Vissza a tartalomjegyzékhez
Letöltés PDF-formátumban
 
KÓRHÁZAINK
 
A Madarász utcai Gyermekkórház múltja, jelene és jövõje

Orvosi Hetilap 2001, 142 (8), 411-414

A XX. század elején Magyarország gyermekellátása és a gyermekegészségügy messze nem érte el az európai színvonalat.

A kormányzat kénytelen volt foglalkozni azzal a ténnyel, hogy míg Európa számos országában az életkörülményeknek és az általános higiéniai színvonal emelkedésének következtében csökkent a csecsemõhalálozás, hazánkban a statisztikai számadatok ezzel ellentétes tendenciát mutattak.

1901 és 1905 között, amikor Angliában és Franciaországban a csecsemõhalálozás nagyjából 14%-os volt, addig nálunk a csecsemõk 23%-a meghalt egyéves korának elérése elõtt. Nem sok vígaszt jelentett, hogy Ausztriában és Németországban is ehhez hasonló volt a helyzet. 1915-tõl kezdve pedig, tovább romlott ez az arány: a csecsemõhalálozás 27%-ra! emelkedett.

A Madarász utcai Gyermekkórház alapításáról 1917-ben döntött Budapest Székesfõváros önkormányzata. Tíz évi elõkészület és kétéves építkezés után 1929-ben kezdte meg mûködését. A kórház elsõ igazgatóját a közkórházak fõvárosi igazgatója és a fõpolgármester nevezte ki, három évvel a kórház tényleges megnyitása elõtt, 1926-ban. Flesch Ármin dr., a kinevezett igazgató az akkori idõk egyik legismertebb gyermekgyógyásza volt.

Bókay János, Flesch Ármin és Ifj. Bókay János által írt gyermekgyógyászati tankönyv máig is féltett kincse a magyar gyermekgyógyászatnak.

Flesch Ármin végiglátogatta a kor leghíresebb európai gyermekintézményeit, és tapasztalatait összegezve tette meg javaslatait a kórház építésénél. A Madarász utcai épület az elsõ olyan fõvárosi gyermekkórház, amely eredetileg is erre a célra készült és megfelelt az akkori kor legmagasabb színvonalú követelményeinek. A 220 ágyas gyermekkórház az elkövetkezõ 70 évben szinte változatlan formában szolgálta a gyermekellátást.

„Az új székesfõvárosi Madarász utcai Csecsemõ- és Gyermekkórházat 1929. október 1-jén nyitották meg, szép és meleg ünnepség keretében. A megnyitó ünnepségen megjelent a Kormányzóné Õfõméltósága, Vass József népjóléti miniszter, Dréher Imre és Scholtz Kornél dr. államtitkárok, Ripka Ferencz fõpolgármester, Sipõcz Jenõ polgármester, továbbá a tudományos világ számos kiválósága.

Az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdõdött, mely után Sipõcz Jenõ polgármester mondotta el megnyitó beszédét. Ezután Vass József miniszter tartotta meg mély gondolatoktól átszõtt ünnepi beszédét, majd a Szózat eléneklésével az ünnepség véget ért, s a közönség a kórházat tekintette meg.”

„A kórház épületét az állam bocsátotta a fõváros rendelkezésére. A fõváros határtalan áldozatkészséggel és a legnagyobb szeretettel gyökeresen átalakította az épületet, a barakkszerû épületrészeket lebontatta és helyükbe a mai modern követelményeknek minden tekintetben megfelelõ szép osztályt emelt.” – jelent meg a tudósítás a Gyermekvédelem címû lap aktuális számában (1929, 18, 306–307.).

A kórház elsõ igazgatója 1944-ig állt az intézmény élén.

Flesch Ármin és kollégái önzetlen és áldozatos munkájukkal megteremtették számunkra a bizalomnak és megértésnek azt a légkörét, ami a gyógyító munka nélkülözhetetlen feltétele. Kialakították azt a kapcsolatot, ami a kórházat a környék és az egész fõváros lakosságához fûzi. Az õ érdemük, hogy a Rókus Kórház történetérõl szóló könyvben a kórházról így emlékeznek meg: „A Madarász utcai Csecsemõ- és Gyermekkórház a fõváros egyik legszegényebb kerületében, Angyalföldön, a gyermekhalandóság leküzdésének fontos tényezõje volt.”

