Vissza a tartalomjegyzékhez
Letöltés PDF-formátumban
KLINIKAI TANULMÁNYOK

Az arteria uterina és az arteria umbilicalis Doppler-ultrahangvizsgálatának szerepe a kóros terhesség korai felismerésében

Aranyosi János dr., Zatik János dr., Kerenyi Thomas D. dr.1, Major Tamás dr. és Tóth Zoltán dr.
Debreceni Egyetem, Orvos és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, Szülészeti- és Nõgyógyászati Klinika (igazgató: Borsos Antal dr.)
Department of Obstetrics and Gynecology Mount Sinai School of Medicine, New York, N. Y. USA
(igazgató: Richard L. Berkowitz dr.)1

Orvosi Hetilap 2001, 142 (14), 727-731.
 

A hypertonia a terhesség anyai és magzati szövõdményeinek legfontosabb oka. A lepényi elégtelenség patofiziológiájának részletes tanulmányozása alapján igazolódott, hogy a kóros implantáció következtében beszûkül az uteroplacentaris keringés. Az arteria uterina és az arteria umbilicalis Doppler-ultrahang vizsgálata segítséget nyújt a kóros lepényi mûködés miatt veszélyeztetett terhesség korai felismeréséhez. A szerzõk célja az uteroplacentaris keringés élettani és kóros implantációra jellemzõ változásainak áttekintése. Ismertetik az arteria uterina és arteria umbilicalis hemodinamikai vizsgálatának szerepét a lepényi elégtelenség következményeinek kiszûrésében. Az irodalmi adatok alapján megállapítható, hogy az uteroplacentaris keringés szûrõvizsgálata a terhesgondozás hatásfokát és a perinatalis eredményeket is javítja. Az arteria uterina- és umbilicalis-véráramlás szûrõvizsgálatának hatékonysága és klinikai elõnye a hazai szülészeti központokban végzendõ tanulmányok eredményei alapján határozható meg.

Kulcsszavak: uteroplacentaris keringés, Doppler-ultrahang, veszélyeztetett terhesség, szûrõvizsgálat

The role of uterine and umbilical artery Doppler velocimetry in the early detection of high risk pregnancies

Pregnancy induced hypertension remains the most frequent reason of maternal and fetal complications. Recent studies of the entire pathophysiology of the abnormal implantation proved association between the impaired placental performance and the reduced uteroplacental circulation. Therefore the Doppler examination of uterine and umbilical blood flow may provide the early re-cognition of high-risk pregnancies complicated by maternal hypertension and fetal intrauterine growth retardation. The authors endeavor to describe the details and characteristics of uteroplacental haemodynamic changes during the course of physiologic and defective implantation. On the basis of the currently available scientific publications they summarize the role of the uterine and umbilical artery Doppler velocimetry as a screening tool in the detection of the consequences of the impaired uteroplacental perfusion. They conclude that abnormal velocity waveforms obtained from the uterine and umbilical arteries may help to improve the efficacy of the prenatal care and the perinatal outcome as well. The clinical benefits of this screening method will be precisely defined on the basis of further multicenter studies in Hungary.

Key words: uteroplacental circulation, Doppler ultrasound, high-risk pregnancy, screening

A fejlett országokban a perinatalis morbiditás és mortalitás egynegyede a terhességi hypertonia következménye, amely az anyai halálozás vezetõ oka is (5). A kórkép korai felismerése kiemelkedõ jelentõségû, de jelenleg a terhességi veszélyállapot szûrésére alkalmazott klinikai és biokémiai módszerek egyike sem elegendõen hatékony (13). A Doppler-ultrahang az uteroplacentaris, a foetoplacentaris és a magzati keringés sokoldalúan hasznosítható vizsgálómódszerévé fejlõdött (28). Doppler-ultrahangvizsgálattal a vérkeringés élettani terhességre jellemzõ változásai követhetõk, ugyanakkor a szabályostól eltérõ áramlási minták hetekkel, hónapokkal a terhességi kórkép tüneteinek kialakulása elõtt felismerhetõk. Az arteria uterina és umbilicalis áramlásvizsgálata, valamint a lepény és decidua hisztológiai elemzése további betekintést adott a terhességi hypertonia patofiziológiájába (18, 35, 45). A kóros áramlási viszonyok az uteroplacentaris elégtelenség elsõdleges okára, az implantáció zavara miatti tökéletlen decidualis és placentaris vérkeringésre utalnak. Az elmúlt évtizedben az arteria umbilicalis és az arteria uterina Doppler-szûrõvizsgálata került az érdeklõdés középpontjába. A két ér áramlási viszonyainak prediktív értékérõl hazai összefoglaló munka is született nagyszámú mérés adatainak feldolgozásával (37).

