg a gyermekkori esetekben, az egész testen egyszerre, kölesnyi, rövid idõ múlva hámló, apró, élénkvörös elváltozások keletkeznek. A tünetek nem nedveznek, nem fertõzõdnek felül és nem fekélyesednek ki. A beteg egyének belsõ szerveiben a bõrbetegséggel összefüggõ mûködészavart kimutatni nem lehet.
A psoriasis lefolyása betegenként különbözõ. Vannak, akiknél a tünetek kis területre lokalizálva évtizedeken át szinte ugyanazon állapotban mutatkoznak, míg másoknál az akut fellángolásokat tünetmentes idõszakok követik (1).

A diagnózis felállítása
A kezeletlen pikkelysömörös bõrjelenségeket elsõsorban a jellegzetes, viaszfehér pikkelyképzõdés jellemzi. A típusos klinikai kép alapján szakorvos számára nem jelent problémát a psoriasis diagnózisának felállítása. Ismételten elõfordul azonban napjainkban is, hogy helytelenül állítják fel a diagnózist, ami a legnagyobb problémát akkor jelenti, ha a beteg vérbajban szenved. Sajnálatos módon az utóbbi évek során hazánkban is jelentõsen megemelkedett a szifiliszben szenvedõk száma, így ez a minden dermatózist utánozni képes betegség a másodlagos stádiumában jelentkezõ kiütései révén könnyen megtévesztheti a gyakorlattal nem rendelkezõ vizsgálót. A problémát ilyenkor az jelenti, hogy a szifiliszes beteg a helyes diagnózis felállításáig számos egészséges egyént fertõzhet meg. A szifilisz kizárását, illetve igazolását szerológiai teszt (például VDRL) végzése teszi lehetõvé.

A psoriasis etiológiája
A betegség kóreredete ma sem tisztázott. A psoriasist – mivel egyes családokban halmozottan fordul elõ – az öröklõdõ betegségek közé sorolják (2). Mind a klinikai megfigyelések, mind a laboratóriumi vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a pikkelysömörös alkat lényege egy speciális reaktív gyulladáskészség. A betegség kialakulását és lefolyását immunológiai, idegi, hormonális, táplálkozási és külsõ környezeti hatások egyaránt befolyásolják. Sokszor szerepel provokáló tényezõként bakteriális gócfertõzés. Ennek tisztázása miatt célszerû fogászati, fül-orr-gégészeti és nõgyógyászati vizsgálatot végeztetni (1). 
A bõr olyan önszabályozó szervrendszer, melynek elsõdleges feladata a szervezet és a környezet harmonikus elválasztása. A bõr környezettõl való elválasztást megvalósító funkcióval rendelkezõ legfontosabb rétege a felhám (epidermisz). A bõr hámsejtjei az egészséges bõrben 21-28 nap alatt jutnak el az alsó sejtsorból a legfelsõig. Ez az idõ a psoriasisos hámban 3-4 napra rövidül, ami azt eredményezi, hogy a legfelsõ réteg hámsejtjei éretlenek. Az epidermisz legfelsõ rétegébe jutó, maggal rendelkezõ hámsejtek képtelenek biztosítani a bõr külvilág felé történõ lezárását (1).
A betegség kialakulásában fontos szerepet játszanak az aktivált neutrofil granulociták és a T limfociták (1, 3, 4) valamint e sejtek által termelt mediátorok (citokinek, leukotriének, eicosanoidok). A psoriasis lefolyását elõnyösen befolyásolják az immunrendszer sejtjeire ható gyógyszerek (például Cyclosporin A, Methotrexat). Ezek az adatok a psoriasis autoimmun eredetére utalnak, ez azonban napjainkig nem nyert egyértelmû igazolást (4).
A genetikai hajlam miatt érthetõ, hogy nem ismerünk olyan gyógyszert vagy kezelési eljárást, amelynek segítségével végleges gyógyulás lenne elérhetõ. A terápiás lehetõségek azonban biztosítják a tünetmentesség elérését, melyhez általában négy-hat hétig tartó kezelésre van szükség. A hoszszabb-rövidebb ideig fennálló panaszmentes idõszakot azonban a psoriasis ismételt kiújulása követheti.