A háború után Flesch professzor nem kaphatta vissza a kórház igazgatói megbízását. Kivételesen nagy szakmai és emberi tekintélye azonban megóvta a mellõzöttségtõl.

A koalíciós idõkben a köztársasági elnök az egyetem elõterjesztésére rendkívüli egyetemi tanári címmel ismerte el a „tudományos irodalom mûvelése és az egyetemi oktatás terén szerzett érdemeit”. 1947-ben õ vezette a New York-i nemzetközi gyermekgyógyász-kongresszuson résztvevõ magyar orvosküldöttséget. 1949-ben vezetõ fõorvosi állást kapott a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelõintézetben. Tagja lett a Gyermekgyógyászat c. szaklap szerkesztõbizottságának, a Gyermekgyógyász Szakcsoportnak, s az orvostudományok kandidátusa fokozat elnyerése (1952) mellett élete legvégén megkapta az „Érdemes orvos” címet. Magasabb elismerésre életmûvét akkoriban nem tartották méltónak. A Bókay-iskola egyik legkiválóbb képviselõje 1953. március 22-én távozott az élõk sorából.

1944–1946 között a kórház ideiglenes véradóhelyként, hadikórházként mûködött. Az ostrom során az épület súlyos károkat szenvedett, de helyreállítása már 1946-ban megkezdõdött és 1947. november 4-én sor kerülhetett újbóli megnyitására.

A helyreállítás nehéz körülmények között történt, és nagy erõfeszítéseket kívánt. „Az építkezés befejezése elõtt a fõváros pénzügyi helyzete rosszabbodott, ezért szüneteltetni akarták a további munkát, de a környékbeli üzemek munkásai önként vállalták, hogy elvégzik a hátralevõ feladatokat” (Idézet egy korabeli újsághírbõl). A helyreállítási költségek végül is mintegy 1 millió forintot emésztettek fel, amelynek egy részét az Építésügyi Minisztérium bocsátotta rendelkezésre. A társadalmi munka, az anyagköltséggel együtt kb. 200 ezer forint értékû volt.

A kórház 1947-ben önálló intézményként levált a Rókus Kórháztól, igazgatójává Kapus Gyula dr.-t nevezték ki, a sebészeti osztályt Strehlinger Lajos dr., a fül-orr-gégészetet Pesti Lajos dr. vezette.

A gyógyító-megelõzõ ellátás bevezetése Kapus Gyula kezdeményezésére 1951. szeptember 24-én kezdõdött, és innen datálható az úgynevezett „körzeti-poliklinikai egység” meghonosítása. Ez lényegében a rendelõintézeti funkciók egyfajta továbbfejlesztését jelentette. A kórházba utalt, vagy ambulánsként bekerült betegek kórházból való távozásuk után is ugyanazon orvoshoz tartoztak. Ez egyfajta „egyorvos-rendszer” lett volna, ahol elvileg minden gyermeknek „külön” orvosa volt, vagyis lényegileg kísérletet tettek a házi gyermekorvos-rendszer egy bizonyos szocialista változatának kialakítására. Az egyik cikk a következõképpen vázolta a koncepciót: „A múltban csak a jómódúak engedhették meg maguknak az ún. háziorvos-rendszert, vagyis azt, hogy gyermeküket háziorvos kísérje figyelemmel születésétõl kezdve és ha beteg, kezelje, gyógyítsa. Most ugyanez az egyorvos-rendszer sokezer dolgozó gyermekének kijut. A XIII. kerület minden gyermekének van háziorvosa. Ezután majd másutt is bevezetik, Miskolcon, Salgótarjánban, Gyõrött.”

Az általa kialakított szervezeti forma lényegében azóta is változatlan. Munkásságáért, és ezen szemléletileg is új gyógyítási- és szervezési forma bevezetéséért 1952-ben Kossuth-díjban részesült.