Hazánkban a legtöbb szülészeti intézmény rendelkezik a véráramlás mérésére is használható ultrahangkészülékkel, amelyeket a malformációk szûrésén túl elsõsorban a magzat aktuális állapotának megítélésére alkalmaznak. A veszélyeztetett terhességek idõbeni felismerése céljából az uteroplacentaris keringés vizsgálata még nem terjedt el. A terhesgondozás gyakoriságát és módját továbbra is a kórelõzmény és a már kialakult klinikai tünetek határozzák meg.

Munkánk célja az uteroplacentaris és a foetoplacentaris keringés élettani és kóros terhességre jellemzõ fejlõdésének áttekintése. Az irodalmi adatok alapján ismertetjük az arteria umbilicalis és az arteria uterina Doppler-ultrahangvizsgálatának klinikai jelentõségét a veszélyeztetett terhességek kiszûrésében.

Az uteroplacentaris és a foetoplacentaris keringés változása élettani és kóros implantáció esetén

A terhesség elsõ felében a deciduában és a lepényben nagy áramlási volument biztosító gazdag érrendszer alakul ki. A beágyazódás során a cytotrophoblast sejtek kezdetben az arteria spiralisok decidualis részét, majd a 12. és 24. hét között a myometrialis szakaszát is átszövik, közben azok endothel- és muscularis rétegét feloldják (9-10, 39, 44). Az implantáció befejeztével a szûk spiralis arteriolákból megnövekedett számú, tölcsér formájú artériás öblök alakulnak ki, amelyek lumene jelentõsen tágult, falaikat cytotrophoblast és fibrinoid mátrix alkotja (9). A musculoelasticus réteg feloldódása következtében a deciduális ereken a vasopressor hatások nem érvényesülnek. A szabályos beágyazódás kapcsán a decidua érkeresztmetszete harmincszorosára növekszik, az uterinalis véráramlás jelentõsen fokozódik. Humán vonatkozásban nehéz pontos adatokat szerezni az uteroplacentaris átáramlás abszolút értékérõl. Terminusban az arteria uterina átmérõje 5–6 mm-re tágul és az 50-es, 60-as évek izotópvizsgálatai szerint a szabályosnak tekinthetõ átáramlás 700–900 ml/perc (8, 33). A perfúzió fokozódásához hozzájárul az anyai keringés megváltozása, a vérvolumen, a perctérfogat, a pulzusszám növekedése, valamint a vérviszkozitás csökkenése (36). Élettani terhesség során az érrendszer keresztmetszeti növekedése következtében az arteria uterina véráramlási sebessége folyamatosan emelkedik, ami az áramlási ellenállás, a Rezisztencia-Index (RI), a Pulzatilitási Index (PI) és a szisztolés-diasztolés sebességarány (S/D) értékeinek fokozatos és progresszív csökkenését eredményezi (22, 38, 41). A 20. és 22. hét között a trophoblastinvasio kiteljesedik, az uterus artériás keringésének rugalmas ellenállása is lecsökken, amely az arteria uterina sebességhullámának formai változását, a korai diasztolés kimélyülés, a „notch” eltûnését eredményezi. A perzisztáló notch, akkor tekinthetõ kórosnak, ha a terhesség 20. hete után is ábrázolható és a legmagasabb diasztolés frekvenciához képest 50 Hz-t meghaladó kimélyülés mutatkozik (11).

A terhesség elõrehaladtával az arteria uterina véráramlásának mennyiségi és minõségi változása a decidua vascularis átalakulását tükrözi, amely pontosan követhetõ Doppler-vizsgálattal. Amennyiben az implantáció során a trophoblastinvasio részleges, úgy a spiralis arteriolák átalakulása sem tökéletes és az uteroplacentaris erek proliferációja is mérsékeltebb. Mindkettõnek káros következménye van. Egyrészt a musculoelasticus réteggel rendelkezõ spiralis arteriolák továbbra is részt vesznek a vasoactív folyamatokban és uteroplacentaris ischaemia kialakulását idézhetik elõ. A helyi hypoxia további érösszehúzódást okoz mind a deciduában, mind pedig a harmadlagos chorionbolyhok területén, amelyek tartósabb oxigénhiány esetén elhalnak, feloldódnak és a lepényszövet infarktusához vezetnek. Másrészt a decidua és a placenta tökéletlen angiogenezise miatt a redukált összkeresztmetszet arányában az uteroplacentaris véráramlást szabályozó endothelialis eredetû mediátorok kiválasztása is beszûkül. Az endothelium eredetû prosztaciklin (PGI2) és nitrogén-oxid (Endothelium Derived Relaxing Factor: EDRF) a terhesség legfontosabb mediátorai, amelyek értágulatot okoznak (17, 47). A PGI2 és az EDRF ellensúlyozza a terhesség során emelkedett aktivitású renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer hatását és fenntartja a terhességre jellemzõ vasodilatatiót az anyai szervezetben, az uterusban, a deciduában és a placentában. Az élettani terhességben az endothel eredetû vasodilatatiós mediátorok szabályos aktivitásával magyarázható a vérnyomás csökkenése a megnövekedett anyai vérvolumen, perctérfogat és pulzusszám ellenére. Ugyanakkor a prosztaciklin és az EDRF csökkenti az arteria uterina és végágai kontraktilitását, ezáltal a presszorreflexet is tompítják. Hatásaik eredõje az uteroplacentaris perfúzió fokozása.