Helyi terápia
A kezelés elsõ lépése a pikkelyek leoldása, melyet helyileg alkalmazott, általában 
5-10% szalicilt tartalmazó kenõcsökkel érhetünk el. A pikkelyek eltávolítása után a fokozott hámsejtosztódás és a gyulladásos folyamat gátlása, valamint a hámsejtek érésének serkentése a cél. Ezeket a hatásokat lokálisan használt készítményekkel, például dithranol-, kortikoszteroid- és vitamintartalmú kenõcsökkel érhetjük el a leghatékonyabb módon (5). Kortikoszteroidtartalmú külsõ terápia esetén, mivel krónikus, recidiváló betegségrõl van szó, számolni kell a hosszan tartó kortikoszteroidkezelés mellékhatásaival.
A helyi kezelést támogatják a szervezet egészére ható balneoterápiás, diétás és klímaterápiás tényezõk is. Psoriasisos betegek étrendjében sok gyümölcs fogyasztása mellett elsõsorban az állati zsírok, kisebb mértékben az állati fehérjék megszorítását ajánlják. Régebben rendszeresen adtak kúraszerûen C- és B- vitamint.

Pszichoterápia
Mivel a psoriasis kialakulását pszichés traumák, idegi krízishelyzetek provokálhatják, indokolt a betegeknek nyugtatószereket adni. Psoriasisban, mint minden olyan betegségnél, amely a neuroendokrin rendszer befolyásolása alatt áll, az idegrendszerre kifejtett hatások lényegesen befolyásolják a tünetek kifejlõdési hajlamát, illetve visszafejlõdését. Ennek megfelelõen nem meglepõ, hogy pszichoterápiával a beteg állapota javítható. Sok esetben, fõleg a súlyos, gyakran kiújuló tünetek esetén szükséges lehet a beteg pszichés vezetése (6).
Megfigyelték, hogy szívbetegség miatt szedett béta-blokkolók a psoriasist provokálhatják és lassíthatják a betegség tünetmentessé válását (7).

Balneoterápia
Az orvosok és a laikusok körében egyaránt régóta ismert, hogy a makacs, idült psoriasisos betegeknél jó hatású lehet a balneoterápia. Magyarországon elsõsorban a harkányi, a mezõkövesdi és a parádi kénes víz jön szóba psoriasisellenes gyógyfürdõként.
A holt-tengeri só hatékonyságát számos betegség kapcsán leírták. A holt-tengeri balneoterápia során a psoriasisos bõrtünetekre kifejtett hatás összetett. Ilyenkor a speciális fényviszonyok miatt inkább balneo-fototerápiáról beszélhetünk, azonban számolni kell a holt-tengeri sós víz kedvezõ hatásával is. Psoriasisban szenvedõk tünetes és tünetmentes bõrébõl, valamint egészséges egyének biopsziás anyagából származó sejttenyészetekben kimutatták, hogy a holt-tengeri sós víz fontos alkotóelemei, a magnéziumklorid, valamint a magnéziumbromid gátolják a fibroblaszt növekedést (8, 9). Ezen túlmenõen az is igazolt, hogy a humán polimorfonukleáris leukocitákban a magas koncentrációjú magnéziumion gátolja az eicosanoidképzést, így gátolja a granulociták gyulladáskeltõ aktivitását (10). 
A balneoterápia jó hatásának létrejöttében a fent leírtakon kívül fontos szerep jut a klímaváltozásnak, a napfénybesugárzásnak, a megváltozott étrendnek, valamint a stresszmentes környezetnek.

Szisztémás kezelés
Ha a betegség a testfelszín több mint 10-15%-át érinti, a helyi kezeléssel elérhetõ eredmény korlátozott. Ilyenkor a leggyakrabban használt szer az aromás retinoid (Neotigason), amely elõsegíti a hámsejtek érését. Másik lehetõség a Methotrexat adása, amely elsõsorban a hámsejtekre kifejtett osztódást gátló tulajdonsága révén hat. Mindkét kezelés alkalmazásakor figyelemmel kell lennünk az esetleges mellékhatásokra, melyek miatt a betegek rendszeres ellenõrzése indokolt (1). A kortikoszteroidkezelés belsõleg alkalmazva is javítja a bõrtüneteket, azonban a szteroid leépítésekor az eredetinél súlyosabb tünetek kialakulásával kell számolni, ezért ez a kezelés psoriasisban ellenjavalt.