A kórház orvosainak nem lehetett könnyû feladatuk, hiszen a kórházi munka mellett komplett rendelõintézeti feladatkört is el kellett látniuk. A beosztás olyan volt, hogy délelõtt-délután három-három orvos járta a körzetet, kettõ pedig délelõttönként rendelt. Ez természetesen a korábbinál nagyobb orvoslétszámot igényelt. Viszont az egységes ellátás azonos színvonalat és szemléletet tükrözött és a gyermekorvos-képzés is megvalósult. Így az ötvenes évek elején a kórházban már az alábbi orvosi személyzet állt rendelkezésre: 1 igazgató-fõorvos, 2 osztályvezetõ fõorvos, 1 adjunktus, 2 alorvos és 6 segédorvos.

A kórház szervezeti felépítése, osztályai, ugyanakkor jórészt változatlanok maradtak. Újdonságot csak az jelentett, hogy egyrészt kísérletet tettek a boxosításra és a koraszülöttek és csecsemõk elkülönítésére.

A „kórház-poliklinikai egység”-koncepciónak, noha ez kissé erõltetett és túlhajtott elképzelés, meg volt a racionális magva, s nem is teljesen idegen a kórház hagyományaitól, hiszen a kórházalapítás idõszakában is hangsúlyozták a kórház telepített jellegét, azt, hogy az egészségügyi célterület jellegébõl adódóan az intézménynek bizonyos fokig speciális feladatköre van; fel kell vállalnia ugyanis egy hátrányos helyzetû lakóterület (Észak-Pest) gyermek-egészségügyi menedzselését. A kórház tehát eredetileg is intenzívebb kapcsolatban volt betegfelvételi körzetével. A rendelõintézeti feladatkör kibõvülésével ez nyert azután végleges, intézményes formát a szocialista korszakban.

Kapus tanár úr, 1957 októberében lemondott állásáról és családi okokból kivándorló útlevéllel Svájcba távozott. Egy évre a bázeli gyermekklinikán helyezkedett el, majd 1958-ban, visszatérve Magyarországra, 1962-ig a Heim Pál Kórház igazgatóhelyettese volt, de ezután is, egészen 1971-ig – nyugdíjba vonulásáig – szolgálta a gyermekellátást. 1968-ig elnökségi tagja volt a Magyar Gyermekorvosok Társaságának. 1989. október 25-én, 92 éves korában távozott el közülünk.

1958-ban a megüresedett kórház-igazgatói posztra Kemény Pál dr. kapott megbízást. Sokéves klinikai tapasztalat után, mint gyermekbelgyógyászati osztályvezetõ fõorvos, egész munkásságát a betegellátásnak szentelte, az általános gyermekgyógyászaton kívül kiemelkedõ munkát végzett a daganatos és vérképzõ rendszeri betegek gyógyítása területén.

Nyugdíjba vonulása óta a mai napig is ezen a területen dolgozik, a gyermekgyógyászati osztály szaktanácsadójaként. 24 éven keresztül töltötte be a kórházigazgatói funkciót, de ezt követõen is mindig számíthattunk tapasztalatára, tanácsaira. 1980-ban a SOTE címzetes docensi címét kapta, érdemes és kiváló orvos, Budapest Fõváros Pro Urbe kitüntetésén kívül a XIII. kerület díszpolgára is lett, és 1999. augusztus 20-án Göncz Árpádtól átvehette munkásságáért a Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét.

Tudományos munkássága és emberi magatartása hosszú idõre meghatározója volt a Madarász utcai Gyermekkórházban folyó munkának és a kórház légkörének, amivel biztosítani tudtuk a fõvárosi és kerületi gyermekek magas szintû ellátását.

1983–1989-ig Csontos Endre dr. töltötte be az igazgatói posztot. Ez idõ alatt különösen jó kapcsolat alakult ki a kerület és a kórház között, mivel a kórház igazgatója a kerület akkori legfelsõbb vezetõ testületének is választott tagja volt. Új szakterületek kialakulása kezdõdött, egészen új szakrendelõi profilokat alakított ki, amelyek szervesen illeszkedtek a Kórház-Rendelõintézet életébe. Csontos igazgató úr felismerte ezen területek fontosságát, és a kórház anyagi lehetõségeihez mérten támogatta az új szakembergárda képzését.

Mivel a poliklinikai koncepció gyakorlati kimunkálója, Kapus professzor 1957-ben elhagyta az országot, a késõbbi igazgatóknak, 1958-tól Kemény Pálnak, 1982-ben történt nyugalomba vonulását követõen pedig utódjának, Csontos Endrének kellett ennek módosított változatát megvalósítania.