Az uteroplacentaris elégtelenség patofiziológiájának megértését az arteria uterina kóros áramlási értékeinek és a deciduából vett szövetminták hisztomorfológiai leletének összehasonlítása segítette. A szabálytalan implantációt a decidua szöveti és funkcionális károsodása kíséri, amely a második trimesztertõl az arteria uterina kóros véráramlása alapján felismerhetõ (45). A kóros uterinalis keringés hátterében az arteria spiralisok beszûkült lumene vagy atherosisa igazolódott, amelyek a deciduában és a lepényben is hypoxiás és degeneratív elváltozást, valamint kompenzatorikus hypertoniát eredményeznek (27, 35). Az arteria uterina szabálytalan áramlási formája a tökéletlen implantáció és a decidua, valamint az uterus elégtelen vérellátásának korai biofizikai markere.

A placenta érrendszere a mesodermából fejlõdik. A harmadlagos chorionbolyhokban szabályos placentáció esetén többszörösen elágazó, arteriovenosus hálózat alakul ki. Az arteria umbilicalisra jellemzõ vascularis impedanciát a chorionbolyhok rezisztencia arteriolái tartják fenn. A gazdag erezettség alacsony áramlási ellenállást biztosít, egyben a gáz- és anyagcsere számára óriási aktív felületet teremt. Valószínû, hogy a decidua endothelialis eredetû mediátorai képesek szabályozni a placentaris arteriolák kaliberét és az áramlási ellenállást is (31). Élettani terhességben a lepény érrendszerének fejlõdése következtében az arteria umbilicalis átlagos véráramlási sebessége folyamatosan növekszik. A chorionbolyhok arteriolái és kapillárisai terminális öblökké változnak és a terhesség végére a boholystróma állományának mintegy felét érállomány tölti ki, amely az áramlási ellenállás naponta 2–3%-kal történõ csökkenésével jár (2, 23). A szívciklus során a folyamatos áramlás már az elsõ trimeszterben, a 10. héttõl detektálható és a diasztolés áramlás iránya mindvégig pozitív (4). Giles munkacsoportja igazolta elsõként, hogy a boholystrómában sokkal kevesebb ér található, amikor kóros áramlás detektálható az arteria umbilicalisban (18). A placentáció korai szakaszában az intervillosus hypoxia nem minden esetben káros, mert a bolyhok angiogenezisében indukáló szereppel bírhat (9). Feltételezhetõ azonban, hogy a korai intervillosus hypoxia következtében a chorionboholyban tartós vasoconstrictio alakul ki, amely a boholystróma elhalásához vezethet. A lepényi infarktusok a szöveti károsodás miatt a funkció beszûkülését eredményezik és az arteria umbilicalis áramlási ellenállásának mérhetõ növekedéséhez vezetnek. A csökkent lepényi perfúzió az arteria umbilicalis diasztolés áramlásának lassulásával, az RI és PI-értékek emelkedésével jellemezhetõ. A krónikus lepényi elégtelenség leggyakrabban magzati retardatiót eredményez. Az arteria umbilicalis rezisztenciájának kis vagy közepes fokú emelkedése a lepényi keringés akadályozottságára és a lepényi mûködés részleges elégtelenségére utal.

Az arteria umbilicalis és az arteria uterina Doppler-ultrahangvizsgálatának szerepe a terhességi veszélyállapotok kiszûrésében

Miután igazolódott az emelkedett áramlási ellenállás hátterében a lepény szöveti károsodása, az arteria umbilicalis keringésének vizsgálatát szûrõ- és diagnosztikus módszerként, valamint észlelés céljából egyaránt alkalmazták. Tünetmentes terhességben a randomizált, kontrollált tanulmányok eredményei alapján a lepényi elégtelenség következményeinek széles körû szûrésére az arteria umbilicalis egyedüli vizsgálata nem elegendõ. Az arteria umbilicalis kóros keringési értéke a magzati ultrahang-biometria és Doppler-vizsgálatok gyakoriságának jelentõs emelkedéséhez vezet, azonban a szülészeti ellátás módját nem változtatja meg. Tünetmentes terhességben az umbilicalis Doppler rutinszûrése nem csökkentette a szülés alatti distressz és a perinatalis elhalás gyakoriságát (20). Az emelkedett áramlási ellenállás alacsonyabb születési súllyal jár együtt, de az arteria umbilicalis-keringés szûrõvizsgálatának köszönhetõen a neonatológiai eredmények nem javultak (19). Az egész terhespopulációban az arteria umbilicalis Doppler-szûrése a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján szintén nem költséghatékony, de a magzati elhalások számának csökkenését eredményezheti (46). A veszélyeztetett terhesek körében ugyanakkor a metaanalízisek jelzése szerint az arteria umbilicalis áramlásvizsgálata a perinatalis mortalitás 30%-os csökkenéséhez vezetett (1, 21).

