Vissza a tartalomjegyzékhez

A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Ortopédiai Tanszék közleménye

Körülírt csontelváltozás a trochanter majorban

DR. SCHNEIDER FERENC, DR. BÉLY MIKLÓS, DR. LAKATOS TAMÁS

Érkezett: 2000. február 21.

Magy. Traumatol. Orthop. 2000. 43: 215-218.


ÖSSZEFOGLALÁS

A szerzõk a nemzetközi irodalmat is áttekintve egy nem túl gyakori elváltozás, az osteoma ritka lokalizációját ismertetik. Esetükben a 30 éves nõbeteg anamnézisében nyugalomban is meglévõ fájdalom, valamint direkt nyomásérzékenység volt a jobb oldali tomportájon. Röntgen, majd CT vizsgálat a trochanter majorban elhelyezkedõ két centiméter átmérõjû intraossealis scleroticus elváltozást mutatott. A klinikai panaszok alapján exploratiót, majd a laesio excochleatióját végezték. A szövettani vizsgálat intramedullaris osteomát (enostosist) igazolt.

Kulcsszavak: Osteoma - Diagnózis; Femoralis neoplasma - Diagnózis; Csontdaganat, jóindulatú;


F. Schneider, M. Bély, T. Lakatos: A well described lesion in the major trochanteric region

The authors after searching the international literature introduce a case of osteoma in a rare localisation. In their case presentation a 30 years old female was complaining of pain even in rest in the right trochanteric region and local tenderness was present in addition. The X-ray and the CT scan showed a well described intraosseal sclerotic lesion with 2 cm in diameter. According to the clinical symptoms exploration and excochleation was performed. Intramedullary osteoma (enostosis) was the histological diagnosis.

Key words: Osteoma - Diagnosis; Femoral neoplasms - Diagnosis; Bone neoplasms;


BEVEZETÉS

Az osteoma a WHO beosztása szerint a jóindulatú csont tumorokhoz tartozó elváltozás, amelyre szövettanilag jellemzõ a széles csontgerendákból álló, Havers csatornákat is tartalmazó csontszöveti szerkezete (2, 6, 8). Az irodalmi adatok szerint az elváltozás bármely korosztályban megjelenhet (10-79 év), de leggyakrabban mégis a negyedik és ötödik évtizedben alakul ki. A konvencionális osteoma leggyakrabban a koponyacsontokon alakul ki (4, 5, 6, 7). Esetünk, nagy soliter intramedullaris elhelyezkedésû osteoma kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet az elváltozásra, és a differenciáldiagnosztikára.

ESETISMERTETÉS

A 30 éves nõbeteg panaszai három hónappal az elsõ vizsgálatot megelõzõen kezdõdtek. Nyugalmi fájdalom, jobb oldali tomportáji direkt nyomásérzékenység miatt fordult orvoshoz. Panaszai pihentetésre, hagyományos fájdalomcsillapítókra, NSAID-re nem szûntek. A fájdalom periodicitást, éjszakai fokozódást nem mutatott. A fizikális vizsgálat után kétirányú röntgenfelvételen a jobb oldali trochanter majorban kb. két centiméter átmérõjû, a környezetétõl jól elkülöníthetõ scleroticus elváltozás ábrázolódott (1. ábra). Felvételét megelõzõen CT vizsgálatot is kértünk az elváltozás azonosításához, és pontos lokalizációjához (2. ábra). Mûtéti elõkészítést követõen spinalis anesztéziában, oldalfekvésben végeztük a trochanter major feltárását. Csontablak nyitása után hamarosan látótérbe került egy fehér, rendkívül scleroticus, a környezetétõl nehezen elválasztható intraossealis képlet. Az elváltozást körbejárva a tumort excochleáltuk (3. ábra). A kivett anyagot szövettani vizsgálatra küldtük, amely osteomát igazolt (4. ábra).
 

1. ábra: Osteoma a trochanter majorban (röntgenfelvétel)

2. ábra: Osteoma CT felvételeken

3. ábra: Posztoperatív röntgenfelvétel az
elváltozás excochleatiója után

4. ábra: Az intramedullaris osteoma szövettani képe

A beteg a mûtétet követõen fél évvel panaszmentes. A radiológiai kontrollvizsgálatok alapján recidívára utaló jel nincs.

MIKROSZKÓPOS LEÍRÁS:

1979. A feldolgozott metszetekben tömött-rostos, ínszerû kötõszövettel összefüggõ corticalisból, illetve szivacsos állományból származó csontszövet látható. A csontgerendák alakja, szerkezete, elrendezõdése szabálytalan. A csontgerendák környezetében heges, meszes kötõszövet figyelhetõ meg. A metszetekben nincs malignitásra, vagy specifikus folyamatra utaló szöveti elváltozás. (Lásd az 1980. számú metszeten írottakat.)