1960-ban az addig fõvárosi kezelésben lévõ intézmény a XIII. ker. Tanács irányítása alá került, mint kerületi kórház. 1963-ban az egységes gyógyító-megelõzõ ellátás szervezetének kialakításával Észak-Pest területi gyermekkórháza lett. Ellátási körzete ettõl fogva már nemcsak a fõváros meghatározott kerületeire (IV., V., VI., XIII., XV.), hanem a fõváros északi régiójára és ügyeletes esetben az egész fõvárosra és Pest megyére is kiterjedt.

Ezen általános jellegû területi feladatok mellett más szakági ellátási körben is jelentõs szerepet kap a kórház, bizonyos esetekben országos hatáskörrel. Így: a kórház sebészeti osztálya heti három felvételi napon: kedd, csütörtök és vasárnapi ügyeleten területi megkötöttség nélkül vette és veszi fel – a többi kórházhoz hasonlóan – a mentõszolgálat által beszállított, sebészeti, traumatológiai ellátást igénylõ betegeket.

A hetvenes évek elején beindult, napi 6 órás gyermeksebészeti ambulancia keretében a kórház Észak-Pest sebészeti járóbeteg-ellátását biztosítja, míg a gégészeti osztály ugyanezen terület gégészeti betegeit kezeli, gondozza.

Az intézmény magas fokú szakmai presztízsére utal, hogy bizonyos esetekben felvételi területe az egész országra kiterjed.

A feladatkör tetemes megnövekedésével természetesen lépést kellett tartania a személyzeti létszámnak is. A hetvenes évek elején ez már megközelítette a kétszázat, 1999-ben pedig a 450 fõt.

Új feladatkörök alakultak ki: anaeszteziológus orvos és nõvér, diétás nõvér, pedagógus, könyvtáros stb. Bõvült az orvosi szaktevékenység a bronchológia, az audiológia, a foniátria, logopédia területén, és elõször az országban 1972-ben Szántó Imre dr. elképzelései alapján és vezetésével gyermekintenzív betegellátó osztály is létesült.

Az általános betegellátás elsõdlegességének megõrzése mellett az egyes osztályok maguk választotta sajátos munkaterületeket alakítottak ki az idõk folyamán. Így a csecsemõosztályok a koraszülött-ellátás; anyagcsere-betegségek, újszülöttsebészet, a sebészet a traumatológia, a hasi sebészet és az égésplasztika területére specializálódott. Az elsõ gyermek égésplasztikai részleg kialakítása Baksa József dr. nevéhez fûzõdik. A nagymúltú gégészeti osztály foniátriai fejlesztését Hirschberg Jenõ dr. indította el, munkáját Votisky Péter dr. folytatta az ajak- és szájpadkorrekciók továbbfejlesztésével és újszülöttkori bevezetésével. A belosztály az onkológia; nefrológia, diabetes; a röntgenosztály pedig a pulmonológia és a traumatológia területén fejtett ki elismerésre méltó tevékenységet.

Jelenleg az endoszkópos mûtéti technika, a laparoszkópos sebészet és a ventrikuloszkópia is bekerült a mindennapi technikák közé.

Vese–húgyúti fejlõdési rendellenességek korai mûtéte mellett különbözõ eredetû agykamra-tágulatok mûtéti kezelését (sönt) is végezzük, Paraicz Ervin dr. vezetésével.

A hetvenes évek elején (1971–1972) gégészeti osztályunk bekapcsolódott az országos bronchológiai és fül-orr-gégészeti ügyeleti szolgálatba, akkor heti egy nappal, jelenleg hetente háromszor vagyunk felvételesek.

Az országban elõször kezdtük el az újszülött-ajakhasadék korai mûtéti megoldását és komplex gondozását. Az elsõ, 24–48 órás korban végzett mûtétek plasztikai sebészeti és funkcionális eredményei kiemelkedõen jó eredményeket mutatnak. Emellett elmaradnak a gyermekeket és szüleiket más esetben érõ pszichés sérülések, hiszen az a szülõ, aki a mûtött gyermekét viszi haza, már ugyanolyan gyermeket gondoz, mint az a környezetében megszokott, és a csecsemõ személyiségének fejlõdéséhez elengedhetetlenül fontos, szükséges mosolymennyiséget is megkaphatja. Ezen a bázison alakulhatott ki az intézetben mûködõ hasadék-centrum, amely az ajak- és szájpadhasadékos gyermekek komplex kezelését végzi.