Az arteria uterina kóros áramlási formája szoros összefüggést mutat egyrészt a decidua és a placenta szöveti eltéréseivel, másrészt a magas anyai és magzati perinatalis morbiditással. Terhességi hypertoniában nagyon gyakran észlelhetõ a méh és a lepény ereinek beszûkült keringése. A kórkép súlyossága kapcsolatban áll az arteria uterina, valamint az arteria umbilicalis Doppler-indexeivel. Mindkét oldali arteria uterina és az arteria umbilicalis kóros véráramlása esetén, szignifikánsan kisebb a magzatok átlagos születési súlya és terhességi kora, valamint a szövõdmények elõfordulása is gyakoribb, mint a tünetmentes terhességekben (14). A hypertoniával szövõdött terhességek prognózisát is pontosabban tükrözi a Doppler-eredmények alapján történõ csoportosítás. Thaler és munkatársai közlése alapján a legkedvezõbb perinatalis eredmények, akkor tapasztalhatók, ha nincs arteria uterina notch és az arteria umbilicalis Doppler-indexek is élettani tartományban vannak, de a szülés alatt kialakuló magzati distressz miatt végzett császármetszés gyakoriságát így is közel 30%-osnak találták (42). Az arteria uterina notch az arteria umbilicalis RI emelkedésével együtt tehát a legsúlyosabb szülészeti szövõdmények biofizikai markere. Ebben a csoportban a magzati retardáció 73%-os elõfordulása mellett a perinatalis mortalitás 21, míg a morbiditás 74%-os gyakoriságát figyelték meg (42). A terhesség 20. hete után az arteria uterina és umbilicalis Doppler-indexeinek részletes elemzése nemcsak a perinatalis szövõdmények kialakulásának valószínûségérõl, hanem azok súlyosságáról is tájékoztat. Campbell és munkatársai megállapítása szerint, a kóros uterinalis hullámforma a terhességi hypertonia, a praeeclampsia, a magzati retardáció és a perinatalis morbiditás gyakori elõfordulásával társul (10). Az arteria uterinák fokozott RI és PI-értéke, a diasztolés notch megbízható elõjelei a kedvezõtlen perinatalis eredménynek (10). Legrosszabb prognózis a 20. hét után is megmaradó diasztolés notch esetén várható, amelynek mélysége arányban van a kialakuló hypertonia súlyosságával és az uteroplacentaris keringés jelentõs beszûkülésének markere (14, 24).

A gyakorlati alkalmazás lehetõségei

A terhesség 24. hete után közel 10%-os gyakorisággal elõforduló hypertonia és a praeeclampsia az anyai, magzati morbiditás és mortalitás egyik fontos oka. A veszélyeztetett terhesség korai felismerése ezért alapvetõ fontosságú, amely érzékeny szûrõvizsgálatot igényel. A terhesgondozás jelenlegi módszerei a lepényi elégtelenség már kialakult tüneteinek felismerésére alkalmasak, ezáltal a megelõzés helyett továbbra is csak a rendelkezésre álló terápiás megoldásokra hagyatkozhatunk. Számos tanulmány megkísérelte az arteria uterina és umbilicalis szûrõvizsgálata során nyert eredmények elemzését és klinikai hasznosítását (3, 6, 29, 32, 40).

A terhesség egészének táplálását és fejlõdését biztosító arteria uterina keringésének akár kismértékû eltérése is a beágyazódás és a lepény mûködésének zavarára utal, valamint az anyai és a magzati szövõdmények korai elõjele. Ideális esetben a szûrõvizsgálat pozitív eredménye következtében a terhesgondozás módja is megváltozik, amely csak akkor vezethet a perinatalis eredmények javulásához, ha kezdeti fázisban lévõ, még befolyásolható kórállapotot jelez. Az arteria uterina kóros vérkeringése már a 18. és 22. hét között a lepény beszûkült mûködésére utal, ugyanakkor a hypertonia és a magzati retardáció általában jóval a 24. hét után válik klinikailag felismerhetõvé. Az arteria uterina szabálytalan vérkeringése tehát olyan korai jel, amely már a 18. héttõl biztosítja a lepényi elégtelenség következtében kialakuló anyai és magzati kórképek kiszûrését és indokolttá teszi a további belgyógyászati és szülészeti kivizsgálást a következményes szövõdmények enyhítése céljából. Ebben a csoportban a terhesgondozás gyakorisága ugyan növekszik, de a hatékonysága javul, az anyai és magzati perinatalis morbiditás csökken.