Fényterápiás eljárások
A látható fényt hullámhossz alapján három tartományra osztották a fizikusok, így UV-A, UV-B és UV-C fénysugarakról beszélhetünk. A napsugárból származó UV-C bõrre kifejtett hatásával praktikusan nem kell számolnunk, mivel ez a tartomány a légkörben elnyelõdik. Az a felismerés, hogy a különbözõ hullámhosszú sugarak a bõr sejtjeire és alkotó elemeire különbözõ hatást fejtenek ki, megfogalmazta a speciális fényforrások és fénykezelési eljárások kifejlesztése iránti igényt. Így napjainkban több modern fényforrást alkalmazó eljárással rendelkezünk, melyek lehetõvé teszik számos bõrbetegség hatékony kezelését. A fény által kifejtett hatást kedvezõen befolyásolhatjuk külsõleg vagy belsõleg adott fényérzékenyítõ szerekkel, valamint holt-tengeri sót tartalmazó, hipertóniás sós vízben történõ besugárzás révén.

Fotokemoterápia
Kimutatták, hogy a 330-370 nm-es hullámhosszú fénybesugárzás hatására a psoralen az élõ sejtek magjában lévõ DNS timidinjeihez kötõdik és a kettõs fonatú DNS szálai között kovalens keresztkötést hoz létre. Ennek következtében a sejt átmenetileg osztódásra nem képes (11). Kezdetben a fényérzékenyítõ szert (8-methoxi psoralen) külsõleg, ecsetelõ formájában alkalmazták (12, 13), majd Parrish és munkatársai (14), valamint Wolff és munkatársai (15) számoltak be arról, hogy fényérzékenyítõ gyógyszer szájon át történõ adását követõ UV-A besugárzás hatására a súlyos psoriasisos betegek bõre tünetmentessé válik. A kezelés PUVA (Psoralen+UVA) terápiaként vált ismertté, és világszerte elterjedt (16, 17, 18).
A terápia egyik változata, amikor a fényérzékenyítõ szert fürdõvízben oldva, a bõrön át juttatják a szervezetbe (PUVA-fürdõ kezelés). Ilyenkor a fényérzékenyítõ hatás csak rövid ideig érvényesül, és így a kezelés a nyári hónapokban is biztonsággal alkalmazható (19).

Az uv-b kezelés
Szelektív UV-B fototerápia (sup); keskeny sávú (311 nm) UV-B kezelés
A psoriasis kezelésére sikerrel alkalmaznak különbözõ, speciálisan e betegség gyógyítására kifejlesztett fénybesugárzó készülékeket. A szelektív UV-B fototerápia esetén (SUP) olyan lámpát használnak, amelynek hullámhossztartománya 292,5–335 nm között van, és sugárzási maximuma 305 nm (17). Másik lehetõség egy olyan lámpa használata, amely 311 nm körüli sugárzási maximummal rendelkezik, míg más tartományban elhanyagolható a sugárzási intenzitása (20). 
Feltételezik, hogy mindkét kezelés elsõsorban közvetlenül az osztódó hámsejtek genetikai állományát károsítja, azok osztódását gátolja, s így fejti ki psoriasisban a kívánt hatást.

Balneo-fototerápia
Tapasztalati tény, hogy a psoriasisos betegek a Holt-tenger melletti napozást követõen három-négy hétig tartó kúra alatt tünetmentessé válnak és betegségük aránylag hosszú ideig nem újul ki. Vízben vagy sós vízben történõ áztatást követõ UV-B besugárzás esetén csökken a minimál erythemadózis értéke, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy fürdõzést követõen nõ a napégés veszélye (21). Abels és munkatársai adatai szerint szisztémás kezelés nélkül a Holt-tenger partján kezelt psoriasisos betegek 85,5%-a teljesen tünetmentessé vált vagy jelentõsen javult (22). A terápiás hatás kifejlõdése részben a koncentrált, speciális összetételû sót tartalmazó vízben történõ fürdéssel, részben a bõrt érõ speciális fényhatással magyarázható. Ez utóbbi Izrael földrajzi fekvésével függ össze. További fontos tényezõ, hogy a Holt-tenger 400 méterrel a tengerszint alatt van, s ez befolyásolja a bõrt érõ sugárzás spektrumát.