1980. A feldolgozott metszetekben corticalisból, szivacsos állományból származó csonttöredékek láthatók. A szivacsos állományon belül vaskos, kompakt csontsziget látható, amelyen belül szabálytalan, gócos meszesedés figyelhetõ meg. A kompakt csontszövet részben elhalt, a lacunák kiöblösödtek. A metszetekben malignitásra, vagy specifikus folyamatra utaló szöveti jel nincs. Aktív csontképzés, vagy érgazdag velõrészletek a metszetekben nem találhatók. Dg.: Osteoma (a szöveti kép megfelel “cementoma”-nak). A metszetek alapján nincs egyéb, a szokásostól eltérõ klinikai teendõ.

MEGBESZÉLÉS

Az osteoma leggyakrabban a koponyacsontokban alakul ki. Schajowicz szerint az osteomák az alábbi három csoportba sorolhatók (6).

1. Konvencionális, klasszikus osteoma.
2. Juxtacorticalis osteoma (parostealis).
3. Medullaris osteoma (enostosis)

A hosszú csöves csontokon Baum, Meltzer, Mirra szerint is rendkívül ritka a hagyományos elhelyezkedésûvel szemben (1, 3, 4). A lapos és a hosszú csöves csontokon kialakuló juxtacorticalis és a medullaris formával még sokkal ritkábban találkozhatunk. Extracranialis multiplex elõfordulása a Gardner-szindróma részjelenségeként való megjelenés (2, 5, 6). Az elváltozást nõkben háromszor gyakrabban figyelték meg, mint férfiakban (6).

A hagyományos röntgenfelvételeken a tumor jól körülírt, nagy sugárelnyelõ képességgel rendelkezõ, strukturáltságot nem mutató, ritkán scleroticus udvarral körülvett, általában három centiméter átmérõt nem meghaladó elváltozásként ábrázolódik (5, 6, 8). Az osteomák jelentõs része tünetmentes, de elhelyezkedésüktõl függõen kísérhetik klinikai panaszok. Leggyakrabban obstrukció a paranasalis régióban, ideg kompresszió a periférián, valamint elhelyezkedéstõl függetlenül fájdalom, és direkt nyomásérzékenység hívhatja fel a vizsgáló figyelmét az elváltozás jelenlétére.

Az elváltozás differenciáldiagnózisakor az alábbiakra kell gondolni (5, 6, 8):

1. Osteochondroma
2. Parostealis osteosarcoma
3. Enchondroma
4. Osteoblastoma
5. Gardner szindróma (multiplex elõfordulás esetén)
6. Periostealis proliferatio

Schajowicz, Unni és O’Connell is felhívja a figyelmet, hogy differenciáldiagnosztikai nehézségek merülhetnek fel, elsõsorban a parostealis formánál az osteosarcoma, az intramedullaris formánál az osteoblastoma kizárásának irányában (5, 6, 7). Extracranialis multiplex lokalizációban a Gardner szindróma irányában is ki kell vizsgálni a beteget.

Kezelését egyértelmûen a klinikai tünetek és esztétikai okok alapján kell indikálni. A hagyományos röntgen- és CT vizsgálat alapján jól definiálható és lokalizálható. A craniumon esztétikai problémát, a periférián klinikai tüneteket és differenciáldiagnosztikai problémát okozó osteoma excisiója javasolt.

IRODALOM

  1. Baum P. A., Nelson M. C., Lack E. E., Bogumill G. P.: Case report 560.: parosteal osteoma of tibia. Skeletal Radiol. 1989. 18: 406-409.
  2. Gardner E. J., Richards R. C.: Multiple cutaneus and subcutaneus lesions occuring simultaneus with hereditary polyposis and osteomatosis. Am. J. Hum. Genet. 1962. 5: 139-147.
  3. Meltzer C. C., Scott W. W., McCarthy E. F.: Case report 698.: osteoma of the clavicle. Skeletal Radiol. 1991. 20: 555-557.
  4. Mirra J. M., Gold R. H., Pignatti G., Remotti F.: Case report 297.: compact osteoma of iliac bone. Skeletal Radiol. 1988. 17: 437-442.
  5. O’Connell J. X., Rosenthal D. I., Mankin H. J., Rosenberg A. E.: Solitary osteoma of long bone. J. Bone Joint Surg. 1995. 75-A: 1830-1834.
  6. Schajowicz F.: Bone forming tumors. New York. Springer. 1981. 25-34. p.
  7. Unni K. K., Dahlin D. C., Beabout J. W., Ivins J. C.: Parosteal osteogenetic sarcoma. Cancer, 1976. 37: 2644-2675.
  8. Vízkelety T., Szendrõi M.: Csont-ízületi daganatok és daganatszerû elváltozások. Bp. Medicina. 1990.
Dr. Schneider Ferenc
Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Ortopédiai Tanszéke
1027 Budapest, Frankel L. u. 17-19.

Vissza az elejére