A veszélyeztetett terhesek uteroplacentaris vérkeringésének javítására több lehetõség kínálkozik. A terhesek fizikai aktivitásának mérséklésére az arteria uterina áramlási ellenállása csökken és a terhes méh vérellátása kedvezõen alakul (16, 34), a magnézium-szulfát-kezelés is bizonyítottan javítja az uterus perfúzióját (26). A terhességi hypertonia patogenezisében a tromboxán és prosztaciklin hatás egyensúlyának elbillenése fontos szerepet játszik (5). Az alacsony dózisú aspirin-kezelés csökkenti a tromboxán-szintézist, ezáltal a veszélyeztetett terhességekben a toxaemia kialakulásának lassítását, lefolyásának enyhítését eredményezheti. Az aspirin-prevenció valószínûleg a decidua és a lepény mikrocirkulációjának javítása révén járul hozzá a kedvezõbb klinikai és perinatalis eredményekhez. Az uteroplacentaris és umbilicalis erek Doppler-vizsgálatával a gyógyszer kedvezõ hatása követhetõ (7, 15). Perzisztáló arteria uterina notch esetén a harmadik trimeszter során az anyai kórkép folyamatos követése mellett a magzat állapotának és fejlõdésének rendszeres ellenõrzése is elengedhetetlen és a klinikai képtõl függõen az artériás keringés vizsgálata (1–4 hetenként) indokolt. A terhességi veszélyállapotok kiszûrésének ideális módszerét a fentiek alapján az arteria uterina Doppler-vizsgálata jelentheti (12, 32).

A beszûkült uterinalis perfúzió az arteria umbilicalis keringését is kedvezõtlenül befolyásolja, valamint az anyai és magzati szövõdmények kifejlõdését is determinálja. A vizsgálat nagy terhespopuláció gyors, egyszerû, olcsó, nem invazív, könnyen értelmezhetõ és reprodukálható szûrésére alkalmazható, amely a hypertonia és a magzati retardáció korai felismerését teszi lehetõvé. A szûrõvizsgálat már a 18. héttõl elegendõen informatív, amikor az ultrahang-centrumokban a morfológiai szûréshez kapcsolódva elvégezhetõ. A szûrõprogramok kiemelkedõen jó specificitása és negatív prediktív értéke alapján a módszer alkalmas az élettani és a potenciálisan veszélyeztetett terhességek elkülönítésére és a morbiditás csökkentésére.

Az arteria umbilicalis a magzati aorta végága, amely a lepényi vérkeringést tartja fenn. A kóros áramlási paraméterek a lepényi mikrocirkuláció beszûkülésére, a harmadlagos boholyállomány arterioláinak obliterációjára utalnak, amelyekhez a lepényszövet elégtelen mûködése társul (30). Az élettani tartományban levõ rezisztencia-indexek a terhesség prognózisa szempontjából megnyugtató jelek. A fokozott áramlási impedancia a lepényi vascularis rezisztencia kóros emelkedésére és a magzati vérnyomást biztosító szívteljesítmény csökkenésére utal, amely már a kompenzációs tartalék kimerülésének elõjele. Csökkent, de folyamatos, diasztolés sebesség regisztrálásakor a terhesség befejezése nem indokolt, egyrészt az arteria umbilicalis Doppler alacsony pozitív prediktív értéke miatt (43), másrészt azért, mert a magzat artériás és vénás keringésének paraméterei pontosabb képet adnak a korai, az átmeneti és a terminális hemodinamikai változásokról (25, 37). A diasztolés áramlás súlyos esetben megszûnhet, vagy negatív irányúvá változhat (Absent or Reversed End Diastolic Velocity: AREDV), amely a kóros lepényi perfúzión túlmenõen magzati hypoxiára, acidosisra és szívelégtelenségre, így közvetlen veszélyállapotra utal (25). Az arteria umbilicalis sebességhullámának diasztolés komponense kiemelkedõ hemodinamikai és klinikai jelentõségû. Kóros vérkeringése a harmadik trimeszter során a krónikus lepényi elégtelenség miatti magzati hypoxiás veszélyállapotra utal. Felismerését követõen a magzat rendszeres és többirányú észlelése indokolt. Ha a magzat érett korú, a terhesség befejezése megfontolandó, hiszen az újszülött vitális funkciói biztosítják az életben maradást, az intrauterin elhalás elkerülhetõ. Éretlen magzat esetében a Doppler-vizsgálat 1–7 naponként ismétlendõ a diasztolés sebesség csökkenésétõl függõen, amely felváltva kardiotokográf (CTG)-vizsgálattal is kiegészítendõ.

Az arteria umbilicalis szûrõvizsgálata a teljes terhespopulációban és a tünetmentes terhességekben nem költséghatékony, ugyanakkor klinikai tapasztalatok alapján kóros terhességben az arteria umbilicalis szûrõvizsgálata a harmadik trimeszter során lehetõséget teremt a magzati hypoxiás veszélyállapot felismerésére és a perinatalis mortalitás számottevõ csökkentésére. A korszerû szülészeti gyakorlatban a kóros umbilicalis vérkeringés mellett a magzati keringés komplex vizsgálata nemcsak a mortalitás, hanem a morbiditás eredményeit is javítja.