Szinkron balneo-fototerápia
A psoriasis kezelésére kidolgoztak egy olyan eljárást (szinkron balneo-fototerápia), amely a holt-tengeri körülmények mesterséges létrehozásával segíti elõ a betegek tünetmentessé válását. A kezelés lényege, hogy a betegek hipertóniás holt-tengeri sót (TOten MEer SAlz = TOMESA) tartalmazó vízben fürödve részesülnek UV-B tartományba tartozó keskeny sávú (311 nm) fénybesugárzásban. Az UV-B besugárzás vonatkozásában komputer által ellenõrzött készülék felügyeli a bõr típusának megfelelõ dozírozását, a víz összetételét és tisztaságát szûrõberendezés biztosítja. A kezelés hatékonyságát nagymértékben befolyásolja a terápia korrekt kivitelezése. A komputer által vezérelt, jól kontrollálható eljárás TOMESA néven vált ismertté és terjedt el Németországban (23, 24, 25). Magyarországon elõször Budapesten vezették be ezt a kezelési rendszert (26). Ma öt ilyen technikát alkalmazó, csak psoriasisos betegek kezelésére specializálódott központ mûködik (Budapest, Debrecen, Szeged, Pécs, Szombathely). Az e célból kifejlesztett, magas szintû technológia mellõzése esetén a tünetmentesség eléréséhez szükséges kezelési idõ megnõ, ami együtt jár azzal, hogy a betegek lassabban (vagy nem) válnak tünetmentessé, és így bõrüket a kívántnál nagyobb mennyiségû fény éri. 

A fénykezelés mellékhatásai
Hosszan tartó fénykezelés esetén számolni kell a fény károsító mellékhatásaival, melyek közül a legfontosabb és legveszélyesebb a rákkeltõ hatás. Bõrre lokalizálódó rák indukálásának rizikója mindegyik fénykezelés esetén fennáll, a veszély valószínûsége egyenesen aránylik a bõr által elnyelt sugárzási dózissal. Mivel a tünetmentesség eléréséhez szükséges kezelés során leadott összesített sugárzási dózis a helyesen kivitelezett szinkron balneo-fototerápia esetén a legkisebb, ezért napjainkban ez a kezelés a legelõnyösebb a psoriasisos betegek számára.

A terápia kiválasztásának szempontjai
A psoriasis az életet nem veszélyeztetõ betegségek közé tartozik, így gyakran találkozunk olyan beteggel, akinek kezelését és gondozását nem bõrgyógyász irányítja. Ilyenkor az egyik legfontosabb, már említett veszély a téves diagnózis felállítása. További fontos tényezõ, hogy helytelen kezelés miatt erythroderma psoriaticum vagy generalizált psoriasis pustulosa alakulhat ki. A psoriasis ezen, ún. szövõdményes kórformái intézeti kezelést igényelnek, és napjainkban is az életet veszélyeztetõ betegségek közé tartoznak.
Kis kiterjedés esetén a helyi terápia általában elegendõ a tünetmentesség biztosításához, ennek elérését követõen javasolt vitaminokat (A, D, E) tartalmazó krémek használata.
Ha a tünetek a kültakaró 10-15%-át érintik, belsõ kezelést, foto-, fotokemo- vagy szinkron balneo-fototerápiát alkalmazhatunk. Kifejezetten súlyos esetekben célszerû a Neotigazonnal végzett belsõ kezelés fényterápiával való kombinált alkalmazása. Ezeknél a betegeknél általában a külsõleg adott gyógyszerek nem gyorsítják a tünetmentessé válást.
A kortikoszteroidtartalmú kenõcsök jó hatása és a betegség krónikus jellege miatt gyakran látjuk a szteroid mellékhatások tüneteit, amely a gyógyszer helyes megválasztásával és a kezelési módok változtatásával megelõzhetõ.
Béta-blokkolók adása a betegség kialakulását provokálhatja, késleltetheti a tünetmentessé válást.