A gégészeti mikroszkópos és endoszkópos technikák alkalmazása ugyancsak nagyon komoly változást hozott a betegek ellátásában.

A XIII. ker. Faludi utca 5. számú bérház földszintjén 1968 õszén létesült a Pszichoanalitikus Intézet és Pszichoterápiás Szakrendelõ, az angolszász országokban mûködõ, ún. „child guidance clinic” modellt követve. Ennek lényege, hogy a magatartási, iskolai problémákat, neurotikus, pszichoszomatikus és egyéb betegségeket gyermekkorban sikeresen lehet kezelni komplex, pszichiátriai, lélektani és pedagógiai módszerekkel. Alapítója György Júlia dr. gyermekpszichiáter, aki 1962-ben munkásságáért Kossuth-díjat kapott. A Faludi utcai rendelõvel egyidõben alakult meg a Fõvárosi Nevelési Tanácsadói Hálózat, amely a mai napig kiválóan mûködik. A legendás Faludi utcai „szemináriumokra” az egész fõvárosból és vidékrõl is jöttek a gyermekekkel és serdülõkkel foglalkozó kollégák. A vezetést késõbb Vikár György pszichiáter és Nemes Lívia vezetõ pszichológus vette át, és évek során létrehozták és elterjesztették a pszichoanalitikus szemléletû gyermekpszichológiát, pszichoterápiát. Az egykori Fõvárosi Gyermekpszichológiai rendelõt György Júlia halálát követõen a Heim Pál Gyermekkórházhoz, majd 1983-ban a Madarász utcai Gyermekkórházhoz csatolták. Mai nevét is ekkor vette fel (Gyermek- és Ifjúsági Pszichoterápiás Szakrendelõ), melyet 1983 óta Lust Iván dr. vezet, vezetõ pszichológusa jelenleg Ajkay Klára dr. Egyedülálló szakmai profilja miatt ellátási területe megalakulása óta kiterjed a fõváros egészére.

A Madarász utcai kórházban a szûkre szabott épületi adottságokon és anyagi lehetõségeken belül, állandóan folytak bizonyos korszerûsítési munkálatok. 1958-ban fejezõdött be a kórház területén az új poliklinika építése, s 1960-ban – többszöri kísérletezés után – az emeleti csecsemõosztály boxosítása. Az évek során sikerült kielégítõ öltözõ–tisztálkodóhelyiségeket is kialakítani a nõvérek, konyhai alkalmazottak és mûszaki dolgozók részére. Külön ügyeleti, öltözõ- és tisztálkodóhelyiség jutott a férfi és nõi ügyeletes orvosoknak.

A hatvanas években a laboratórium bõvítése révén lényegesen javultak a laboratóriumi munka feltételei. Így a régi laboratórium helyén lehetõvé vált egy kis alapterületû, de mûködésében és felszerelésében a korszerû igényeket megközelítõ intenzív osztály létesítése. A hetvenes évek elején épült felvételi részleggel összefüggésben sor került a röntgenosztály bõvítésére is.

Az egészségügyben is bekövetkezõ változások és a reformfolyamatok kezdete, átalakította a kórházvezetési feladatokat és a fõváros, majd a következõ évben az egészségügyi kormányzat új rendszerû pályázatot írt ki a kórház irányítási funkciójának betöltésére.

1990-ben egyszeri és a késõbbiekben megismételhetetlen módon a kórház dolgozói választották meg a pályázók közül az orvosigazgatót, a gazdasági igazgatót és a nõvérigazgatót. Ez az ún. hármas-vezetés mûködött egészen 1995-ig, amikor a fõigazgatói irányítási rendszert vezették be. Ez intézményünkben nem jelentett lényeges változást, a szakmai vezetés jól összeszokott csapatként mûködött együtt, csak a gazdasági oldalról kellett az irányítást ismételten megerõsíteni.