Mindezek a patofiziológiai és klinikai eredmények elegendõ bizonyítékul szolgáltak ahhoz, hogy az uteroplacentaris keringés Doppler-vizsgálata a klinikai gyakorlatban is hasznosítható legyen a szülészeti szövõdmények korai kiszûrésére, az élettani és a veszélyeztetett terhességek elkülönítésének céljából. A hazai gyakorlatban legalább két-három alkalommal történik ultrahangvizsgálat valamennyi terhességben. A 18. és 20. hét között a magzat biometriai adatainak megítélése mellett az ultrahangvizsgálat elsõdleges javallata az anatómiai rendellenességek kiszûrése a biokémiai tesztek eredménye ismeretében. A 32. héten a vizsgálat célja a magzati növekedés és a biofizikai jellemzõk megítélése. Mivel a legtöbb szülészeti intézményben áramlásmérésre is alkalmas ultrahangkészülék üzemel, célszerû lehet egy közösen kidolgozandó módszertani ajánlás alapján a magzat morfológiai vizsgálatát olyan funkcionális tesztekkel kiegészíteni, amelyek a perinatalis szövõdmények idõbeni jelzését segítik. Ebbõl a célból a 18. és 20. hét között végzendõ ultrahangvizsgálathoz illeszthetõ az arteria uterina áramlásának mérése. A szabályos eredmény, a kielégítõ uteroplacentaris keringés alapján szokványos terhesgondozás javasolható. A kóros uterinalis keringés a veszélyeztetett terhesek azon csoportját emeli ki, akik gyakori és komplex gondozást igényelnek az anyai és magzati szövõdmények kivédésére. A 32. héten a biometriai, biofizikai adatok az arteria umbilicalis keringésének Doppler-vizsgálatával egészíthetõk ki. Az ultrahang- és a Doppler-vizsgálat negatív eredménye a magzat kielégítõ állapotára utal. Az arteria umbilicalis áramlási impedanciájának emelkedése azonban a lepény funkcionális elégtelenségére és a magzat krónikus malnutritiójára, esetleg hypoxiájára irányítja a figyelmet. A továbbiakban a magzat artériás és vénás keringésének komplex és gyakori vizsgálata szükséges. A magzati állapot rendszeres észlelése lehetõvé teszi a szülés optimális idõzítését, a méhen belüli elhalás megelõzését, egyben az ideális neonatológiai ellátás megszervezését. Az arteria uterina és umbilicalis vérkeringésének vizsgálata (néhány percnyi) rövid idõt igényel, reprodukálható, veszélytelen és az eredmények egységesen értelmezhetõk. A korszerû ultrahangkészülékek legtöbbje Doppler-üzemmódban is mûködtethetõ, ezért a leendõ szûrõvizsgálatok anyagi feltételei csekélyek.

Összegezve, a Doppler-ultrahang a korszerû szülészeti gyakorlat elengedhetetlen módszerévé vált és javallatainak köre a szûrõvizsgálatokkal bõvült. Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy az uteroplacentaris keringés tanulmányozása fontos szereppel bír a veszélyállapotok korai felismerésében, mert a vérkeringés jellegzetes eltérései a terhességi kórkép tüneteinek megjelenése elõtt igazolhatók. Az arteria uterina és umbilicalis véráramlás mérésének gyakorlatilag nincs hátránya, ellenjavallata és veszélye. Alkalmazását követõen ugyanakkor a szülészeti eredmények látványos javulása várható, mert az idõben elkezdett prevenció és adekvát kezelés az anyai és magzati morbiditás és mortalitás arányának csökkenését eredményezi. Az arteria uterina- és umbilicalis-szûrõvizsgálat terhesgondozásban betöltendõ szerepének pontosabb megítéléséhez a hazai szülészeti központokban végzett randomizált klinikai tanulmányok eredménye lesz irányadó.

IRODALOM:

  1. Alfirevic, Z., Neilson, J. P.: Doppler ultrasonography in high-risk pregnancies: systematic review with meta-analysis. Am. J. Obst. Gynecol., 1995, 172, 1379–1387.
  2. Anderson, D. F., Faber, J. J.: Regulation of fetal placental blood flow in the lamb. Am. J. Physiol., 1984, 247, 567–574.
  3. Arduini, D., Rizzo, G., Romanini, C. és mtsa: Utero-placental blood flow velocity waveforms as predictors of pregnancy-induced hypertension. Eur. J. Obst. Gynecol. Repr. Biol., 1987, 26, 335–341.
  4. Arduini, D., Rizzo, G.: Umbilical artery velocity waveforms in early pregnancy: a transvaginal color Doppler study. J. Clin. Ultrasound, 1991, 19, 335–339.
  5. van Beck, E., Peeters, L. L.: Pathogenesis of preeclampsia: a comprehensive model. Obst. Gynecol. Surv., 1998, 53, 233–239.
  6. Benedetto, C., Valensise, H., Marozio, L. és mtsai: A two-stage screening test for pregnancy-induced hypertension and preeclampsia. Obst. Gynecol., 1998, 92, 1005–1011.
  7. Blumenfeld, Z., Weiner, Z., Lorber, M. és mtsai: Anticardiolipin antibodies in patients with recurrent pregnancy wastage: treatment and uterine blood flow. Obst. Gynecol., 1991, 78, 584–589.
  8. Bowere, S. J., Campbell, S.: Doppler velocimetry of the uterine artery as a screening test in pregnancy. In Ultrasound in Obstetrics and Gynecology. Szerk.: Chervenak, F. A., Isaacsoon, G. C., Campbell, S. Little, Brown, Boston, 1993, 579–586. old.
  9. Brosens, I. A., Robertson, W. B., Dixon, H. G.: The role of spiral arteries in the pathogenesis of preeclampsia. Obst. Gynecol. Ann., 1972, 1, 177–191.
  10. Campbell, S., Diaz-Recasens, J., Griffin, D. R.: New Doppler technique for assessing Uteroplacental blood flow. Lancet, 1983, 1, 675–677.
  11. Campbell, S., Bewley, S., Cohen-Overbeek, T.: Investigation of the uteroplacental circulation by Doppler ultrasound. Sem. Perinat., 1987, 11, 362–368.
  12. Caruso, A., Caforio, L., Testa, A. C. és mtsai: Chronic hypertension in pregnancy: color Doppler investigation of uterine arteries as a predictive test for superimposed preeclampsia and adverse perinatal outcome. J. Perinat. Med., 1996, 24, 141–153.
  13. Dekker, G. A., Sibai, B. M.: Early detection of preeclampsia. Am. J. Obstet. Gynecol., 1991, 165, 160–172.
  14. Ducey, J., Schulman, H., Farmakides, G. és mtsai: A classification of hypertension in pregnancy based on Doppler velocimetry. Am. J. Obstet. Gynecol., 1987, 157, 680–685.
  15. Dumont, A., Merviel, P., Berkane, N. és mtsai: Risk factors in preeclampsia. Presse. Med., 1999, 11, 2189–2196.
  16. Erkkola, R. U., Pirhonen, J. P., Kivijarvi, A. K.: Flow velocity waveforms in uterine and umbilical arteries during submaximal bicycle exercise in normal pregnancy. Obst. Gynecol., 1992, 79, 611–615.
  17. Gardiner, S. M., Compton, A. M., Bennett, T. és mtsai: Control of regional blood flow by endothelium-derived nitric oxide. Hypertension, 1990, 15, 486–492.
  18. Giles, W. B., Trudinger, B. J., Baird, P. J.: Fetal umbilical artery flow velocity waveforms and placental resistance: pathological correlation. Br. J. Obst. Gynaecol., 1985, 92, 31–38.
  19. Goffinet, F., Paris, J., Heim, N. és mtsai: Predictive value of Doppler umbilical artery velocimetry in a low risk population with normal fetal biometry. A prospective study of 2016 women. Eur. J. Obst. Gynecol. Repr. Biol., 1997, 71, 11–19.
  20. Goffinet, F., Paris-Llado, J., Nisand, I. és mtsai: A randomised controlled trial of Doppler ultrasound velocimetry of the umbilical artery in low risk pregnancies. Doppler French Study Group. Br. J. Obst. Gynaecol., 1997, 104, 419–424.
  21. Goffinet, F., Paris, J., Nisand, I. és mtsa: Clinical value of umbilical Doppler. Results of controlled trials in high-risk and low risk populations. J. Gynecol. Obst. Biol. Repr., 1997, 26, 16–26.
  22. Gosling, R. G., King, D. H.: Ultrasonic angiology. In Arteries and veins. Szerk.: Marcus, A. W., Adamson, L. Churchill-Livingstone, Edinburgh, 1975, 61–98. old.
  23. Gudmundsson, S., Marsal, K.: Umbilical artery and uteroplacental circulation in normal pregnancy – a cross sectional study. Act. Obst. Gynecol. Scand., 1988, 67, 347–354.
  24. Haddad, B., Cabrol, D., Cynober, E. és mtsa: Severe uterine diastolic notch as a prognostic factor in preeclamptic women. Eur. J. Obst. Gynecol. Repr. Biol., 1999, 85, 179–183.