Felhasznált irodalom
1. Hunyadi: psoriasis in: Dobozy, A., Horváth, A., Hunyadi, J., Schneider, I.: Bõrgyógyászat. Pp.: 212–225., Eklektikon Kiadó és Nyomdai Szolgáltató Kft., Budapest, 1998.
2. Henseler, T.: Genetics of psoriasis. Arch Dermatol Res 290, 463–476., 1998.
3. Csató, M., Dobozy, A., Hunyadi, J., Simon, M.: Polymorphonuclear leukocyte function in psoriasis vulgaris. Dermatol Monatsschr 169, 238–242., 1983.
4. Cormane, R. H., Hunyadi, J., Hamerlinck, F.: The fole of lymphoid cells and polymorphonuclear leukocytes in the pathogenesis of psoriasis. J Dermatol 3, 245–259, 1976.
5. Horváth, A.: A psoriasis klinikai vonatkozásai, patomechanizmusa és kezelése. Magyar Alapellátási Archívum 2, 151–157., 1999.
6. Gaston, L., Chrombez, J. C., Lassonde, M., Bernier, B., J., Hodgins, S.: Psychological stress and psoriasis: experimental and prospective correlational studies. Acta Derm Venereol Suppl (Stockh) 156, 37–43., 1991.
7. Heng, M. C., Heng, M. K.: Beta-adrenoceptor antagonist-induced psoriasiform eruption. Clinical and pathogenetic aspects. In J Dermatol 27, 619–627., 1988.
8. Levi, S. F., Shani, J., Politi, Y., Rubinchik, E., Brenner, S.: Inhibition of proliferation of psoriatic and healthy fibroblasts in cell culture by selected Dead-sea salts. Pharmacology 52, 321–328., 1996.
9. Shani, J., Sharon, R., Koren, R., Even, P. Z.: Effect of Dead-Sea brine and its main salts on cell growth in culture. Pharmacology 35, 339–347., 1987.
10. Ludwig, P., Petrich, K., Schewe, T., Diezel, W.: Inhibition of eicosanoid formation in human polymorphonuclear leukocytes by high concentrations of magnesium ions. Biol Chem Hoppe Seyler 376, 739–744., 1995.
11. Lynch, W. S., Roenigk, H. H. Jr.: Essentials for PUVA therapy. Guidelines for photochemotherapy. Cutis 20, 494–501., 1977.
12. Tronier, H., Schüle, D.: Sixth International Congress of Photobiology: Abstracts, Symposia and Contributed Papers., p340. Bochum, Germany, G. O. Schenck, 1972.
13. Weber, G.: Combined 8-methoxypsoralen and black light therapy of psoriasis. Technique and results. Br J Dermatol 90, 317–323., 1974.
14. Parrish, J. A., Fitzpatrick, T. B., Tanenbaum, L., Pathak, M. A.: Photochemotherapy of psoriasis with oral methoxsalen and longwave ultraviolet light. N Engl J Med 291, 1207–1211., 1974.
15. Wolff, K. W., Fitzpatrick, T. B., Parrish, J. A., Gschnait, F., Gilchrest, B., Honigsmann, H., Pathak, M. A., Tannenbaum, L.: Photochemotherapy for psoriasis with orally administered methoxsalen. Arch Dermatol 112, 943–950., 1976.
16. Hunyadi, J., Dobozy, A., Simon, M.: A psoriasis kezelésének új módszere, a photokemotherápia. Orvosi Hetilap 120, 4., 1979.
17. Hunyadi, J., Dobozy, A., Simon, M.: Bõrgyógyászati betegek fénykezelésével nyert tapasztalataink. Bõrgyógy Ven Szle 58, 76–82., 1982.
18. Lynch, W. S., Martin, J. S., Roenigk, H. H. Jr.: Clinical results of photochemotherapy. The Cleveland Clinic experience. Cutis 20, 477–480., 1977.
19. Szegedi, A., Bégány, Á., Hunyadi, J.: Successful treatment of generalized granuloma annulare with polyethylene sheet bath PUVA. Acta Derm Venereol 79, 84–85., 1999.
20. Wainwright, N, J., Dawe, R. S., Ferguson, J.: Narrowband ultraviolet B (TL-01) phototherapy for psoriasis: whic incremental regimen? Br J Dermatol 139, 410–414., 1998.
21. Schempp, C. M., Blumke, C., Schulte, M. J., Schopf, E., Simon, J. C.: Effect of various salt solutions on ultraviolet B-induced erythema and pigmentation. Hautarzt 49, 482–486., 1998.
22. Abels, D. J., Kattan, B. J.: Psoriasis treatment at the Dead Sea: a natural selective ultraviolet phototherapy. J Am Acad Dermatol 12, 639–643., 1985.
23. Gruner, S., Zwirner, A., Diezel, W., Boonen, H., Sonnichsen, N.: The effect of Tomesa therapy on epidermal Langerhans cells in experimental animals. Dermatol Monatsschr 176, 399–402., 1990.
24. Gruner, S., Zwirner, A., Boonen, H., Sonnichsen, N.: Effect of treatment with salt from the Dead Sea (Tomesa therapy) on epidermal Langerhans cells – a clinical study. Z Hautkr 65, 1146–1151., 1990.
25. Schiffner, R., Schiffner, R. J., Wolfl, G., Landthaler, M., Glassl, A., Walther, T., Hofstadter, F., Stolz, W.: Evaluation of a multicentre study of synchronous application of narrowband ultraviolet B phototherapy (ATL-01) and bathing in dead sea salt solution for psoriasis vulgaris. Br J Dermatol 142, 740–747., 2000.
26. Holló, P., Horváth, A.: A szinkron balneofototerápiás (TOMESA) készülékkel psoriasisos betegek kezelésében elért eredmények. Bõrgyógy Ven Szle 76, 2000. 