Személyemben másodszor került igazgatói posztra olyan gyermekgyógyász, aki pályafutását ebben a kórházban kezdte, hiszen Kemény Pál dr. még Flesch Ármin vezetése alatt dolgozott kórházunkban, díjtalan orvosgyakornokként.

Az intézményi rekonstrukció 1989 végén kezdõdött el és azóta is kisebb-nagyobb lépésekben, idõnként nehézkesen, szakaszosan, de folyik. Az elsõ tetõtér-beépítést követte a gégészeti szárny és a belosztály részleges felújítása, majd a hõközpont és a kazánház felépítése.

A következõ lépcsõfokot, a csepegtetett pénzügyi források miatt, a sebészeti osztály egyik szárnya és a koraszülött-osztály kiépítése jelentette.

Sürgetõvé vált a röntgenosztály átépítése, korszerûsítése. 1997-ben új belgyógyászati-, 1998-ban sebészeti röntgen-munkahely készült el s 2000-ben végre a digitális röntgengép is a helyére kerülhetett.

A tetõtér teljes beépítésével jelentõs nagyságú hasznos területet adhattunk vissza a csecsemõ- és koraszülött-osztálynak és komfortosított orvosi szobákat alakítottunk ki.

Az 1990-ben elnyert, címzett támogatás utolsó elõtti fázisa a tetõtér teljes felújítása és rekonstrukciója volt, amelynek során 1997-ben kialakítottuk az Oktatókórház elõadótermét és új könyvtárát.

A civil szféra támogatása egyre fontosabb szerepet kap az egészségügyben is, így nálunk is a kórház közcélú alapítványára befolyt összegek segítségével kerülhetett sor az egyik röntgenkészülék beszerzésére, ill. a belgyógyászati játszóház és a nemrégiben átadott sebészeti játszóház kialakítására. Ez utóbbi pénzügyi alapjait a Környezetvédelmi Minisztérium által elfogadott pályázatból befolyt pénz jelentette, de a létesítmény befejezését, a növekvõ infláció miatt, csak a kórház alapítványainak támogatása tette lehetõvé.

Intézetünkben 1985-ben elsõként alakult meg az országban a gyermek-ultrahangosztály, amely azóta is vezetõ helyet foglal el a módszer fejlesztésében és oktatásában.

Az osztály bázisán mûködik a gyermekultrahang intervenciós központ.

Elsõként kezdtük el az országban az újszülöttek ultrahangszûrését, melynek eredményeképpen igen korán felismerhetõk az idegrendszeri, vese–húgyúti, valamint az egyéb szervi fejlõdési rendellenességek, aminek eredményeképpen ezek a kis betegek még idõben kezelhetõk és szükség esetén mûtéti ellátásban részesülhetnek.

1997 decemberében létesítettük a Hirtelen Csecsemõhalál Módszertani Központot, amelynek mûszeres munkahelyét 1999-ben, a kerületek és a Fõvárosi Önkormányzat támogatásával, valamint a Gyermekkor Alapítvány 1%-os bevételeinek felhasználásával alakítottuk ki, és ezzel beindulhatott a komplett alváslabor mûködése.

A Madarász utcai Gyermekkórház jelenleg az ország egyik legjobban felszerelt és szakmai szempontból is kiemelkedõ gyermekegészségügyi intézménye, amely évente közel 10 000 fekvõbeteget és 200 000 járóbeteget lát el.

A mindennapos, elsõdleges betegellátási feladatok mellett a kórház egészségügyi személyzete szakadatlanul kiveszi részét a tudományos és oktató munkából, számos hazai és külföldi kongresszuson, tudományos üléseken vettek részt elõadóként, referensként.

Szakmai megbecsülés megnyilvánulása az is, hogy különbözõ tudományos társaságok, egyesületek választják be munkatársainkat vezetõ szervezeteikbe.

Intézményünkben négy kandidátus tölt be vezetõ szakmai beosztást.

Az intézmény vezetõje gyermekgyógyászatból habilitált a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.

Szakmai képzésben és továbbképzésben kezdettõl fogva részt veszünk, feladataink közé tartozik a medikus-, nõvér-, asszisztensképzés, orvostovábbképzés, szakközépiskolások oktatása. 1995 óta kórházunk a HIETE hivatalos oktatókórháza.