  25. Illyés, M., Gáti, I.: Reverse flow in the human fetal descending aorta as a sign of severe fetal asphyxia preceding intrauterine death. J. Clin. Ultrasound., 1988, 16, 403–407.
  26. Keeley, M. M., Wade, R. V., Laurent, S. L. és mtsa: Alterations in maternal-fetal Doppler flow velocity waveforms in preterm labor patients undergoing magnesium sulfate tocolysis. Obst. Gynecol., 1993, 81, 191–194.
  27. Khong, T. Y., De Wolf, F., Robertson, W. B. és mtsa: Inadequate maternal vascular response to placentation in pregnancies complicated by preeclampsia and by small-for-gestational age infants. Br. J. Obst. Gynaecol., 1986, 93, 1049–1059.
  28. Kurjak, A., Kupesic, S., Zudenigo, D.: Doppler ultrasound in all three trimesters of pregnancy. Curr. Opin. Obst. Gynecol., 1994, 6, 472–478
  29. Kurdi, W., Campbell, S., Aquilina, J. és mtsai: The role of color Doppler imaging of the uterine arteries at 20 weeks’ gestation in stratifying antenatal care. Ultrasound Obst. Gynecol., 1998, 12, 339–345.
  30. McCowan, L. M., Mullen, B. M., Ritchie, K.: Umbilical artery flow velocity waveforms and the placental vascular bed. Am. J. Obst. Gynecol., 1987, 157, 900–902.
  31. McQueen, J., Jardine, A., Kingdom, J. és mtsai: Interaction of angiotensin II and atrial natriuretic peptid in the human fetoplacental unit. Am. J. Hypertens., 1990, 3, 641–644.
  32. Mires, G. J., Williams, F. L., Leslie, J. és mtsa: Assessment of uterine arterial notching as a screening test for adverse pregnancy outcome. Am. J. Obst. Gynecol., 1998, 179, 1317–1323.
  33. Morris, N., Osborn, S. B., Wright, H. B. és mtsai: Effective uterine blood flow during excercise in normal and preeclamptic pregnancies. Lancet, 1956, 2, 481–487.
  34. Morrow, R. J., Ritchie, J. W., Bull, S. B.: Fetal and maternal hemodynamic responses to exercise in pregnancy assessed by Doppler ultrasonography. Am. J. Obst. Gynecol., 1989, 160, 138–140.
  35. Olofsson, P., Laurini, R. N., Marsal, K.: A high uterine artery pulsatility index reflects a defective development of placental bed spiral arteries in pregnancies complicated by hypertension and fetal growth retardation. Eur. J. Obst. Gynecol. Repr. Biol., 1993, 49, 161–168.
  36. Papp Z. (szerk.): Szülészet–Nõgyógyászat egyetemi tankönyv. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1999.
  37. Paulin F.: Színkódolt Doppler-vizsgálatok szerepe az újszülöttek méhen belüli sorvadásának diagnosztikájában és a neonatális eredmények javításában. MTA doktori értekezés, 1993, 126–137. old.
  38. Pourcelot, L.: Application cliniques de l’examen Doppler transcutane. In Velocimetrie Ultrasonore Doppler. Szerk.: Perroneau, P. Seminaire INSERM, Paris, 1974, 213–240. old.
  39. Stabile, I., Bilardo, C., Panella, M. és mtsai: Doppler measurement of uterine blood flow in the first trimester of normal and complicated pregnancies. Trophoblast Res., 1988, 3, 301
  40. Steel, S. A., Pearce, J. M., McParland, P. és mtsa: Early Doppler ultrasound screening in prediction of hypertensive disorders of pregnancy. Lancet, 1990, 30, 1548–1551.
  41. Stuart, B., Drumm, J., FitzGerald, De és mtsa: Fetal blood velocity waveform in normal and complicated pregnancy. Br. J. Obst. Gynaecol., 1980, 87, 780.
  42. Thaler, I., Weiner, Z., Itskovitz, J.: Systolic or diastolic notch in uterine artery blood flow velocity waveforms in hypertensive pregnant patients: relationship to outcome. Obst. Gynecol., 1992, 80, 277–282.
  43. Todros, T., Ronco, G., Fianchino, O. és mtsai: Accuracy of the umbilical arteries Doppler flow velocity waveforms in detecting adverse perinatal outcomes in a high-risk population. Act. Obst. Gynecol. Scand., 1996, 75, 113–119.
  44. Trudinger, B. J., Giles, W. B., Cook, C. M.: Flow waveforms in the maternal uteroplacental and fetal umbilical placental circulation. Am. J. Obst. Gynecol., 1985, 152, 155–160.
  45. Voigt, H. J., Becker, V.: Doppler flow measurements and histomorphology of the placental bed in uteroplacental insufficiency. J. Perinat. Med., 1992, 20, 139–147.
  46. Whittle, M. J., Hanretty, K. P., Primrose, M. H. és mtsa: Screening for the compromised fetus: a randomized trial of umbilical artery velocimetry in unselected pregnancies. Am. J. Obst. Gynecol., 1994, 170, 555–559.
  47. Ylikorkala, O., Makila, U. M.: Prostacyclin and thromboxane in gynecology and obstetrics. Am. J. Obst. Gynecol., 1985, 152, 318–329.
(Aranyosi János dr., Debrecen, Pf.: 37. 4012)

Vissza az elejére