Szakmai önéletrajz
1967-ben szereztem diplomát a Szegedi Szentgyörgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. Ezután bõrgyógyász-kozmetológus, klinikai immunológus-allergológus szakorvosi képesítéseket szereztem. 1992 óta a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Bõrgyógyászati Klinikáját vezetem. 
1983-ban védtem meg az „Immunológiai folyamatok a psoriasis vulgaris patogenezisében” címû kandidátusi disszertációmat.
„A keratinociták sejtfelszíni tulajdonságai és a keratinocitatenyésztés gyakorlati alkalmazása” címû doktori értekezésem megvédésével 1993-ban szereztem meg az orvostudományok doktora tudományos fokozatot. 
Kutatómunkám számos bõrbetegség (psoriasis, kután T sejtes limfóma, erysipelas, gyógyszerérzékenység, ulcus 
cruris stb.) tanulmányozására terjed ki. A bõr immunrendszer-mûködése, a hámsejtek immunológiai szerepének vizsgálata, a sebgyógyulás mechanizmusa, valamint a sebgyógyulást befolyásoló tényezõk állnak kutatási érdeklõdésem központjában. 
Számos hazai, illetve külföldi tudományos társaságnak tagja vagyok, például a Magyar Dermatológiai Társulat elnöke, a Német Magyar Dermatológiai Társaság elnöke, Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság (MAKIT), Magyar Immunológiai Társaság, Német Dermatológiai Társaság (DDG), Európai Kutató Dermatológus Társaság (ESDR), Európai Dermato Venerológiai Akadémia (EADV), Európai Immundermatológiai Társaság (EIS) stb. 
Részt veszek a Bõr- és Nemibetegségek Szakmai Kollégium, az Allergológiai és Immunológiai Szakmai Kollégium, az MTA klinikai immunológiai és hematológiai kutatásokkal foglalkozó Tudományos Bizottság, valamint az OTKA Bizottság munkájában.
18 könyvfejezet, 1 könyv, valamint 185 cikk publikálása fûzõdik a nevemhez.


A szerzõ levelezési címe: 
Debreceni Egyetem Orvos- 
és Egészségtudományi Centrum
Bõrgyógyászati Klinika 
4012 Debrecen,
Nagyerdei krt. 98

tartalom