A gyermekorvos alap- és továbbképzés keretében jelenleg is évente 8–10 alkalommal tartunk szervezett továbbképzést. A rezidens, valamint a védõnõi, ápolónõi képzés keretében is évente több száz hallgató fordul meg intézetünkben.

Kórházunk a fõváros és a környezõ vidék gyermeklakosságának több mint egyötödét látja el, és az elmúlt két évtized során minden szakterületen jelentõs tudományos és klinikai eredményeket tudott felmutatni.

A Madarász utcai Gyermekkórház elõtti Madarász-köz neve a kórház dolgozóinak javaslatára az elmúlt év során, tekintettel az alapító professzor érdemeire, Flesch Ármin közre változott. A tetõtér beépítése során lehetõségünk volt kis helyi emlékmúzeum kialakítására, amelyben a kórház régi dokumentumai melett századeleji mûszereket és eszközöket is bemutatunk. A kórház történetét – a Fõvárosi Levéltár dokumentumainak felhasználásával – feldolgoztuk és a mûködési idõszak korai eseményeit könyv alakban is megjelentettük.

A kórház dolgozóinak mai teljes létszáma kb. 450 fõ, ebbõl 60–70 szakorvos, a többi egészségügyi szakdolgozó, mûszaki, valamint egyéb dolgozó. Az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya miatt a nõvérek száma az utóbbi idõben annyira lecsökkent, hogy a nõvéri állásoknak 20–30%-a betöltetlen. Ez okozza a legnagyobb gondot a kórház folyamatos mûködtetésében.

A kórház gazdasági helyzete a bevezetett szigorú intézkedéseknek köszönhetõen jelenleg stabil, azonban komoly gondot jelent, hogy a kórház teljes áron kénytelen beszerezni a gyógyszereket és tápszereket, minden társadalombiztosítási hozzájárulás nélkül. A kórház havi gyógyszerköltsége közel ötmillió forint. További gondot okoz, hogy a gyermekkórházak finanszírozása – téves kiindulási pontból eredõen – 25–35%-kal alacsonyabb, mint a felnõtteket kezelõ kórházaké, holott könnyen belátható, hogy a gyermekek ellátása költségesebb, mint a felnõtteké.

Annak ellenére, hogy a magyarországi gyermekszületések száma az elmúlt évtized során jelentõsen csökkent, meggyõzõdésünk, hogy a korszerû, preventív gyermekgyógyászati szemlélettel rendelkezõ gyermek-alapellátásra, -szakellátásra és kórházi kezelésre továbbra is szükség van. Megváltozott a kórházi gyermekellátás rendszere, szinte alig akad olyan osztály, ahol a betegek kezelése néhány napnál tovább tartana és a további kezelés nem ambuláns vagy szakrendelõi ellátás formájában történne. Mûtétek után, vagy súlyos betegségek (rák) esetében a szülõk egyre gyakrabban tartózkodnak a betegágy mellett. Az esetek egy részében lehetõségünk van a szülõ- és gyermek részére külön szobát is biztosítani. Ez a magasabb szintû, komfortosabb hotelszolgálat szabja meg a kórház fejlõdésének alapvetõ irányát is. A még meglévõ nagyobb kórtermeket kisebb, fürdõszobás egységekké alakítjuk át, és ez természetesen potenciális ágyveszteséggel is járhat. Ugyanakkor a technikai fejlõdés és a korszerû, gyors diagnosztikai módszerek lehetõvé teszik a kivizsgálási idõ minimálisra csökkentését, de ezzel természetesen a rendelkezésünkre álló döntési idõ is lecsökken. A diagnosztizált esetek sokkal hamarabb kerülhetnek a mûtõasztalra, hamarabb kezdõdik el a mûtét utáni rehabilitáció, és a továbbiakban a hangsúly a szakrendelõi, poliklinikai ellátásra helyezõdik át.

Ugyanakkor rövid távú terveink közé tartozik az intenzív osztály kibõvítése. A 2001. év során talán felépül a régóta tervezett intézeti gyógyszertár is.

A kórház 1999-ben ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját, elsõként kapta meg a fõváros „Pro Urbe” kitüntetését, a gyermekgyógyászat területén végzett kiemelkedõ és színvonalas munkájáért.

Harmat György dr.

Vissza az elejére